Nem ismerte be az orosz beavatkozás és dezinformáció egy amerikai szakértője, hogy tévedett Hunter Biden laptopügyében, viszont egészen képtelen módon gyanúsítja azzal a jobboldaliakat, hogy azok az oroszok hasznos hülyéi. Az orosz beavatkozás témáját az EP baloldala is felhasználta a jobboldal ellen, mutatjuk, hogy!
Megérkezett hazánkba is az orosz beavatkozásról szóló baloldali narratíva, ahogy arról kétrészes cikkünk első részében írtunk. Mint bemutattuk, a témát hozó VSquare oknyomozó portált többek közt a magyar ellenzéket 2022-ben is segítő, illetve a globális liberális ügyeket képviselő National Endowment for Democracy, az USAID, a German Marshall Fund of the United States támogatja anyagilag. De nézzük, hogyan fordítja a jobboldal ellen az orosz beavatkozás és dezinformáció narratíváját a nemzetközi baloldal! Egészen elképesztő érveket hoznak fel!
Eme második részben a következőkről olvashat:
Mint jeleztük, az orosz beavatkozás narratívájával több baj is van:
Ezt is ajánljuk a témában
Egy hónappal a 2020-as amerikai elnökválasztás előtt robbant ki Joe Biden fiának, Hunter Bidennek a laptopbotránya, amiről azonban a liberális média leginkább csak hallgatott. A felmérések szerint kevesebben szavaztak volna Bidenre, ha tudtak volna az ügyről.
2025 novemberében a Lakmusz.hu „tényellenőrző” portál, a 444 kinövése interjút készített Nina Jankowicz-csal, aki három hétig az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma (DHS) újonnan létrehozott Dezinformációs Irányító Testületének ügyvezető igazgatójaként szolgált, majd 2022 májusában lemondott posztjáról az őt ért támadások miatt (a honlapján található azon kitétel, hogy „rettenthetetlen”, ennek fényében legalábbis megkérdőjelezhető).
A lengyel származású Jankowicz első, 2020-ban megjelent könyve a How to Lose the Information War: Russia, Fake News and the Future of Conflict (Hogyan veszítsük el az információs háborút: Oroszország, álhírek és a konfliktusok jövője). Ebben a szerző szándéka szerint az orosz befolyási műveleteket vizsgálja, amelyek célja a demokratikus nemzetek gyengítése és ezáltal saját pozíciójának megerősítése a nemzetközi rendben. A kötet hat esettanulmányt tartalmaz: z Egyesült Államokét, Észtországét, Grúziáét, Lengyelországét és Ukrajnáét, valamint Hollandiáét és a Cseh Köztársaságát.
Az ember azt várná egy ilyen kötettől, hogy részletesen elemzi és bemutatja, pontosan hogyan is épülnek fel az orosz dezinfós és beavatkozási kampányok, kielemezve azok lefolyását és hátterét. Ehhez képest valójában egy riportkönyvről van szó: a szerző bemutatja, mit csináltak az oroszok, de hogy hogyan, azt nem, és helyiekkel beszélget, de igazából nem látunk be a színfalak mögé.
Jankowicz – még nem kormányzati pozícióban – 2020-ban azt sugallta, hogy Hunter Biden laptopja egy orosz dezinformációs kampány része lehet, és „Trump-kampányterméknek” kellene tekinteni.
A Politico szerint Nina Jankowitz egy tweetje egy hírszerzési jelentésre hivatkozott, amely arra a következtetésre jutott, hogy a Kreml megbízottakat használt Bidennel kapcsolatos megalapozatlan állítások terjesztésére, amit egyértelmű utalásnak nevezett az állítólagos Hunter laptopra.
Azóta kiderült, hogy ez nem volt orosz dezinformáció, de a hölgy nem ismerte be, hogy tévedett volna
– legalábbis nagyon kerestem erről információt a neten, de nem találtam. És a Lakmusz sem kérdezett rá a nagy dezinfóról szóló interjúban eme kínos benézésre.
Kapcsolódó vélemény
Azzal az amerikai dezinformációs szakértővel interjúzott a Lakmusz, aki dezinformációt terjesztett Hunter Biden laptopjával kapcsolatban, és erre még csak rá sem kérdeztek.
Nina Jankowitz ettől még ért az orosz dezinformációhoz és beavatkozáshoz, a politológia mellett orosz szakos volt, és Oroszországban és Kijevben is, és a kötetében felsorolt példái valósak. Kár lenne tagadni, főleg közép-európai kis nemzet tagjaiként, hogy az oroszok manipulálnak. De Jankowitz is tévedhet, és a laptop-ügyben tévedett is.
