Az EU Demokráciapajzs nevű intézkedéscsomagja nem az európai demokráciákat védő pajzs, hanem a nem választott Bizottságot védi az európai választóktól, a demokratikus elszámoltathatóságtól – mondja a Mandinernek a ügyről jelentést író Norman Lewis. Interjúnk a Demokráciapajzsról.
Nemrég életbe lépett az Európai Unióban az úgynevezett Demokráciapajzs (Democracy Shield), amely elvileg a demokráciát és a médiát hivatott erősíteni a külföldi beavatkozással, a polarizációval, a szélsőségességgel szemben, valójában azonban az EU-kriktikus hangok cenzúrázására találták ki, amelyeket ilyen címkékkel illetnek. Az EU bizottsága ezért a tevékenységért tényellenőrző, „megbízható bejelentő” (médiumokat besoroló), a terjesztés előtt vizsgálódó (prebunking) és felvilágosító tevékenységet folytató NGO-knak ad pénzt.
Az MCC Brüsszel jelentése szerint a főbb szereplők feladata a következőképp definiálható:
A Demokráciapajzsról készült MCC-s jelentés korábban összefoglaltuk, most annak szerzőjével, Norman Lewisszal beszélgettünk a témáról. Korábban László András fideszes EP-képviselőt is kifaggattuk a Demokráciapajzsról.
Ezt is ajánljuk a témában
Demokráciapajzs– ezzel az intézkedéscsomaggal kívánja védeni az EU elvileg a demokráciát és a médiát, valójában ezekkel szemben saját magát. NGO-k, tényellenőrök és más szereplők kapnak ezért pénzt és hálózatot a bizottságtól. Hogy működik majd a Demokráciapajzs, és kik a magyar szereplői? László András fideszes EP-képviselőt kérdeztük.
Dr. Norman Lewis író, előadó és tanácsadó az innováció és a technológia szakterületén. A technológiai innovációval és adaptációval kapcsolatos jövőbeli trendek és felhasználói magatartás világszerte elismert szakértője. Norman Lewis korábban a PwC igazgatója volt, és a PwC közösségi innovációs programjának irányításáért felelt. Ezt megelőzően az Orange technológiai kutatási igazgatója volt. A világ első decentralizált mobil roaming szolgáltatását nyújtó Bubbletone - Blockchain in Telecom tanácsadói testületének tagja. Emellett korábban az MIT Communications Futures Program igazgatótanácsi tagja, valamint az ITU TELECOM Forum programbizottságának elnöke volt. Társszerzője a Big Potatoes: The London manifesto for innovation című könyvnek. (MCC)
Mi a Demokráciapajzs lényege?
Nagy különbség van a Demokráciapajzs bemutatása és a gyakorlatban való működése között. Hivatalosan az európai demokrácia védelmét szolgálja a külföldi beavatkozásokkal szemben. Oroszország, Kína, mesterséges intelligencia által generált dezinformáció, hamis fiókok, manipulált narratívák a közösségi médiában – a Bizottság szerint ezek az erők veszélyeztetik a szabad és tisztességes választásokat, mivel félrevezetik a választókat és „rossz” politikai döntésekre késztetik őket. De ha megnézzük, hogyan jött létre ez a projekt és hogyan működik a gyakorlatban, ez a narratíva összeomlik.
Valójában a projekt mögött a hétköznapi választók iránti mély bizalmatlanság áll.
Az alapfeltevés az, hogy az embereknek nincs meg a morális és intellektuális függetlenségük ahhoz, hogy maguk ítéljék meg a politikai érveket – ezért meg kell védeni őket a hibáktól. A „pajzs” szükségessége azt jelenti, hogy a Bizottság szerint a választóknak védelemre van szükségük. A pajzs nem a demokrácia védelméről szól, hanem annak irányításáról.
Brüsszel tehát megpróbálja blokkolni vagy marginalizálni a populista pártokat?
Igen, nagyon egyértelműen.
Amit Brüsszel „szélsőjobboldalnak” nevez, az nagyrészt a politikai konszenzust megkérdőjelező populista pártok rövidítése.
