Közösséget, ne közösségi médiát a gyermekeinknek!

Az internet előnyei között gyakran említjük, hogy segít építeni vagy fenntartani kapcsolatokat: bármikor beszélhetünk külföldi barátainkkal, távol élő családtagjainkkal, gyorsan és bárhonnan kommunikálhatunk. Azonban épp ez a gyorsaság, ez a mindig elérhetőség és az online kapcsolattartás az, ami hozzájárul az emberi viszonyok felszínességéhez.

Ahogyan a családjukra, úgy későbbi szocializációs közegükben a kortárs kapcsolatokra és a felnőttekkel való interakcióra is személyesen van szükségük.

A gyermek számára a család az első közösség, ahol az érzelmi kötődés, a biztonság és a stabilitás megjelenhet. A minőségi családi kapcsolatok adják meg neki azt az érzelmi alapot, amellyel megtanulja, hogyan kezelheti az érzéseit és hogyan építhet bizalmat másokkal. Ezek a korai élmények határozzák meg, mennyire magabiztos a gyermek a társas helyzetekben, és hogyan képes később bonyolultabb emberi viszonyokban eligazodni. A szülőkkel való kapcsolat erősen befolyásolja azt is, hogyan tud a fiatal kortársaival barátságot és együttműködő kapcsolatot kialakítani, és hogyan látja önmagát a társadalomban. 

A családi kötelék stabilitása után a társas közegben (például az óvodában, iskolában) szerzett kapcsolatok formálják tovább az egyén személyiségét.

Ezekben a helyzetekben tanulja meg a fiatal a társas szabályokat és azokat az emberi értékeket, amelyek a közös együttélés alapját adják. Amikor ezek a kapcsolatok mélyek és stabilak, a gyermekben kialakul az összetartozás élménye.

A felnövekvő nemzedéknek ezek adják a támpontot a szélesebb közösségekhez és nemzethez való kötődéséhez. Amikor egy gyermek megismeri a közösségét összetartó erőket (történelem, történetek, hagyományok, értékek, vízió...), megérti annak lényegét és megtalálhatja benne helyét. Ha ez sikerül, erős alapot kap ahhoz, hogy aktívan részt vegyen közössége életében, és felelősséggel viszonyuljon ahhoz, ami körülötte zajlik. 

Amikor az iskolák eredményességéről beszélünk, gyakran az osztályzatokról, rangsorokban vagy nemzetközi mérésekben elfoglalt helyükről esik szó. Azonban az intézményeknek van egy olyan jelentős küldetése, ami nem mérhető ilyen számokkal: a gyermekek személyiségének és lelki világának formálása. Ha ezt a feladatot a pedagógusok nem vállalják fel, és a család nem ad megingathatatlan alapokat, akkor más fog nevelni helyettünk.

Emellett a digitális térben eltöltött idő torzíthatja a valóságérzékelést. A közösségi média tökéletesre retusált képei és személyre szabott tartalmai olyan világot sugallnak, amelyben mindenki sikeres, boldog és elfogadott. Ez hamis képet alakít ki a fiatalokban a világról, és ehhez fogják magukat és életüket hasonlítani. Mivel a mérce nem valós, ezért az összehasonlítás frusztrációhoz és önértékelési problémákhoz vezethet. 

A párbeszéd is megváltozik a digitális térben. A közösségi médiában az arctalanság és az ismeretlenség hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek sokkal agresszívabban kommunikálnak, mint élő, személyes helyzetben.

Ehhez az is hozzájárul, hogy nem látja a másik reakcióit és nem érzi azonnal a viselkedés következményeit. Így a közösségi médiában kevesebb az empátia és a társas felelősség, gyakrabban jelennek meg támadó vagy bántó megnyilvánulások, amelyek alakítják a fiatalok kommunikációs kultúráját és társas erkölcsi fejlődését.

Éppen ezek miatt a világban több helyen már nem a mobiltelefonhasználat korlátozása a téma, hanem a közösségi média tiltása. A napokban Franciaországban fogadtak el olyan törvényjavaslatot, amely megtiltja a közösségi média használatát a 15 év alattiak számára. Ezek az intézkedések előremutatóak, mert felismerik, hogy mi a fiatalabb generációk problémáinak egyik kiváltó oka, ugyanakkor nem elegendőek.

Ha valamit elveszünk a mindennapjainkból – főleg, ami ilyen nagy szerepet játszik az életünkben –, utána űr marad, és a cél, hogy ezt az űrt értékes tevékenységek töltsék meg. Ezért a valódi közösség építéséhez tereket és lehetőségeket kell teremtenünk. Az iskola felléphet kezdeményező szerepben, de sokkal fontosabb, hogy kialakítsa erre az igényt a fiatalokban, és eszközt adjon nekik ahhoz, hogy maguk találják meg azt az elfoglaltságot, amely kitölti szabadidejüket. 

Ezek az élmények adják meg azt a belső tartást, amelyre egész életük során építhetnek. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekeinkből kiegyensúlyozott, mások iránt felelősséget vállaló felnőttek váljanak, akkor valódi találkozásokra, élő szóra és megtartó közösségekre van szükségük, nem közösségi médiára. A jövő nem a képernyőkön át, hanem az emberi kapcsolatokon keresztül épül.

A szerző az NKE NITK Fináczy Ernő Oktatáskutató Központ vezetője

Nyitókép: NurPhoto via AFP