Emellett kötetében nem adja alább egy jó világmegmentős akciófilmnél: szerinte
„a Kreml egy céllal osztja és téveszti meg a föld népeit: a nyugati demokrácia lerombolásával, ahogy azt ismerjük.
Az orosz megtévesztés megosztja a megcélzott társadalmakat, hogy elvesse a kétely, a bizalmatlanság, az elégedetlenség magvát, és még jobban megossza a népeket és kormányaikat. A végső cél a demokrácia aláásása – különösen is annak az amerikai, Reaganhez kötődő ’hegyre épült város’ verziójának az aláásása – és a polgárok passzivitásra bírása.”
Jankowitz szerint „a legmeggyőzőbb orosz narratívák, és egyben a legsikeresebbek mind Közép- és Kelet-Európában, mind az Egyesült Államokban azok a narratívák, amelyek az igazságban gyökereznek, de a társadalmi megosztottságokat használják ki.”
Jankowitz még olyan abszurd dolgokat is sugall, hogy az oroszokat kifejezetten utáló lengyel Jog és Igazságosság, mely nyolc évig volt hatalmon Orbán Viktor szövetségeseként (a kötet írásakor is), lényegében orosz receptet követ: „A Jog és Igazságosság (PiS) hatalomra kerülése az összeesküvés és félrevezetés varázsszőnyegén töredezetté és polarizálttá tette a lengyel társadalmat. Információs oköszisztémája megrendült. Egyesek a lengyel kormányban felismerték, hogy ez sebezhetőbbé teszi az országot az orosz információs operációk szempontjából, amire rengeteg bizonyíték van. De amíg a kormányzó párt nem hagy fel ugyanazon technikák alkalmazásával, amelyeket a Kreml alkalmaz, keveset lehet tenni az orosz veszély ellen.”
Csak emlékeztetőül: a Kaczyński-testvérek által alapított PiS a hagyományos lengyel oroszellenességen túl azért is volt kifejezetten rosszban az oroszokkal, mert Lech Kaczyński államfő gépe orosz területen, Szmolenszknél zuhant le 2010-ben, amiből diplomáciai problémák adódtak – és akkor finoman fogalmaztam. Úgyhogy Jankowitz más taktikát választ: azt állítja, hogy a PiS felfokozta a belső vitákat, ezzel megosztottságot keltett, és így indirekt módon az oroszok kezére játszott:
„A belső viták fokozásának eredménye az lett, hogy az ország veszített hiteléből a nyugati partnerei szemében, befelé fordult, és így a Kreml kevésbé direkt módon tud babrálni Lengyelország szomszédságában és az országban magában.”
Sőt: Jankowitz szerint az is az oroszok beavatkozásoknak kedvezett, hogy a szmolenszki tragédiával kapcsolatban Kaczyński oroszellenes „összeesküvés-elméleteket” terjesztettek. Továbbá: „Azzal, hogy ezt a bizalmatlanságot választási eszközként használta fel, a Jog és Igazságosság Pártja megosztotta a lengyel társadalmat, és sebezhetőbbé tette azt a külső manipulációval szemben.”
Értik: akinek az álláspontja esetleg erősebb vitákat okoz egy társadalomban, az az oroszok kezére játszik, akkor is, ha egyébként a világ egyik legoroszellenesebb politikai erőjeként ismert.
Jankowitz azt is orosz dezinformációs beavatkozásnak tudja be, hogy 2016-ban a hollandoknál az ukrajna EU-s társulási szerződéséről szóló népszavazás 60 százalékkal a nemek győzelmével végződött. Szerinte az oroszok Ukrajna-ellenes kampányt folytattak Hollandiában, és „felerősítették” az Ukrajna-ellenes üzeneteket.
Ez még egy dolog, és hoz is rá példákat. Ám amint Harry van Bommellel, a nem melletti kampány egyik arcával beszélget, furcsa következtetésre jut. Bommel emlékezteti Jankowitzot, hogy az álhíreket és a dezinfót nem az oroszok találták fel, ilyesmi mindig volt a történelemben, s hogy Amerika is tömegpusztító fegyverek eltitkolásával gyanúsította Irakot annak idején, ami nem bizonyult igaznak. Mit reagál erre Jankowitz?