Ezek olyan pártok, amelyek részt vesznek a választásokon, szavazatokat szereznek és valódi választókat képviselnek. Mégis illegitim szereplőként kezelik őket, akiket korlátozni kell, mert veszélyesnek tartják őket. A bürokratikus logika egyszerű: a külső dezinformáció állítólag termékeny talajt talál a könnyen befolyásolható vagy félrevezetett választók körében. Így jutunk el olyan magyarázatokhoz, hogy „az embereket megtévesztették” a Brexit vagy Donald Trump esetében – ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, hogy miért utasította el ennyi polgár a mainstream politikát.
Mit gondol az EU elitje erről a bizalomvesztésről?
Ahelyett, hogy a politikai okokkal – elidegenedés, csökkenő legitimitás, az elit és a mindennapi élet közötti szakadék – foglalkoznának, az EU bürokratikus válaszadással reagál. Ahelyett, hogy politikailag bevonják a választókat, szabályozzák a véleménynyilvánítást. A meggyőzés helyett a korlátozásra támaszkodnak. Itt egy misszionáriusi gondolkodásmód működik: az a meggyőződés, hogy a technokraták jobban tudják, mint a közvélemény, és hogy az embereket meg kell menteni önmaguktól. De az igazi probléma, amit kezelni próbálnak, a legitimitás válsága.
Amikor a választók elfordulnak a mainstream pártoktól, az nem patológia – hanem demokratikus jelzés. Egy igazi demokráciában erre a bevonással kell reagálni, nem pedig elhallgattatással.
Vagy irányváltással.
Pontosan. Egy felnőtt demokratikus társadalomban a nézeteltérés normális. Ha úgy gondolod, hogy az ötleteid helyesek, akkor érvelj mellettük. Ne akadályozd meg másokat abban, hogy alternatívákat fogalmazzanak meg.
Abban a pillanatban, amikor a politikai nézeteltérést „gyűlöletbeszédnek” vagy „dezinformációnak” kezded definiálni, átléped a demokrácia és az ellenőrzés határát.
És ami még fontosabb: a gyűlöletbeszédnek nincs rögzített definíciója. Ez egy folyamatosan bővülő, szubjektív kategória. Ez nem véletlen. Az igazi félelem itt nem a gyűlöletbeszéd, hanem a szólásszabadság. A Demokráciapajzs a beszédet olyasminek ábrázolja, amitől az embereknek védelemre van szükségük, nem pedig olyasminek, amire a demokrácia épül.
Hogyan működik a Demokráciapajzs a gyakorlatban?
Fontos, hogy a demokrácia védelmét egy ökoszisztémaként fogjuk fel, nem pedig egy jogszabályként vagy kezdeményezésként.
Ez egy központosított koordinációs rendszer a Bizottság, számos intézménye, jogi eszközei, valamint az EU által finanszírozott, elszámoltathatatlan civil szervezetek és tudományos kutatóintézetek hálózata között, amelyek „gyűlöletbeszéddel” kapcsolatos és dezinformációs projektekben vesznek részt, és amelyek közül sokan önjelölt „tényellenőrök”.
Jogi szempontból a Demokráciapajzs egy egyre növekvő szabályozási halmazra épül: a digitális szolgáltatásokról szóló törvényre (DSA), a politikai reklámokról szóló rendeletre, az AI-törvényre és a hamarosan hatályba lépő digitális méltányosságról szóló törvényre. A DSA révén például a Bizottság a cenzúrát kiszervezi a közösségi média platformjaira. Meghatározza, hogy mit lehet és mit nem lehet online mondani, és hatalmas bírságokkal fenyegeti őket, ha nem tartják be a szabályokat. A Bizottság arra kényszeríti őket, hogy a nevében ellenőrizzék a beszédet, ami lehetővé teszi számára, hogy a szólásszabadság bajnokaként tüntesse fel magát. Orwell sem álmodhatott volna ilyen becstelen trükkről.
Ezt is ajánljuk a témában
NGO-k, tényellenőrök és megbízható bejelentők kapják szakmányban a pénzt, hogy az EU bizottsága által promotált Demokráciapajzs keretében megvédjék az EU elitjét a demokráciától. A Demokráciapajzs örve alatt az EU-val szemben kritikus politikiai álláspontokat dezinformációnak és külföldi beavatkozásnak titulálhatják. Összefoglalónk.
A hagyományos médiára nem terjed ki a Demokráciapajzs hatálya?
