„Tisztelem a hazámat, de Magyarország az otthonom” – szerb olimpiai bajnok a Mandinernek

Intenzív időszakot él a Vasas férfi vízilabdacsapata: a Bajnokok Ligája-kaland lezárultával az Eurokupa nyolcaddöntőjében háromgólos előnyt szerzett a BVSC elleni fővárosi derbin, a Ferencváros elleni bajnoki csúcsrangadóval lezárta az alapszakaszt, majd Szolnokon egy szűk vereséggel indította a felsőházi rájátszást. A zuglóiak elleni „nemzetközi kupacsatát” végül összesítésben elbukták a piros-kékek, miután hétgólos vereségbe futottak bele. Egészen mostanáig az angyalföldi együttes kispadján a magyar élvonal egyetlen külföldi szakvezetője, a szerb olimpiai bajnok Szlobodan Nikics ült, aki tíz éve él hazánkban és a karrierjétől függetlenül is Magyarországon képzeli el az életét – most azonban eljött a váltás ideje. Nyárig sportigazgatóként segíti az új vezetőedző, Kovács Róbert munkáját, a közös jövőről pedig tárgyalnak még a folytatásban.

A szerb vízilabda olimpiai bajnok klasszisa a Mandinernek

Pont nélkül zárta a Vasas a Bajnokok Ligája csoportkörét, de a bajnokságban a felsőházban szerepelhet, míg az Eurokupában a BVSC elleni visszavágót is előnyből várhatja.

Egész januárban erre a terhelésre készültünk, ennek megfelelően alakítottuk ki az edzésprogramunkat. A BL jó lehetőséget jelentett, de más szint, az utóbbi hetekben pedig elveszítettünk néhány rangadót, de így sem lehetünk elégedetlenek. Abban látom a problémát, hogy nem voltunk igazán élesek, korábban nem voltunk ilyen helyzetben és hiányzik a srácokból a megfelelő önbizalom. Szükségünk van a tapasztalatra, mert kulcspillanatokban jól kell dönteni, ez pedig csak rutinnal sajátítható el. Sok fontos meccs, rangadó vár még ránk, a rájátszásban is a legjobbat szeretnénk nyújtani. Ezt már Kovács Róbert irányítása mellett érheti el a csapat, én nyárig sportigazgatóként segítem a stábot.

Mit hiányolt a csapatból eddig?

Azt látom, hogy általánosságban mintha a szenvedély hiányozna kicsit a mai fiatalokból. Aktív koromban mindig elszántan küzdöttem a csapatomért, segítettem a társakat, igyekeztem példát mutatni. A felelősség vállalása, és az ilyen típusú játékos ritka, mint a fehér holló – ez most kicsit hiányzik. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy az egész sportág megváltozott, nem ugyanaz már, mint korábban. Általánosságban is alábbhagyott a vágy, és ha ez nincs, akkor a motiváció is csökken.

Mindenhol játékosuralom van, ezért az edzősködést is új alapokra kell helyezni.

Tizedik éve él Budapesten, pedig a világ minden pontjáról akadhatnak kérői. Mi döntött Magyarország mellett?

Voltak ajánlataim az elmúlt években, de nagyon megszerettem az országot. Igen, ez a tizedik évem Budapesten. A város csendes, tiszta, talán a legszebb a világon. Teljesen más itt a mentalitás Szerbiához képest és az is fontos, hogy a magyar az egyik legjobb bajnokság. Itt tisztelik az eredményeket, amiker elért az ember, kiváló a kultúra sportban és a magyarországi infrastruktúra is párját ritkítja.

Aktív játékosként élt többek között

• Görögországban,
• Olaszországban,
• Törökországban is.

Van tehát összehasonlítási alapja. Milyenek a magyar mindennapok?

Nagyon szeretem az itteni rendet. A családom remekül érzi magát, a gyerekeim tökéletesen beszélnek magyarul, élvezem az itteni életet és sok barátom is van. Húszéves korom óta vándorlok a világban a sport miatt, de a leghosszabb időt itt, Magyarországon töltöttem eddig. A lányom már 18 éves, a fiam 14, az életük ide köti őket, a feleségem is itt dolgozik, otthon érezzük magunkat.

Van kedvence?

Sokat utazom és imádom az ország hangulatát. Nagyon vártam, hogy márciustól elinduljon a közlekedés a Budapest–Belgrád-vasútvonalon, hogy három-négy óra alatt odaérjünk az egyik fővárosból a másikba. Édesanyám és a bátyám is Belgrádban él, így viszonylag sűrűn megfordulunk ott. Azt látom, Szerbiában valahogy idegesebbek az emberek, itt viszont nyugodtabb az élet. Ott több húst eszünk, itt egészségesebb ételeken élünk, a húslevesnek, a gulyáslevesnek és a lángosnak pedig nincs párja. Azok a család kedvencei.

Akkor hosszabb távon terveznek?

Egyértelműen itt tervezzük az életünket, de a szerződésem az idény végén lejár a Vasasnál. Ez már az ötödik évem a klubnál, talán eljött az idő a friss impulzusokra. Mostantól Kovács Róberté a karmesteri pálca, én sportigazgatóként folytatom nyárig. Aztán tárgyalunk. Az évad ezen szakaszában, de legkésőbb tavasszal általában egymást követik a következő kiírást érintő bejelentések a sportágunkban, én azonban egyelőre várok. Majd nyáron meglátjuk, merre tovább.

Hálás vagyok, hogy Magyarországon ilyen komoly lehetőséget kaptam.

Fotó: MTI/Kovács Tamás