„Nem tudnék nem egyetérteni, de ez valójában kiváló összefoglalása annak, hogyan is működik az orosz dezinformáció: végy valamit, ami miatt az emberek már eleve mérgesek, szennyezd vele az információs ökoszisztémát, és tedd őket olyan frusztrálttá, hogy ne bízzanak az intézményekben és ne legyenek aktívak politikailag.”
Lefordítom: ha valaki csak emlékeztet is, hogy az álhíreket és a dezinfót és a külföldi beavatkozást nem az oroszok találták fel, és talán mások is élnek ilyen eszközökkel, akkor eme mondással az oroszok céljait szolgálja, mert ezzel passzivizálja az embereket és a bizalmatlanságot szítja. Mert bár igaz az alapmondás, de az ismételgetése megoszt és frusztrál. A kör bezárult.
És természetesen Jankowitz az Egyesült Államokban is látni véli „a demokratikus alapelvek lassú erodálódását” 2016 óta, a Mueller-jelentésre alapozva hitet téve amellett, hogy az oroszok valóban jelentősen beavatkoztak Donald Trump oldalán.
Becsülétére legyen mondva, több radikálbalos tüntetésről és megmozdulásról is állítja, hogy azokat az oroszok megsegítették. Szerinte az orosz beavatkozások és dezinformációs kampányok fő szerve, a szentpétervári Internetkutatási Központ (élt tíz évet: 2013-2023) számos Trump melletti tüntetésre igyekezett ráerősíteni 2016-ban, és szerinte Trump győzelme után az orosz aktivitás még fokozódott is, és dollármilliókat költöttek további ügyködésre, mert Trump alatt Amerika „termékeny talaj” volt a számukra.
Viszont egy forrását idézve arra figyelmeztet, hogy Rand Paul (Ron Paul volt elnökjelölt-jelölt fia) republikánus szenátor és a Bernie Sanders is „kakofóniát kelt”, a közép ellen vannak, és így megosztottságot lehet kelteni a társadalomban.
Ez csak három példa arra, hogy ezek szerint
a liberális mainstreamnek nem tetsző pártokat és ideológiákat összekenik az oroszokkal.
Aki kritizálja eme második világháború utáni „liberális konszenzust”, az megosztó, a megosztás pedig orosz technika, Jankowitz szerint pedig vannak az oroszoknak „hasznos hülyéi”, akik orosz segítség nélkül is az oroszok malmára hajtják a vizet. Ez pedig bárkire rákenhető, aki nem tetszik nekik, mivel ehhez nincs szükség bizonyítékra, maga az álláspont gyanús.
Filozofikus alkatok számára:
Karl Popper falszifikációs tézise alapján Jankowitz teóriája tudománytalan, mivel minden kritika elől elzárja az utat azzal, hogy minden kritikát potenciális orosz érdeknek minősít.
(Karl Popper falszifikációs tézise szerint az az elmélet, ami elvileg nem nyitott a cáfolatra, nem lehet tudományos. Lehet, hogy mi csak fehér hattyúkkal találkoztunk, ezért azt állítjuk, minden hattyú fehér, de elvileg nem zárhatjuk ki, hogy egyszer felbukkan egy fekete, és megdönti az állítást. Ha ennek elvi lehetőségét kiküszöböljük, mondván, a fekete hattyú felbukkanása eleve csak elméletünk ellenségeinek akciója lenne, akkor kizártuk magunkat a komolyan vehető emberek köréből.)
2019-ben az Európai Parlament elfogadott egy határozatot a nemzeti választásokba való külföldi beavatkozás és dezinformáció ellen. Eszerint mind államok, mind nem állami szereplők igyekeznek beavatkozni ily módon a tagállamok életébe, ez „komoly veszély” az európai demokráciák számára, az alapvető jogok és az európai jólét ellen, sőt az „európai szuverenitás” ellen (ilyen nem létezik amúgy). A határozat nevesíti az orosz beavatkozást, mint a legjelentősebbet.