De igen. A médiaszabadságról szóló törvény, az anti-SLAPP szabályok (stratégiai pereskedés tiltása), a médiatudatosság finanszírozása és az EU által támogatott hálózatok, mint például a tényellenőrző konzorciumok, mind beépültek ebbe a rendszerbe. Ezek a szervezetek beágyazódnak a DSA kockázatértékeléseibe, létrehozva egy sűrű végrehajtási, monitoring és narratív menedzsment ökoszisztémát. Emellett jelentős erőfeszítések történnek a „civil társadalom megerősítésére” is – a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy
összehangoltan NGO-kat finanszíroznak, és európai szinten egy Bizottság-barát civil társadalmi infrastruktúrát építenek ki.
Mennyi pénzről van szó?
Korábbi kutatásaim során körülbelül 350, gyűlöletbeszéddel és dezinformációval kapcsolatos projektet azonosítottam, amelyek összesen közel háromnegyed milliárd eurót tettek ki. Ez több, mint amennyit az EU a rákkutatásra fordít. Ez a finanszírozás fenntartja azt, ami gyakorlatilag egy cenzúra-operációs rendszer: közvetett, tagadható, de átható. Ezek a projektek szinte mindig ugyanarra a következtetésre jutnak: több kutatásra és több erőforrásra van szükség, különösen az AI területén. A fenyegetést végtelenül felnagyítják, hogy igazolják magát a rendszert. Ez egy önmagát erősítő, mesterségesen létrehozott propaganda-hurok.
Megkérdőjelezik valaha is, hogy a feltevés helyes-e?
Nem. A feltevést – miszerint a dezinformáció döntő fenyegetést jelent – soha nem kérdőjelezik meg. A kutatásokat nem a feltételezések tesztelésére, hanem azok megerősítésére rendelik meg. Az egyetemek pedig nagyon is részt vesznek ebben, ami aláássa az akadémiai hitelességet. A finanszírozás alakítja a következtetéseket. Van még egy szabványosított nyelv is – amit én EU-s „Newspeak”-nek nevezek. A projektek azonos terminológiát, rövidítéseket és kereteket használnak. Ha olyan tanulmányt javasolna támogatásra, ami megkérdőjelezi, hogy a gyűlöletbeszéd valóban kárt okoz-e, egy centet sem kapna.
A Demokráciapajzs érinti a hírportálokat is?
Egyre nagyobb nyomás van ebben az irányban. Kezdetben a hangsúly a nagyon nagy platformokon volt, de a logika elkerülhetetlenül kiterjed. Amint az ideológiai ítéletek beépülnek a törvénybe, minden felülvizsgálat tárgyává válik. A kulcsfontosságú kérdés mindig ugyanaz: ki dönt? A Green Dealt bíráló farmer dezinformációt terjeszt, vagy legitim politikai vitában vesz részt? Ebben a rendszerben ez a különbség eltűnik.
Hogyan illeszkedik ebbe az AI, a mesterséges intelligencia?
Az AI-törvény állítólag óvintézkedés – de a szólásszabadság tekintetében az AI-t aktívan ösztönzik, használják az automatikus felismerésre és eltávolításra. Az Európai Tényellenőrzési Hálózat (EFCSN) „prebunking at scale” (nagyszabású előzetes cáfolat) nevű projektjei arra irányulnak, hogy a nekik nem tetsző narratívákat még megjelenésük előtt előre lássák és semlegesítsék. Ez nem moderálás, hanem megelőző kognitív kontroll. A cél az, hogy a lakosságot immunizálják a „vírus”, azaz a véleménykülönbségek ellen. A Szovjetunió imádta volna ezt a technológiát.
Mi történik választások idején?
Itt válik a legveszélyesebbé a helyzet. A DSA értelmében a gyorsreagálású rendszer lehetővé teszi a választási időszakban a sürgősségi beavatkozásokat – új tényellenőrök, új jelzők, gyorsított eltávolítások. Ez egy olyan mechanizmus, amely befolyásolja a választási eredményeket. Láttuk, hogy
ezt a logikát alkalmazták Romániában és Moldovában – gyakran anélkül, hogy bizonyítékok támasztották volna alá, hogy az állítólagos dezinformációknak valódi hatásuk lett volna.
