Ott vannak az ukránok a Tiszában, a Tisza eltörölné a védett benzinárat – itt az új Mesterterv

Kapitány István eltörölné a védett benzinárat, Panyi Szabolcs bebukott, az ukránok belátnak a Tiszába. Itt a Mesterterv legújabb adása.

Világunk sajnos nem a stabilitás és a kiszámíthatóság felé halad.

„Oda korcsolyázz, ahol a korong lesz” – szól a kanadai hokilegenda Wayne Gretzkynek tulajdonított mondás. 2026 első két hónapja folyamatos lázban tartotta a külpolitika iránt érdeklődő szakmai és laikus közönséget is, olyan gyorsan peregtek az események.

Ezért a legtöbben oda korcsolyáztak, ahol a korong volt, és nem oda, ahol majd lesz.
Donald Trump amerikai elnök stratégiájának egyik legfontosabb eleme a „zóna elárasztása”. Olyan gyorsasággal kommunikál ugyanis, hogy mire a sajtó és az elemzők felocsúdnak, és értelmezni próbálják a helyzetet, ő már tovább is ment, és a következő üggyel vagy tweettel borzolja a kedélyeket.
A diplomáciai világ lassú csordogálásához hozzászokott döntéshozók, elemzők és kommentátorok ezért is képtelenek követni az amerikai húzásokat
– jó példa erre Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök szombati közleménye, miszerint majd hétfőn összehívnak egy ülést a legújabb közel-keleti háború kapcsán –, és mire észbe kapnak, már kész helyzet elé állította őket az amerikai elnök.
Akik a figyelem- és médiaalapú külpolitizálásra tették fel a karrierjüket, és sikerüket a közösségi médiás megosztásokban (salut, Monsieur Aviator) vagy az egy napra jutó jóemberkedések számában (hallo, Herr Blackrock) mérik, azok könnyen lesre futnak ebben a gyorsan pörgő világban.
Mire ugyanis elmondják a beszédüket, vagy akár csak összehívják a sajtótájékoztatójukat, az események már túlléptek azon a ponton, ahol bármi relevánsat tudnak mondani a helyzetről.
Nem nehéz elképzelni az elnöki hivatalok folyosóin barna mappákkal lélekszakadva rohanó szárnysegédeket, akiknek a papírjai már semmit nem érnek abban a pillanatban, amikor leteszik a döntéshozók asztalára.