A határozat ötödik pontja szerint:
„az EP rendkívül aggasztónak tartja, hogy folyamatosan kerülnek elő – gyakran külföldi beavatkozásra utaló – bizonyítékok valamennyi jelentős nemzeti és európai választást megelőzően, és hogy e beavatkozások közül sok az EU-ellenes jobboldali szélsőséges és populista jelöltek számára kedvez, bizonyos kisebbségeket és kiszolgáltatott csoportokat, például a roma hátterűeket, a muszlimokat vagy a muszlimnak tartott személyeket célozza, köztük migránsokat, LMBTI-személyeket és vallási közösségeket céloz meg azzal a kiterjedtebb céllal, hogy aláássa a demokratikus és egyenlő társadalmak vonzerejét;
6. elismeri annak az aggasztó tendenciának a létezését, hogy globális szélsőjobboldali csoportok nagymértékben alkalmaznak dezinformációt a közösségimédia-platformokon; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ilyen dezinformáció befolyásolta a nemek közötti egyenlőséggel és az LMBTI személyek jogaival szembeni megnyilvánulásokat;
7. elismeri, hogy a tagállamok túlnyomó többségében teljes vagy részleges tilalom van érvényben a politikai pártoknak és jelölteknek nyújtott külföldi adományok tekintetében; aggodalommal emlékeztet arra, hogy még ott is, ahol a jogszabályok korlátozzák a politikai finanszírozás forrásait, a külföldi szereplők módot találtak arra, hogy megkerüljék ezeket a szabályokat, és támogatást nyújtottak szövetségeseiknek külföldi bankokon keresztül folyósított hitelek révén (mint például a Front National esetében 2016-ban), adásvételi és kereskedelmi megállapodások révén (mint például állítólag az Osztrák Szabadság Párt esetében, miként arról a Der Spiegel és a Süddeutsche Zeitung 2019. május 17-i kiadása beszámolt, vagy pedig mint a Lega per Salvini Premier esetében, ahogyan arról a Buzzfeed és a L’Espresso 2019. július 10-i kiadása tájékoztatott), valamint a pénzügyi tevékenységek elősegítése révén (amint arról a „leave.eu” kampány kapcsán a brit sajtó számolt be);
8. rendkívül aggasztónak tartja különösen az orosz propaganda veszélyességét, és felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy alakítsanak ki hatékony és részletes stratégiát az orosz dezinformációs stratégiákkal szembeni gyors és erőteljes fellépés érdekében;
Megérkeztünk:
Néppárttól jobbra álló pártok a baloldali többségű EP szerint szélsőségesek és az oroszok bábjai.
A francia Nemzeti Front (azóta Nemzeti Tömörülés) egyébként egy cseh-orosz tulajdonú csehországi banktól vett fel hiteleket, melyeket vissza is fizetett, és azért tette ezt, mert a francia bankok nem voltak hajlandóak hitelt nyújtani neki. Erős túlzás ezt orosz beavatkozásnak tekinteni.
És innen már csak egy lépés a Demokráciapajzs intézkedéscsomag, amelyet többször ismertettünk és elemeztünk. A Demokráciapajzs ami elvileg a demokráciát és szólásszabadságot hivatott védeni, valójában azonban az EU föderalista-liberális elitjét védi a demokráciától, minthogy a dezinformáció, gyűlöletbeszéd és külföldi beavatkozás elleni harcnak maszkolja el a jobboldali-populista pártok és szavazóik elleni küzdelmet.
A Demokráciapajzs magában foglal számos EU-s médiatörvényt, illetve szabályozza a „nagyon nagy online platformokat” (VLOP), egy nemzetközi liberális NGO-kból hálózatnak szervezi ki a tartalmak akár előzetes ellenőrzését és értékelését („megbízható bejelentők”), akiknek pénzt ad ezért, de függetlennek tüntetni fel őket.
Az EU-elit narratívája egybemossa a „szélsőségesség” és „polarizáció” elleni harcot a külföldi beavatkozás és a dezinformáció elleni harccal. Az EU-s dokumentumok és törvények ugyanis a politikai megosztottság és a „rendszerszintű veszélyek” elleni küzdelemre is kötelezik a szolgáltatókat.
A tényellenőrzésre hivatott NGO-kat például a 2023-ban létrehozott European Fact-Checking Standards Network (EFCSN) tömöríti, melynek költségvetése 900 ezer euró, ennek 75 százalékát pedig a bizottságtól kapja. Azóta azonban tagokkal rendelkező szervezet lett az EFCSN-ből, mely 61 tagdíjfizető „tényellenőr” szervezetet tömörít. Nem meglepő, hogy a Demokráciapajzs tényellenőr-hálózatát is ez a szervezet koordinálja majd. A feladat az „információs integritás megőrzése és a „demokratikus értékek terjesztése”, bármit is jelentsenek ezek.
