Még a nyilvánvalóan elhibázott brüsszeli politikai döntések is gyorsan le fognak kerülni a napirendről. Néhány éve ez manuálisan kezdődött, még a migrációs válság kapcsán. A koronavírus-járvány alatt a korlátozásokat megkérdőjelező vélemények tűntek el. Az ukrajnai háború alatt pedig egész trollhadsereget állítottak hadrendbe, nehogy bárki megkérdőjelezze a háborúpárti politikát. Az új eszközökkel ez gyorsabb, tömeges és automatizált lesz.
Vannak beazonosítható főszereplők, akár intézmények és NGO-k, akár személyek a háttérben?
Nem kell messzire mennünk. Az európai hálózatok nemzeti központokra épülnek. Az Európai Digitális Médiafigyelő hálózat magyar lába Magyar Digitális Média Obszervatórium (HDMO). Ennek tagjai a Political Capital, a 444, a Lakmusz, a Magyar Hang, az amerikai kormányzati pénzeket osztó Mérték Médiaműhely és az Idea Alapítvány. Magyarország és több ország Médiafigyelő csoportjában feltűnik a Francia Hírügynökség, az AFP is.
Mi a szerepe mindebben nagy tech cégeknek, például a Google-nek vagy a Metának vagy bárki másnak? Van összefonódás?
A tech cégek beálltak a sorba. A Biden-kormányzat és az Európai Bizottság az elmúlt években kéz a kézben dolgoztak, hogy a velük szemben kritikus hangokat elnémítsák. Ezt természetesen sok baloldali munkavállalójuk túlbuzgó lelkesedéssel csinálta. A Google például társfinanszírozott európai „tényellenőrző” projekteket. Tavaly találkoztam olyan orvosokkal, akiknek a koronavírus-járvány alatt letiltották az oldalaikat. A Patrióták Európáért Alapítvánnyal meghívtuk Michael Shellenbergert az Európai Parlamentbe, hogy tartson előadást a Twitter-aktákról – amelyekből világosan kiderült, hogy állami cenzúrát gyakoroltak az oldalon. Amerikában most fordult a széljárás, amióta újra Donald Trump az elnök, de az EU próbálja fenntartani a nyomást a tech cégeken különböző EU-s jogszabályokkal, mint a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (Digital Services Act), vagy az tömegtájékoztatás szabadságáról szóló európai rendelet (European Media Freedom Act).