Választási szemfényvesztés – A Tisza Párt esete a migránskvótával és Ukrajna támogatásával az EP-ben

„A Tisza Párt szombaton bemutatott »választási programjának« külpolitikai fejezetében határozottan tagadta, hogy elfogadná vagy támogatná az Európai Unió migránskvótáját. Mindez egybecseng  Magyar Péter 2025 végi és 2026 eleji nyilatkozataival, az Európai Parlament szavazásainak jegyzőkönyvei azonban mást mutatnak, ahogy a párt Ukrajnával kapcsolatos óvatosságát sem igazolják.

A 2026-os parlamenti választások közeledtével egyre inkább hangsúlyossá válnak a pártok szakpolitikai ajánlatai és politikai víziói, különösen az olyan sorsfordító kérdésekben, mint a migráció vagy az orosz-ukrán háborúhoz fűződő viszony. Ezekben a témákban a Fidesz–KDNP pártszövetség évek óta világos és határozott álláspontot közvetít, míg a Tisza Párt esetében – feltehetően a szavazatmaximalizálás szándéka miatt – nem rajzolódik ki egyértelmű, következetes politikai állásfoglalás. Ennek hátterében részben az állhat, hogy a kormány által képviselt álláspontok – a rezsicsökkentés, a migráció elutasítása, valamint az orosz–ukrán konfliktus kapcsán hangsúlyozott békepárti megközelítés – a kormánypártok aktuális népszerűségén is túlmutató társadalmi támogatottsággal rendelkeznek. Ezáltal a Tisza Párt nehéz helyzetbe kerül, hiszen vagy felvállalja a kevésbé népszerű álláspont képviseletét ami vélhetően népszerűségvesztéssel járna, vagy belemegy abba a kritikusok szerint megtévesztő stratégiába, miszerint látszólag nem vagy csak nagyon felszínesen foglal állást a nagy sorsfordító kérdésekben, és az ezekhez kapcsolódó, a háttérben feltételezhetően zajló politikai egyeztetéseket gondosan elrejti a szavazói és a nyilvánosság elől. Ennek következtében egy narratív szempontból megtévesztő helyzet áll elő, hiszen minden jel arra utal, hogy a Tisza Párt inkább a kormánnyal szembeni álláspontot tartja helyesnek, mégsem vállalja fel e kérdések nyílt megvitatását, és inkább az egyéb, főként a megélhetéssel és a szociális ágazat minőségével összefüggő témákkal igyekszik elterelni ezekről a kérdésekről a figyelmet.

Ez a stratégia megfelelő hazai és nemzetközi médiatámogatással viszonylag sokáig fenntartható lehet, ugyanakkor, mint minden európai parlamenti mandátumot szerzett magyar párt esetében, Magyar Péter pártjának is alkalmazkodnia kell az Európai Parlamentben választott pártcsalád politikai irányvonalához. Míg a Fidesz által alapított Patrióták pártszövetség transzparens és következetes politikát képvisel mind a migráció, mind az orosz-ukrán háború kérdésében, addig a Tisza Párt mögött álló Európai Néppárt ezekkel az álláspontokkal érdemben szemben áll. Ez a különbség éles ellentmondást eredményez abban a helyzetben, amikor Magyar Péter belföldi kommunikációjában azt hangsúlyozza, hogy ezen politikai törésvonalak mentén lényegében ugyanazt a politikát valósítaná meg, mint a Fidesz, csak hatékonyabban. A párt balliberális európai politikai beágyazottsága és a hazai üzenetek közötti eltérés ezáltal alapvető feszültséget generál és folyamatos támadási felületet teremt a számukra. Ennek a feszült helyzetnek az egyik következménye, hogy a pártvezetésen belül az elnök kivételével rendkívül korlátozott a nyilvános megszólalások tere. Mindez ugyanakkor csak rövid távú, átmeneti megoldás lehet, amely legkésőbb a parlamenti választás után vélhetően jelentős mértékben meg fog változni, mivel ez a működési modell hosszú távon egyetlen politikai szervezet esetében sem fenntartható. Ezt a fajta rendkívül szokatlan működést a Tisza jelenleg azzal igyekszik feloldani, hogy egyfajta protestpártként kizárólag egyetlen politikai küldetésre fókuszál, ez pedig a kormányváltás elérése. A stratégia egyik fontos gyengepontja ugyanakkor éppen az európai uniós döntéshozatali folyamatba való beágyazottság. Az Európai Parlamentben dolgozó magyar pártok szavazásai és dokumentumai ugyanis visszakereshetők, és objektív módon rögzítik a pártok tényleges politikai mozgását. Következésképpen, a hazai kommunikációs stratégiától függetlenül, az európai szinten hozott döntések hosszabb távon megkerülhetetlen viszonyítási pontot jelentenek, és szükségszerűen visszahatnak a párt politikai hitelességének megítélésére is.