A „Prebunking at Scale” (Nagy léptékű előzetes tájékoztatás) projekt célja például „a nyilvánosság ellenállóképességének fokozása a dezinformációval és félretájékoztatással szemben azáltal, hogy proaktívan kezeli a felmerülő hamis állításokat és narratívákat, mielőtt azok széles körben elterjednének”.
Az EU kifejezetten és nyíltan nem csak álhírek és dezinfók ellen küzd, hanem bevallottan narratív küzdelmet folytat a populistákkal, euroszkeptikusokkal, nemliberálisokkal és antiföderalistákkal, meg egyáltalán a tagállamokkal és népeikkel szemben.
Mint NormanLewis, az MCC Brussels jelentéstevője írja: 2022-ben a Bizottság 1 millió 200 ezer euróval finanszírozott egy kísérleti projektet egy „Narratívák Terjedésének Európai Megfigyelőközpontja” (European Observatory on the Narrative Distribution) létrehozására. Ez hivatalosan „A dezinformáció elleni európai narratíva-megfigyelőközpont” (Narratives Observatory combatting Disinformation in Europe Systemically’, NODES) néven volt ismert.
A 2025 májusi számok szerint a Bizottság több száz elszámoltathatatlan nem kormányzati szervezetet és egyetemet finanszírozott 349, a „gyűlöletbeszéd” és a „dezinformáció” elleni küzdelemmel kapcsolatos projekt végrehajtására, 648 890 016 euró értékben.
Orosz beavatkozás és dezinfó létezik, és nem elhanyagolható. De mégis furcsa csavar a történetben, hogy a nyugati globalista liberális erők arra használják azt, hogy ellehetetlenítsék a jobboldali (populista) pártokat, politikai erőket, az EU kritikáját, és minden ilyesmit megosztónak tituláljanak, és azt is összeoroszozzák, mondván, orosz szál nélkül is az oroszok malmára hajtják a vizet, ezzel minden politikai kritikát megpróbálván ellehetetleníteni.
Magyar résztvevők
A Demokráciapajzs cenzúrahálózatát a European Digital Media Observatory (Európai Digitális Médiafigyelő), valamint az European Fact-Checking Standards Network (Európai Tényellenőrző Sztenderdek Hálózata) tömöríti. Utóbbi készül a megelőző cenzúrázási módszerek tömeges alkalmazásának módszertanával (Prebunking at Scale). Vagyis olyan szoftvereket fejlesztenek, amelyek megakadályoznák egyes hírek virális terjedését már korai szakaszban. Az Európai Digitális Médiafigyelő hálózat magyar lába a Magyar Digitális Média Obszervatórium (HDMO). Ennek tagjai a Political Capital, a 444, a Lakmusz, a Magyar Hang, az amerikai kormányzati pénzeket osztó Mérték Médiaműhely és az Idea Alapítvány. Magyarország és több ország Médiafigyelő csoportjában feltűnik a Francia Hírügynökség, az AFP is.
Ezt is ajánljuk a témában
NGO-k, tényellenőrök és megbízható bejelentők kapják szakmányban a pénzt, hogy az EU bizottsága által promotált Demokráciapajzs keretében megvédjék az EU elitjét a demokráciától. A Demokráciapajzs örve alatt az EU-val szemben kritikus politikiai álláspontokat dezinformációnak és külföldi beavatkozásnak titulálhatják. Összefoglalónk.
Nyitókép: Mikhail Metzel / Pool / AFP
Az elemző szerint világosak az erőviszonyok és az ezzel kapcsolatos megfontolások a Tisza elnökének cselekedeteiben.
A lengyelek már Budapesten vannak.
Lábon lőtte magát az ukrán elnök.
Kezd beigazolódni, hogy az ukrán elnök valóban nem szeretne békét kötni a közeljövőben.
Az EU kezd besokallni attól, hogy Orbán Viktor „még ilyen kulcsfontosságú pillanatban is képes blokkolni” a 90 milliárd eurós hitelt Ukrajnának.
Czepek Gábor összefoglalta a legfontosabb eredményeket: „Magyarország mozgásba hozta a gépezetet”, a vezeték újraindítható.
Nemzeti ünnepünkön, március 15-én, vasárnap kerül sor Magyarország legnagyobb civil megmozdulására, a Békemenetre. A rendezvényt a Mandiner YouTube-csatornáján élőben közvetítjük.
A lengyelek már Budapesten vannak.
A Magyar Paralimpiai Bizottság elnökével a fogyatékossport helyzetéről, a magyar sportért indított petícióról és a Nemzeti sportgáláról is beszélgettünk.
