Az EU vezetése a demokrácia és média védelmezőjének tartja magát, valójában azonban a föderalizáció, a dezinformáció és gyűlöletbeszéd, valamint a külföldi beavatkozás elleni küzdelem az EU-s elit demokráciától való megvédését szolgálja. És még be is vallják, hogy narratívaküzdelemben vesznek részt; ez a demokráciadeficit.
A demokrácia őre és védelmezője – ez az önképe az Európai Unió Bizottságának, az Európai Parlament balos többségének és az Európai Unió Bíróságának. A demokráciát eme nemzetek feletti EU-s intézmények természetesen a tagállamok kormányaitól és maguktól az emberektől, az EU népeitől védelmezik, a demokráciára ugyanis a szuverén államok és népeik jelentik a legnagyobb veszélyt – legalábbis arra a demokráciára, amit az EU elképzel magának. Az EU-s demokráciadeficit régi téma, és ma egyre aktuálisabb.
Jó példa erre az EU föderalizációjának folyamata, melynek során az EU bírósága az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 19. századi önértelmezését magáévá téve jogköröket talál ki magának a „levezetett hatáskörök” („implied powers”) elmélete alapján.
A bíróság a kezdetektől a föderalizáció eszközének tekinti magát.
Aztán jó példa erre a „gyűlöletbeszéd” elleni több évtizedes EU-s küzdelem, ami egyre kiterjesztőbben értelmezi a gyűlöletbeszédet, egyre inkább korlátozva a szólásszabadságot, és egyre inkább kötelezve a tagállamokat EU-s értelmezések átvételére (a kötelezvényt a bíróság váltja be, ha szükséges).
Aztán ott van a tavaly év vége táján életbe lépett Demokráciapajzs (Democracy Shield), ami a demokráciát hivatott védelmezni, valójában azonban a bizottságot és a föderalista-liberális EU-s elitet védelmezi a demokrácia ellen.
Ezt is ajánljuk a témában
NGO-k, tényellenőrök és megbízható bejelentők kapják szakmányban a pénzt, hogy az EU bizottsága által promotált Demokráciapajzs keretében megvédjék az EU elitjét a demokráciától. A Demokráciapajzs örve alatt az EU-val szemben kritikus politikiai álláspontokat dezinformációnak és külföldi beavatkozásnak titulálhatják. Összefoglalónk.
Ha azt gondolnánk, a föderális EU gondolata idegen az alapítóktól, sajnos csalódnunk kell. Ráadásul ugyan az alapszerződésekből nem következik semmiféle kötelező föderalizáció, bizony a kiskapuk ott vannak bennük a föderalizáció felé.
Ahogy Norman Lewis írja a témáról szóló jelentésében: főleg három módja van a föderalizációnak:
Számos példát lehetne hozni az EUB föderalista-centralizációs manipulációira, most csak egyet idézek ide. Norman Lewis szerint a Bíróság „legnagyobb hatású döntése az Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (EFTA) tárgyalásaihoz kapcsolódik, amely nem uniós jog. Amikor a Bíróságot felkérték, hogy véleményt nyilvánítson az EFTA-EU összeegyeztethetőségről”,
a Bíróság „végrehajtási kötelezettségeket” hozott létre, azzal érvelve, hogy „minden jövőbeni közösségi fellépésnek hozzá kell járulnia az Európai Unió felé történő konkrét előrelépéshez”. Sőt: „a szóban forgó kérdés keretein messze túllépve az Európai Bíróság kijelentette, hogy az uniós államoknak kötelességük egy ’egyre szorosabb unió’ felé haladni, és magának az Európai Bíróságnak kötelessége érvényesíteni az uniós jogot e konkrét cél érdekében.”
Ettől egyértelmű, hogy a Bíróság minden ügyet ilyen alapon ítél meg. Ráadásul ott van a forgóajtó-effektus: az EU topintézményei között jönnek-mennek az alkalmazottak, mindenféle etikai szabályozások ellenére és az általuk hagyott kiskapukat kihasználva („különösen indokolt esetben”) például a bizottságnak dolgozó jogászok, esetleg akár biztosok kikötnek a bíróságon. Ugyanígy bevett karrierlépés, hogy liberális NGO-któl a bíróságra kerül valaki, vagy onnan később NGO-khoz.
Ezért sem valószínű, hogy Mercosur-ügyben az EU bírósága a bizottság ellen döntene. A két testület politikai szövetséges, a „hatalommegosztás” pusztán formalitás.