A folyamat 2024 őszén vált látványossá, amikor az Európai Parlament a Migrációs és Menekültügyi Paktum végrehajtásához kapcsolódó több pénzügyi és politikai döntésről szavazott. Ezen szavazások során az ellenzéki párt olyan intézkedéseket szavazott meg Brüsszelben, amelyeket Magyarországon nem vállalt nyíltan, sőt gyakran az ellenkezőjét kommunikálta. Az Európai Parlament 2024 őszén szavazott az átfogó EU migrációs és menekültügyi paktumról amely kötelező szolidaritási mechanizmust vezet be a tagállamok között és gyakorlatilag kvótát ír elő a menedékkérők elosztására a tagállamok között. A plenáris szavazáson a Tisza Párt minden EP-képviselője igennel voksolt a paktum gyors végrehajtását szolgáló javaslatokra. Ennek keretében megszavazták például, hogy 2025-re 25 millió euróval megemeljen az EU Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapja a paktum mihamarabbi végrehajtása érdekében. Emellett Magyar Péter pártja támogatta azt az indítványt is, amely helyes lépésnek minősítette Magyarország 200 millió eurós uniós megbüntetését amiatt, hogy a magyar kormány elutasította a 2015-ös menekültkvótákat és nem tartotta be az uniós menedékjogot. Ugyanakkor nem szavazták meg azt a külön kezdeményezést, amely 2 milliárd eurós EU-támogatást irányzott volna elő a magyar határkerítés költségeinek fedezésére, azaz a déli határvédelem uniós finanszírozására.

Ezekről EP-szavazásokról az ellenzéki médiumok alig vagy torzítva számoltak be. Sőt, Magyar Péter 2025 végi és 2026 eleji nyilatkozataiban kifejezetten tagadta, hogy a Tisza Párt az Európai Parlamentben támogatta volna a migrációs paktummal kapcsolatos döntéseket. A politikus újévi beszédében azt állította, hogy »a tiszások az EP-ben nem támogatták a migrációs paktummal kapcsolatos döntéseket« – holott az EP jegyzőkönyvek ennek ellenkezőjét bizonyítják. Amikor a kormánypárti politikusok rávilágítottak a szavazataikra, a Tisza Párt megpróbálta kimagyarázni a helyzetet. Kollár Kinga, a párt EP-képviselője egy Facebook-bejegyzésben azzal védekezett, hogy »nem is volt külön szavazás« sem a magyar határkerítés megtérítéséről, sem arról, hogy »helyes megbüntetni Magyarországot« – szerinte ezeket így önállóan nem döntötte el az Európai Parlament. Ugyanebben a posztban Kollár azt állította, hogy a Tisza Párt épp ellenkezőleg, több pénzt szavazott meg határvédelemre, és hogy céljuk az illegális bevándorlók kiszűrése az EU határain kívül. Ezzel a Tisza kommunikációja igyekezett elhallgatni vagy kozmetikázni a tényt, miszerint valójában megszavazták a kötelező kvótarendszer bevezetését szolgáló uniós paktumot és az ahhoz kapcsolódó pénzügyi mechanizmusokat. Míg a magyar nyilvánosság előtt a párt képviselői többnyire a »nemzeti érdekek védelmét« és a kötelező betelepítési kvóták elutasítását hangoztatták, addig Brüsszelben tényszerűen ennek ellenkezőjére voksoltak. Ezt követően, 2025 végén az EP szavazott a menekültügyileg biztonságos származási és tranzitországok listájáról, ami a menedékkérelmek gyorsabb elbírálását és több visszaküldést céloz. Ezt a szigorító javaslatot – amely elviekben a külső határok védelmét erősíti – a jobbközép és jobboldali frakciók többséggel elfogadták. A Fidesz-KDNP EP-képviselői is igennel szavaztak a javaslatra, azonban a Tisza Párt képviselői egyáltalán nem regisztráltak szavazatot, azaz nem vettek részt a voksolásban. Miközben a Tisza Párt Magyarországon rendszerint azt hangsúlyozza, hogy határozottan fellép az illegális migrációval szemben, ebben az esetben mégsem támogatta azt az uniós intézkedést, amely a szigorúbb határvédelmi fellépést segítette volna. A történtek ismételten rámutatnak a retorika és a valós EP-beli cselekvés közti különbségre.

