Itt a hidegzuhany: Magyarországnak kell megmentenie Románia gázellátását

„Kedd reggelre ötven százalék alá esik a hazai gáztározók töltöttsége” – hirdette hétfőn öles betűkkel a Magyar Hang; a borzongani vágyók pedig továbbolvasván azt is megtudhatták: a környező országok közül „egyedül Horvátország áll rosszabbul”, hisz Lengyelországban például még közel 73 százalékos a töltöttség, a románoknál is majdnem 60, Bulgáriában meg 62.

De azért arra az esetre, ha valaki még nem vált teljesen depresszióssá, a szerző a biztonság kedvéért hozzáfűzi: „Az európai csúcstartók a portugálok 84,05 százalékkal, és náluk nő (!) a betárazott készlet, akárcsak a spanyoloknál. Jól állnak a svédek is (81,58%), ahol a készletek több mint négyötöde rendelkezésre áll”.

Olyan kis kerek egésznek tűnik a történet, ki fogna gyanút? A gáztárolók terén jártas szakemberek kivételével vajon kiben merülne fel, hogy a szerző nem egészen bontja ki az igazság minden részletét?

Megvilágítanám egy nyolc általánost sem igénylő matekpéldával. Vajon ki örülhet jobban: a kis Bence-e, akinek egykilós csokijából már csak szűk 50 százalék áll rendelkezésére, vagy Matyika, aki a 30 grammos csokiszeletének nem kevesebb mint 80 százaléka felett diszponál?

– az például pazarul hangzik, hogy a lengyeleknél még majdnem háromnegyedes a töltöttség, csakhogy ez konkrétan 26 terawattóra mennyiséget jelent, míg a magyar tárolókban lévő mennyiség 33-34 terawattóra. Miközben ugye Magyarország kisebb is, meg délebbre is fekszik, eggyel magasabb átlaghőmérsékletekkel. Irigyeljük hát lengyel barátainkat az eltárolt gázukért? Romániában szűk 20 terawattóra az aktuálisan készleten lévő mennyiség, Bulgáriában 4 (négy) – igaz, utóbbiak eleve harmadannyi gázt fogyasztanak egy évben, mint a magyarok, de így is, fogyasztásarányosan is két és félszer „rosszabbul” állnak.

ezzel az EU-szerte hatodik legnagyobb, Hegyeshalomtól keletre pedig a legnagyobb tárolókapacitással (csak a németek, az olaszok, a hollandok, a franciák és az osztrákok képesek mennyiségileg többet spájzolni).

Ami a portugálokat illeti, kicsiny tárolójuk a mostani 84 százalékos töltöttségével az éves fogyasztásuk 7 százalékát fedezné, úgy, hogy éghajlati okokból eleve kevesebb mint feleannyi gázt használnak, mint a magyarok– ezzel szemben a lesajnált itthoni gáztárolókban jelenleg az éves szükséglet bő 35 százalékának megfelelő gáz pihen (már ha a gáz szokott pihenni).

noha egyébként számos vidéken nem ritka a kellemetlen hideg; ennek megfelelően az emberek 29 százaléka nem is képes melegen tartani otthonát. Ilyen ez az európai gázbajnok, a maga szuperteli tárolójával.

De Svédország esetében sem minősült volna szélsőséges információtöbbletnek, ha megtudjuk: amellett, hogy még Portugáliához képest is kevés gázt használnak (helyette jellemzően biomasszával fűtenek), a szinte még csurig lévő, ám arányait tekintve gyűszűnyi gáztárolójukban mindösszesen 0,07 terawattóra gázmennyiség figyel, ami a vonatkozó ügyes adatbázis szerint az eleve alacsony éves gázfogyasztásuk 0,6 százalékát teszi ki.

amelyekben az éves fogyasztásuk 98,98 százalékát kitevő mennyiséget raktároznak. Szovjet örökségként, feltehetően a környező országok számára is: kilenc uniós ország ugyanis egyáltalán nem rendelkezik gáztárolási kapacitással (köztük a két másik balti állam és Finnország se, például), helyette más országokkal kötnek szolidaritási megállapodásokat – ahogy Magyarországon is előfordul bértárolás.

„Onnan érkezett az a plusz gázmennyiség, amely nélkül Románia és a Moldovai Köztársaság ellátását nem lehetett volna biztosítani” – mondja egy román szakember, elmagyarázva, hogy ez úgy volt lehetséges, hogy „Magyarország leállította a Törökországból Magyarország felé irányuló, Románián áthaladó gáztranzitot, és megkezdte a saját tárolóiban lévő gáz exportját Romániába”. Merthogy jelenleg Magyarország az az importirány, ahonnan ez megoldható: „Ez nem politika. Ez az infrastruktúra, valamint a gáz fizikai és kereskedelmi áramlása”.

miközben a Magyarországon tárolt gázmennyiség csökkenése kapcsán a bezzegromániai tárolókkal példálózik.

De ha a Magyar Hang című „polgári hetilap” olvasói az efféle árnyalatok és összefüggések bemutatása helyett igenis a megtévesztő félinformációkon alapuló paráztatásra vágynak, akkor feltétlenül jelezzék.

***

(Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán)

***