Ezt is ajánljuk a témában
Félrekezelt járvány, korrupciós botrányok és háborúpárti retorika – nagyjából így foglalható össze a mandátuma lejártához közeledő Von der Leyen-bizottság működése. Milyen mérleget lehet vonni a korábbi testületek munkájából, és egy következő bizottság visszatérhet-e az eredeti funkciójához?
A gyűlöletbeszéd elleni örök és egyre terjeszkedő küzdelem, valamit a demokrácia és a média megvédelmezése jegyében az EU technokratikus eszközökkel, orwelli újbeszélt használva korlátozza a szólásszabadságot.
„Olyan törvényeken keresztül, mint a nagyon semlegesen hangzó Digital Service Act (DSA), a European Media Freedom Act (EMFA), az Artificial Intelligence Act (AIA), a gyermekek szexuális bántalmazásáról szóló rendelet és a politikai hirdetések szabályozása, Brüsszel egy jogi cenzúra-fellegvárat épített ki, amelynek célja a szólásszabadság korlátozása az EU narratívájának ellenőrzése érdekében. Folyamatosan pásztázzák a horizontot, hogy észleljenek és bezárjanak minden olyan kiskaput, amelyen keresztül ellentétes narratívák törhetnek elő. Ez egy soha véget nem érő munka, amely szisztematikusan fojtja el a szólásszabadságot Európában” – írja Lewis egy másik jelentésben.
Az EU a közösségi platformokat és a mesterséges intelligenciát egyszerre tekinti ellenségnek, ahol „gyűlöletbeszéd” és „dezinformáció” terjedhet, és teret ad a „külföldi beavatkozásoknak” – melynek angol rövidítése FIMI; illetve az ezek elleni küzdelem terepeinek. Az EU előadja a rettegést a dezinformációtól és az AI terjesztette álhírektől, ami ellen aztán küzdeni kell, és rengeteg pénzt áldoz arra is, hogy bebizonyítsa, mekkora veszély a „gyűlöletbeszéd”.
A külföldi (orosz és kínai!) befolyás elleni küzdelemről annyit, hogy ott van a Nemzetközi Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transz és Interszexuális Szövetség (ILGA) európai tagozata. Ez az EU-ban bejegyzett szakértői csoport, amely 2022-ben 464 301 eurót kapott a Globális Egyenlőségi Alaptól (GEF), és egymillió eurót a Bizottságtól. A GEF-et az Egyesült Államok Külügyminisztériumának Demokrácia, Emberi Jogok és Munkaügyi Hivatala kezeli, az ILGA egy globális szervezet. De ez nem számít külföldi beavatkozásnak az EU számára, ez emberijogi küzdelem.
A Harvard Kennedy School Újratöltve a félretájékoztatásról? A generatív mesterséges intelligencia félretájékoztatásra gyakorolt hatásával kapcsolatos félelmek túlzottak című jelentése meggyőzően cáfolja ezt a narratívát. A szerzők azt sugallják, hogy „a félretájékoztatás fogyasztását főként a kereslet, és nem a kínálat korlátozza. Számos tanulmány kimutatta, hogy a mennyiség és a hozzáférhetőség ellenére a félretájékoztatásból az átlagos internetfelhasználó nagyon keveset fogyaszt. Ahol félretájékoztatás hatékonysága általában az aktív és hangos felhasználók kis körében koncentrálódik. Érdekes módon a kutatók a pártosságot és az identitást tekintik a félretájékoztatásban való hit és megosztás kulcsfontosságú meghatározóinak, míg a megbízható információkhoz való hozzáférés hiánya csak elhanyagolható szerepet játszik. A legtöbb ember mainstream forrásokból fogyaszt tartalmakat, jellemzően ugyanattól a maroknyi népszerű médiumtól. A gyűlöletbeszéd és a félretájékoztatás online terjedéséről szóló minden állítással ellentétben a jelentés azt sugallja, hogy önmagában nincs ok-okozati hatása a világra.
Ezt is ajánljuk a témában
Kezdetben puszta kirakattestület volt, mind több hatáskört akar. Elemzésünk az EP-ről.
Az EU kifejezetten és nyíltan nem csak álhírek és dezinfók ellen küzd, hanem bevallottan narratív küzdelmet folytat a populistákkal, euroszkeptikusokkal, nemliberálisokkal és antiföderalistákkal, meg egyáltalán a tagállamokkal és népeikkel szemben.
