Így működik az EU és az NGO-k uralma a médiában: cenzúra a szólásszabadság nevében

Emlékszik, hogy a jobboldaliaknak milyen problémái voltak, sőt még vannak is a közösségi oldalak cenzúrájával? Emlékszik, hogy összeveszett Elon Musk X-re, az egykori Twitter és az Európai Unió? Ön is sokat hall az álhírek és a dezinformáció elleni küzdelemről? Vajon mi mindennek a háttere? Béky Zoltán médiajogász, az egykori ORTT munkatársa most tekintélyes terjedelmű kötetben mutatja be az EU-s médiaszabályozást, a közösségi felületek és az EU konfliktusait, mindkét oldal hibáit, illetve az egész kortárs média környezetet.

Az Európai Unió és a cenzúra

Miről szól a kötet? Elsősorban:

• a közösségi platformok önszabályozásáról;
• az EU álságos médiatörvényeiről;
• az EU-s magyar médiajelentésekről.

Miután Béky bemutatja az „újmédia” helyzetbe kerülését, amin főleg a közösséginek nevezett médiát értjük, bemutatja, miért szemfényvesztés az önszabályozás. Ezután az álhírek „divatja” és a Facebook híres-hírhedt önszabályozása kerül terítékre. A szerző külön kitér a „tényellenőrzés” nemzetközi liberális intézményi hátterére.

Az Európia Unió ezután kerül terítékre: Béky bemutatja mindazt, amit az EU-s Demokráciapajzs kapcsán már mi is kifejtettünk. A Demokráciapajzs elvileges célja a demokrácia és szólásszabadság biztosítása, valójában azonban a gyűlöletbeszéd, a külföldi beavatkozás és a társadalom megosztottsága elleni harc örve alatt a kritikus politikai vélemények és pártok elhallgattatása a célja. 

Ennek a szabályozásnak és keretrendszenek központi eleme a meglehetősen unalmas szövegű Digital Services Act (DSA), melyet Béky hosszan elemez a kötetben, és amelyek 2025 nyarán részletesen kritizált az amerikai kongresszus igazságügyi bizottságának jelentése. Béky rámutat, hogy a DSA mellékesen szól a szólásszabadságról, egyébként pedig tudatosan olyan gumifogalmakkal operál, amelyeket szubjektíven lehet értelmezni (gyűlöletbeszéd, „rendszerszintű kockázat”, stb.). Az EU-s törvény hivatalosan önkéntes magatartási kódexeket javasol a médiaszereplők számára, de valójában kötelezőként kezeli azt: lényegében együttműködésre kötelezi a szolgáltatókat a tényellenőrző-bejelentő NGO-hálózattal. ÉS persze 

Külön kitér a szerző más szabályozásokra, így a politikai reklámtevékenységről szóló rendeletre (TTPA), illetve a stratégiai pereskedést (SLAPP) tiltó jogszabályokra. Külön kritizálta a European Media Freedom Actet (EFMA), ami úgyszintén lopakodó uniós hatáskörbővítés, mivel tagállami hatáskörbe tartozó médiaszabályozásra szól bele, anélkül, hogy annak a közös piacra hatása lenne, hiszen a média nyelve elsősorban mindenhol a nemzeti nyelv. Béky szerint az EFMA, amellett, hogy 

Ugyanez a fő probléma a TTPA-val, ami szándékosan homályosan fogalmaz. Eme rendelet világos értelmezhetőségének hiánya miatt döntött úgy a Google és a Meta is, hogy nem ad teret többet politikai hirdetéseknek.

A következő fejezet az európai „tényellenőrző” hálózatot és annak „magyarországi csápjait” mutatja be. A Demokráciapajzs részeként az nemzetközi tényellenőrző hálózatot a European Fact-Checking Standards Network (EFCSN) fogja össze. Az Európai Digitális Médiafigyelő hálózat magyar lába Magyar Digitális Média Obszervatórium (HDMO). Ennek tagjai a Political Capital, a 444, a Lakmusz, a Magyar Hang, az amerikai kormányzati pénzeket osztó Mérték Médiaműhely és az Idea Alapítvány. Magyarország és több ország Médiafigyelő csoportjában feltűnik a Francia Hírügynökség, az AFP is.

A médiajogász részletesen kielemzi a magyar médiahelyzetről szóló uniós médiajelentéseket is, amelyeket a jogállami jelentésekhez is felhasználnak. Mint kimutatja, azok módszertana csapnivaló, szerzői gádrája pedig balliberális irányba elfogult. (A Mandineren is kielemeztünk több ilyen jelentést.). 

Béky konkrét adatokkal feltérképezi a magyar médiahelyzetet is, kimutatva, hogy valójában egyáltalán nincsenek elnyomva a balliberális, ellenzéki médiumok, vígan élnek, és még csak kisebbségben sincsenek. 

Végül a nagy online platformok 2020-2024 közti moderációs gyakorlata; Donald Trump visszatérésének hatása; a „civil szervezetek”, a sajtószabadság és a szuverenitás hármasának viszonyrendszere; a véleménybefolyásolás aktuális kérdései; és szabályozási javaslatok kerülnek terítékre. 

Béky Zoltán kötete átfogó ismertetője a kortárs EU-s médiaklímának, mely baljós képet fest a szólásszabadság látszólagos védelmének jelszava mögött kibontakozó liberális-föderalista korlátozási technikákról.

Béky Zoltán: Civil a pályán. A közvélemény-befolyásolás irányai és módszerei az újmédia világában. Századvég, 2025.

Fotó: Olivier Hoslet