Hasonló kétkulacsos magatartás volt megfigyelhető az ellenzéki párt külpolitikai (különösen az orosz-ukrán háborúval és uniós külügyekkel kapcsolatos) állásfoglalásaiban. Az Európai Parlamentben az ellenzéki párt képviselői több olyan indítványt is támogattak, amelyeket a párt hazai kommunikációjában vagy nem ismert el, vagy épp ellentétes hangnemben kommentált. Az EP 2025 tavaszán elfogadott egy átfogó költségvetési stratégiát és állásfoglalást, ami világosan rögzítette az EU politikáját az orosz-ukrán háború ügyében. A dokumentum kimondta, hogy Európa folytatni kívánja Ukrajna teljes körű és feltétel nélküli támogatását, kiemelve Ukrajna súlyos és azonnali pénzügyi, valamint védelmi szükségleteit, sőt felhívta az EU-t a Kijevnek nyújtott támogatások további növelésére. A dokumentum továbbá tartalmazta azt is, hogy mozgósítani kell az orosz oligarcháktól befagyasztott vagyonok kamatait Ukrajna újjáépítésére és az ország EU-csatlakozásának elősegítésére. A Tisza Párt EP-delegációja egyhangúlag megszavazta ezt a határozatot. Az összes jelenlévő tiszás képviselő igennel voksolt, mindössze Magyar Péter pártelnök hiányzott a szavazásról. Ezzel szemben 2026 januárjában Magyar Péter egy sajtótájékoztatón kijelentette, hogy a Tisza Párt soha nem támogatott és a jövőben sem fog támogatni olyan döntést, amely a háború eszkalációjához vezethet. A politikus ezen nyilatkozat félrevezető volt, hiszen a párt EP-képviselői igenis megszavaztak több, Ukrajna katonai és anyagi támogatását fokozó határozatot. A 2025 áprilisi voksolás eredménye is világosan mutatja, hogy miközben Magyar Péter békepárti hangnemben, az eszkalációt ellenző politikusként igyekszik feltüntetni pártját itthon, addig az EP-ben a Tisza Párt támogatta a háborúpártinak minősített kezdeményezéseket, például Ukrajna korlátlan segítését célzó stratégiát.

A szavazatok ténye tehát ismételten cáfolta a pártelnök szavait. 2025 végén az EP plenáris ülése szavazott a ReArm Europe nevű védelmi ipari beruházási csomagról. Ez a javaslat lehetővé teszi, hogy Ukrajna hozzáférést kapjon bizonyos uniós védelmi alapokhoz, amelyek eredetileg csak EU-tagállamok számára voltak nyitottak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ukrán fegyvergyártó cégek uniós (benne magyar) költségvetési forrásokból fejleszthetnének és tesztelhetnének hadieszközöket. A Tisza Párt EP-képviselői – Magyar Péter ismételt távollétében – teljes mellszélességgel támogatták ezt a kezdeményezést, azaz igennel szavaztak rá. Ezzel a párt nyilvánvalóan elkötelezte magát amellett, hogy közös uniós forrásokból folytatódjon Ukrajna felfegyverzése – ahogyan azt a Fidesz delegációja kritikusan meg is jegyezte. A kormánnyal kritikus hazai és nemzetközi médiumok felületein ezzel az üggyel kapcsolatban sem volt nem tapasztalható széles körű tájékoztatás sem a szavazásról, sem pedig a kezdeményezés várható pénzügyi következményeiről. A Fidesz-KDNP képviselői ezzel szemben leszavazták az indítványt. Vélhetően felismerve az egyre inkább terebélyesedő ellentmondáshalmazt, mindezt ellensúlyozandó Magyar Péter 2026 elején már arról beszélt, hogy nem támogatja az Európai Unió újabb, 90 milliárd eurós hitelét Ukrajna számára, így próbálva bizonyítani politikai óvatosságát. Ez azonban utólagos finomhangolásnak tűnt annak fényében, hogy pár hónappal korábban a pártja gond nélkül áldását adta a ReArm csomagra. Összességében a Tisza Párt külpolitikai téren is azt a stratégiát követte, hogy az Európai Parlamentben megszavazta a fősodorbeli uniós álláspontot, miközben a magyar nyilvánosság előtt – egyfajta biztonsági játékként – a Fidesz politikájához kísértetiesen hasonló álláspontot képviselt, vagy egyszerűen elhallgatta saját pozícióját a kérdésben.

Ezek az esetek nem elszigetelt kommunikációs hibáknak, hanem sokkal inkább következetes politikai mintázatnak tekinthetők. A Tisza Párt rendszerint a migrációs és külpolitikai kérdésekben az Európai Parlamentben a domináns uniós irányvonalhoz igazodva szavaz, miközben a magyar nyilvánosság előtt ettől jelentős mértékben eltérő, sőt, sok esetben kifejezetten ellentétes politikai üzeneteket fogalmazott meg. Ez a kettősség nem pusztán hangsúlyeltolódás, hanem tartalmi ellentmondás is, amely alapjaiban nehezíti meg azt, hogy a választók valós képet ne kaphassanak a párt tényleges európai politikájáról. A migráció esetében a kvótaellenes és szuverenitáspárti retorika együtt élt a paktum végrehajtását segítő brüsszeli szavazatokkal, míg a külpolitikában a békepárti, eszkalációellenes megszólalások mellett olyan döntések kaptak támogatást, amelyek Ukrajna katonai és pénzügyi támogatásának bővítését szolgálták. Mindez arra utal, hogy a párt tudatosan külön kezeli az európai és a hazai politikai színteret, és a két közegben eltérő elvárásokhoz igazítja az üzeneteit. Mindez néhány hónappal az országgyűlési választás előtt akár kifejezetten komoly problémává is válhat, hiszen a szavahihetőség ilyen téren való támadhatósága szorosan érintheti a kormányzóképességbe vetett hit kérdését is.”

Nyitókép: Faktum