Mint Lewis írja: 2022-ben a Bizottság 1 millió 200 ezer euróval finanszírozott egy kísérleti projektet egy „Narratívák Terjedésének Európai Megfigyelőközpontja” (European Observatory on the Narrative Distribution) létrehozására. Ez hivatalosan „A dezinformáció elleni európai narratíva-megfigyelőközpont” (Narratives Observatory combatting Disinformation in Europe Systemically’, NODES) néven volt ismert. Elsődleges célja annak elemzése és nyomon követése volt, hogy a narratívák – különösen a dezinformációhoz hozzájáruló narratívák – hogyan jelennek meg és terjednek az európai nyilvános szférában. A projekt olyan témákra összpontosított, mint az éghajlatváltozás, a migráció és a Covid-19, és négy nyelven működött: angolul, franciául, spanyolul és lengyelül.
Aztán ott volt a „Predictive Research on Destiny and Narratives Propagation Trajectories” (PROMPT) projekt, a francia Opsci szervezet vezetésével. A PROMPT célja az ukrajnai háborúval, valamiféle nemi alapú dezinformációval és a választási dezinformációval kapcsolatos újonnan felmerülő narratívák elemzése volt, különös tekintettel a 2024-es európai parlamenti választásokra. Eme projekt leírásának sokatmondó mondata, miszerint „a narratívák fontos szerepet játszanak a tények és információk olyan csomagba foglalásában, amely könnyen továbbítható a társadalomban”.
A projekt célja a „domináns narratív minták” feltárása a „minőségileg legreprezentatívabb példák elemzésével”.
Lewis leszögezi: ez „egy udvarias módja annak, hogy azt mondjuk, a projekt egy olyan rendszert hoz létre, amely osztályozza és rangsorolja azokat az értelmezéseket, amelyek eltérnek a Bizottság által fenntartani kívánt ideológiai normáktól.”
Nos, ideológiákat , világnézeteket, politikai irányzatokat nem lehet tényellenőrizni. Azok más kategóriák. Az EU szeretné beállítani úgy, mintha csak technikai küzdelem folyna a téves információk és tudatos manipuláció ellen, valójában bevallottan ideológiai elnyomást szeretne megvalósítani.
S végül ott van a Demokráciapajzs (Democracy Shield), amely elvileg a demokráciát és a médiát hivatott erősíteni a (kínai, orosz, iráni) külföldi beavatkozással, a polarizációval, a szélsőségességgel szemben, valójában azonban az EU-kritikus hangok cenzúrázására találták ki, amelyeket ilyen címkékkel illetnek. Az EU bizottsága ezért a tevékenységért tényellenőrző, „megbízható bejelentő” (médiumokat besoroló), a terjesztés előtt vizsgálódó (prebunking) és felvilágosító tevékenységet folytató NGO-knak ad pénzt.
A 2025 májusi számok szerint
a Bizottság több száz elszámoltathatatlan nem kormányzati szervezetet és egyetemet finanszírozott 349, a „gyűlöletbeszéd” és a „dezinformáció” elleni küzdelemmel kapcsolatos projekt végrehajtására, 648 890 016 euró értékben.
Nos, hát így állunk. Föderalizáció, narratívaküzdelem senkik által meg nem választott NGO-kkal és a Big Techhel karöltve, a tagállamok és népeik ellen. Innen szép nyerni.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Demokráciapajzs– ezzel az intézkedéscsomaggal kívánja védeni az EU elvileg a demokráciát és a médiát, valójában ezekkel szemben saját magát. NGO-k, tényellenőrök és más szereplők kapnak ezért pénzt és hálózatot a bizottságtól. Hogy működik majd a Demokráciapajzs, és kik a magyar szereplői? László András fideszes EP-képviselőt kérdeztük.
Fotó: FREDERICK FLORIN / AFP
A baloldali elemzők politikai célból felsrófolták a Tisza-előnyt, de már látják, hogy mi a valóság, és elkezdték ehhez közelíteni a számaikat – értékelt a szakértő.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
Donald Trump újfajta politikájával szemben a régi gárda görcsösen ragaszkodik saját előjogaihoz.
Még mindig a hazánkat büntetnék.
Ebben már teljesen biztos Orbán Viktor.
A 800 milliárdos illúziót felváltotta az 1500 milliárd dolláros valóság, melynek terhe az EU-ra szakad. A jelenlegi globális intézményrendszer alkalmatlan a nyomás kezelésére.
Íme, a „független-objektív” beszámolók.
A légvédelmi rakéta hőképalkotó célzással és azonosítórendszerekkel ad közvetlen védelmet a drónok, helikopterek és alacsonyan repülő gépek ellen.
Az Osztrák Szabadságpárt nem adná egy korrupt rendszernek az osztrákok pénzét.
