Nem botrányos, nem kultikus, csak jó nézni – páratlan mozi készült Caravaggióról

2026. március 07. 22:12

Az Exhibition on Screen sorozat alkotóinak legújabb filmje az életmű keresztmetszetéből válogatva ad bepillantást egy rejtélyes zseni lelkébe.

2026. március 07. 22:12
null
Farkas Anita

Ismét egy kiváló darabbal léptek elő az Exhibition on Screen alkotói. A 2010-es évek elején indult művészeti dokumentumfilm-sorozat célja, hogy a világ legjelentősebb múzeumainak és galériáinak kiállításait, illetve gyűjteményeik jelentős darabjait a nagyvásznon is a lehető legjobb minőségben, a lehető legközelebb hozzák a nézőkhöz. 

Az Exhibition on Screen sorozat alkotóinak legújabb filmje Caravaggio életművének keresztmetszetéből ad különleges válogatást. (Fotó: Pannonia Entertainment)

Az egyes, nagyjából másfél órás részek mindegyike egy tárlatra vagy művészre koncentrál, utóbbiak esetében a szakértők, kurátorok, mai utódok nemcsak a művészi, de az azzal gyakran szorosan összefüggő személyes életút meghatározó állomásait – azaz a miérteket – is igyekeznek felfejteni – részletgazdag és a közeliket illetően is imponáló képi világgal. A gyártó Seventh Art Productions alapítója és az epizódok egy részének rendező Phil Grabsky mindezt így fogalmazta meg:

Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:

Eltaktikázta magát Zelenszkij: még Von der Leyen is elfordulhat az ukrán elnöktől

Eltaktikázta magát Zelenszkij: még Von der Leyen is elfordulhat az ukrán elnöktől
Tovább a cikkhezchevron

Folyamatosan lenyűgöznek a filmjeinkben bemutatott műalkotások; ezek az emberiség legnagyobb eredményei közé tartoznak. Arra törekszünk, hogy ne csak a nagy és a kis képernyőre vigyük őket, a lehető legnagyobb közönség elé, hanem elmeséljük a műalkotások és alkotójuk mögött álló emberi történeteket is.

Ahogyan teszik azt most Caravaggio esetében is. 

A meglehetősen extravagáns életmódja, vélhetően szélsőségekre hajlamos, indulatos természetes és egy gyilkosság miatt ma is sokszor az olasz művészet „rosszfiújaként” emlegetett barokk zseniről készült mozi szokatlan hosszú idő, öt esztendő alatt készült el. Nem függetlenül a legendák gyártására különösen alkalmas életrajzi lukaktól – amit tudunk róla, az is többnyire rendőrségi tanúvallomásokból és bírósági jelentésekből rajzol fel egy korántsem teljes személyiségképet. 

Mindennek eredménye, ha nem is az előzetesen ígért „legátfogóbb film” lett, de az biztos, hogy új szemszögből képes bemutatni „a fény és az árnyék mesterét”. A készítők, nagyon helyesen, egyetlen kiállítás helyett a teljes életmű keresztmetszetére helyezték a hangsúlyt, számos példával érzékeltetve az egyediséget. Nemcsak a technikákat illetően, például a Caravaggio által csúcsra járatott chiaroscuro adott műveken keresztüli bemutatásával (világos és sötét kontrasztok használata a minél drámaibb hatás megteremtése érdekében), de a főszereplő kvázi újrateremtése szempontjából is. 

Ehhez kivételesen egy színészt használtak, Jack Bannell a tömör monológokban kiválóan idézi elénk ezt a különleges, konok, abszolút önjáró, mégis végtelenül magányos és sebezhető embert, aki a gyerekkor szörnyű traumáit a „férficentrikus, szegényekkel, koldusokkal, csalókkal és elveszett lelkekkel” teli Rómában tivornyák között próbálta orvosolni – a vásznon is meglehetősen élethű, örök emléket állítva mindannyiuknak. 

Önmagának nemkülönben, egészen hátborzongató párhuzam, amikor előbb Bannell-Caravaggio beszél, majd már az egyik leghíresebb képén Dávid tartja Góliát levágott fejét

– rajta a saját arcvonásaival. 

Dávid Góliát fejével (részlet),  Caravaggio festménye (1609–1610) ma a madridi Pradóban található. (Forrás: Wikipédia)

Ez sem véletlen, miután egyéb bűncselekményekért korábban többször megjárta a börtönt, halálosan megsebesítette a fiatal Ranuccio Tomassonit, így élete utolsó éveiben kénytelen volt a lefejezés elől előbb Nápolyba, majd Máltára, illetve Szicíliába menekülni. Bannel pedig csak az arcjátékával igen kifejezően megmutatja, hova vezet a magánéletben ez az állandó, nem csak fizikai és külső kényszerek általi hajszoltság, a felelősség folytonos másra hárítása, az önmagunkkal való őszinte szembenézés képtelensége.

Aminek kontrasztja, a keresztény hit, erkölcsrendszer és a megélt mindennapok között feszülő ellentétekből fakadó vívódások viszont tökéletesen megjelennek a vásznon – Caravaggio is többnyire egyházi megrendeléseken dolgozott, még ha a korszakot tekintve meglepően bátor naturalista színezettel is. A négy szakértő kommentárjai az ehhez hasonló összefüggések láttatása és megértése miatt hasznosak és szükségesek, és a közérthetőség szándéka is dicséretes, bár egy kicsivel árnyaltabb, tudományosabb megközelítéseket is elbírtunk volna. A maga műfajában viszont tényleg jól sikerült, egyedi dokumentumfilmről van szó, ami után az ember sürgős késztetést érez, hogy azonnal újranézze Derek Jarman 1986-os költői szépségű Caravaggióját.

Exhibition on Screen: Caravaggio – angol dokumentumfilm, 2025. Forgalmazza a Pannonia Entertainment. Bemutató dátuma: 2026. március 5. Következő vetítések: március 8., 11 óra, Uránia Nemzeti Filmszínház; március 8., 16 óra, Belvárosi mozi

Nyitókép: Jack Bannell mint Caravaggio. (Pannonia Entertainment)

 

Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:

Kritikus a helyzet a magyar-ukrán kapcsolatokban: Zelenszkij bizonyítani akart Orbán megfenyegetésével

Kritikus a helyzet a magyar-ukrán kapcsolatokban: Zelenszkij bizonyítani akart Orbán megfenyegetésével
Tovább a cikkhezchevron

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!