Az állítások helyettesítik a bizonyítékokat. És ezen a kitalált „bizonyítékon” alapulva a választásokat érvénytelenítették, ami végül a Brüsszel által preferált jelölt győzelméhez vezetett. A Demokráciapajzs keretében most egy választási stratégia van érvényben, amelynek célja megakadályozni, hogy a populista pártok megnyerjék a jövőbeli választásokat. Teljesen egyértelmű, hogy Magyarország a következő célpont.
Tehát az ideológiai vitákat „tényellenőrzik”?
Pontosan. A politikai nézeteltéréseket ténybeli hibákként ábrázolják. A vita elnémul. A láthatóság csökken. És mivel a közösségi média ma már központi szerepet játszik a politikai vitákban, ez közvetlenül befolyásolja a választásokat. Fontos megérteni, mennyire alattomos ez: az AI használata a dezinformáció felderítésére leértékelíti ezeket az online tartalmakat. A populistáknak nem mondják meg, hogy nem beszélhetnek. A populista politikusok egyszerűen csak azt tapasztalják, hogy kevesebben hallgatják őket. És mindezt a védelem ürügyével teszik!
Az ellenzéki személyiségeket is ugyanúgy kezelnék?
Nem – és ez a lényeg. A végrehajtás szelektív. A szólásszabadság csak akkor számít, ha olyan nézeteket véd, amelyek nem tetszenek. Ellenkező esetben értelmetlen.
Mit lehet tenni a Demokráciapajzs ellen?
Az egyetlen valódi válasz politikai, nem bürokratikus. Meg kell védenünk a szólásszabadságot, a nyílt választásokat és a nyilvános vitára való jogot. A rossz ötleteket nem tiltásokkal lehet legyőzni, hanem érvekkel. A demokrácia csak akkor működik, ha az emberekben bíznak, hogy gondolkodnak, ítélnek és döntnek maguk. A Demokráciapajzs éppen az ellenkező feltételezésen alapul. És ezért végső soron inkább fenyegeti a demokráciát, mint védi azt. Ez nem az európai demokráciákat védő pajzs, hanem a nem választott Bizottságot védi az európai választóktól, a demokratikus elszámoltathatóságtól.
Magyar résztvevők
A Demokráciapajzs cenzúrahálózatát a European Digital Media Observatory (Európai Digitális Médiafigyelő), valamint az European Fact-Checking Standards Network (Európai Tényellenőrző Sztenderdek Hálózata) tömöríti. Utóbbi készül a megelőző cenzúrázási módszerek tömeges alkalmazásának módszertanával (Prebunking at Scale). Vagyis olyan szoftvereket fejlesztenek, amelyek megakadályoznák egyes hírek virális terjedését már korai szakaszban. Az Európai Digitális Médiafigyelő hálózat magyar lába a Magyar Digitális Média Obszervatórium (HDMO). Ennek tagjai a Political Capital, a 444, a Lakmusz, a Magyar Hang, az amerikai kormányzati pénzeket osztó Mérték Médiaműhely és az Idea Alapítvány. Magyarország és több ország Médiafigyelő csoportjában feltűnik a Francia Hírügynökség, az AFP is.
Ezt is ajánljuk a témában
És még be is vallják, hogy narratívaküzdelemben vesznek részt; ez a demokráciadeficit. Szilvay Gergely írása.
Nyitófotó: FREDERICK FLORIN / AFP
Nem akárhonnan „reklámozták” a Mandiner műsorát.
Ezt már nem tűrte tovább Szijjártó Péter.
Veszélyes, tiltott és etikátlan, mégis elárasztják vele az Uniót.
A brüsszeli vezetők a kezdetek óta élesen támadják az Orbán Viktor által életre hívott európai pártcsaládot, de hiába próbálják „elföldelni” őket, már új szelek fújnak Európában.
Az ukrán menekültek megsegítése a cél az Európai Bizottság szerint.
Még javaslatot is kaptunk tőlük.
Ki nyerte a hétvégét? Mit üzennek Magyar Péter új igazolásai? Kacsoh Dániel vendégei Bayer Zsolt és Fodor Gábor voltak.
Venezuela és Irán alaposan a feje tetejére állíthatja a dolgokat.
A miniszter ismét bocsánatot kért a balatonalmádi Lázárinfón tett kijelentéseiért, és hangsúlyozta, a tartalék szó az ő fejében az, akire jövőt lehet építeni.
