„A román edző az öltözőben üvöltözött velem, hogy szétveri a fejemet” – ezért jött haza a magyar támadó

Ha jól tudom, már tavaly nyáron is hívták NB I-es klubok, de akkor maradt Aradon, ahol jól érezte magát. Fél évvel később miért döntött mégis a váltás mellett?
Nyáron már valóban volt arról szó, hogy visszajövök Magyarországra, akadt megkeresésem is, de nem akartam váltani, mert jól zártam az idényt Romániában, illetve a klubvezetés is számított rám – válaszolta a Mandinernek Zsóri Dániel. – Majd új vezetőedző érkezett a csapathoz, aki azt mondta, számolni fog velem. Később kiderült, mégsem, úgyhogy nem hoztam jó döntést.

Akkor összességében hogyan fog visszaemlékezni az aradi időszakra?
Hát elég sok nehézséggel kellett megküzdenem. Ahogy említettem, az előző bajnokság vége jól sikerült, gólokat rúgtam, aztán elkezdődött az új évad. Az első fordulóban még eltiltott voltam, a másodikban viszont már kezdtem, betaláltam, ikszeltünk, a meccs embere lettem. Az edző mégis kivett a kezdőből, de nem mondott nekem semmit arról, hogy mi okból. Persze az ő dolga, ha meg akarja magyarázni, megteheti, de ha nem, akkor sincs semmi. Úgy sejtem, nem is tudta volna megindokolni a váltást. Hetekig nem is beszélt velem, nem mintha bármi rosszat csináltam volna. Hazudnék, ha azt mondanám, nem látszott rajtam, de a legjobban mégis az zavart, hogy nem beszélt velem.

Később sem változott a helyzet?
Nem, sőt inkább romlott. Van egy francia buldogom, beteg lett és lebénult, ezért elkéredzkedtem edzésről, hogy elvihessem az állatorvoshoz, mert sürgős eset volt. Az edző húzta a száját, alig engedett el, ezután pedig még annyira sem számolt velem, mint előtte. A Slobozia ellen beálltam az utolsó öt percre, kaptunk szögletből egy gólt. 

Erre ön?
Egy szót sem szóltam vissza. Másnap elmondta, hogy többet nem számol velem. Ez szeptember elején történt, akkor már csak néhány nap volt hátra az átigazolási szezonból, így nem nagyon tudtunk lépni, kapkodni meg nem szerettem volna. Bíztam abban, hogy még visszakerülhetek a csapatba. Két hónapig egyedül edzettem, nem engedett a többiekkel készülni. Amíg ők edzettek, én futottam körbe-körbe, de egy rossz szót sem szóltam, csak csináltam, amit kiadtak. Volt, hogy semmilyen feladatot nem kaptam, de én akkor is csináltam, dolgoztam, abban reménykedve, hátha észreveszi, hogy mindent megteszek, és visszakerülök a keretbe.

De nem így történt…
Hát nem. Pedig volt egy másik eset, amikor az egyik meccs szünetében az edző a csapattársammal üvöltözött, majdnem összeverekedtek. De amíg ő maradt a csapatban, addig engem kitett sokkal kevesebbért.

Indokot azóta sem kapott?
A mai napig nem. Pedig kétszer is bocsánatot kértem tőle, elmondtam, hogy tanultam az esetből. De azt válaszolta, ha visszarak, akkor ő nem karakteres edző. A tulajdonos is mellettem állt, próbált beszélni vele, mert szerinte sem követtem el semmit, de az edző hajthatatlan volt. 

Így már egyáltalán nem meglepő, hogy váltani akart.
Sok furcsasággal szembesültem, amiket nem értettem, de összességében sokat tanultam. Szakmailag is, mert azért a román bajnokság más, mint a magyar. A klubvezetésre nem tudok rosszat mondani, a tulajdonos végig segített mindenben, csak az edzővel nem jöttem ki. Ezért döntöttem úgy, visszajövök, mert a legfontosabb az, hogy minél többet tudjak játszani. Beszéltem a kozármislenyi vezetőséggel, és abszolút pozitív dolgokat vázoltak fel. A vezetőedző elképzelése is nagyon tetszett a csapatról és rólam is. Már több mint egy hete itt vagyok, és azt tapasztalom, hogy senki nem beszélt mellé, minden úgy van, ahogyan azt felvázolták nekem.

Kicsit visszatérve még Romániára. A kutyus azóta jól van?
Igen, már semmi baja szerencsére, köszönöm a kérdést.

Említette, hogy más a román bajokság, mint a magyar. Miben?
Szerintem kicsit jobb a színvonal, több olyan együttes van, amelyik focizni akar, nem csak a párharcokat keresik és ívelgetnek, mint itthon. Az NB I-ben sem minden csapat ilyen, de több, mint a román bajnokságban, emiatt gondolom azt, hogy kicsivel erősebb és kiegyenlítettebb az a liga. Itthon meglepetés, ha nem a Fradi nyeri az NB I-et, Romániában azért többen esélyesek a bajnoki címre.

A hétvégén már be is mutatkozott csereként a Kozármislenyben. Ezek szerint gyorsan sikerült a beilleszkedés?
Pénteken edzettem velük először, aztán mondta a mester, ha én is úgy érzem, tizenöt percet szánna nekem vasárnap. Bár szeptember eleje óta nem játszottam, azért nem a nulláról kezdtem, sokat edzettem, úgyhogy azt válaszoltam neki, negyedórát tuti, bírok. Jólesett újra pályán lenni.

És a Mezőkövesdet, vagyis egy feljutásra esélyest vertek meg három nullra.
Nagyon pozitív, amit ez a klub képvisel! Az edző nagyon jó focit próbál játszatni velünk, nem azt erőlteti, hogy legyünk meg védekezésben, és abból támadjunk. Most is vezettünk már kettő nullra, de amikor szögletet rúgtunk, simán fennhagyott két embert a mester a félpályánál. Nem félős, támadófocit játszunk, ami csatárként nyilván nekem a legjobb.

Zsóri Dániel és a Puskás-díj

A Kozármislenybe igazolásáról szinte mindenhol úgy számoltak be, hogy odaigazolt a Puskás-díjas támadó. Zavarja, hogy még mindig ezzel azonosítják?
Őszintén? Bármi történik velem, mindig előjön. Ha akarnék, sem tudnék már ellene tenni. Annyira már nem is érdekel, próbálok csak magamra koncentrálni. 

Fiatalabb koromban még nézegettem, mit írnak rólam, de már nem, inkább a feladataimra koncentrálok.

Összességében milyen hatással volt az akkor kezdődő pályafutására a hét évvel ezelőtti elismerés?

Azt elhiszem! Tizennyolc éves volt mindössze, amikor mindenhol a gólját mutogatták, majd a milánói operaházban vehette át a díjat. Úgy kezelték, mint a legnagyobb világsztárokat. Mennyire volt nehéz ezt tinédzserként feldolgozni?
Nagyon. Nyilván voltak mellettem, de olyan személy nem, aki tudott volna abban segíteni, hogy kezelni tudjam ezt az egészet. Ha valami negatív dolog történt velem, inkább magamban próbáltam lerendezni, megemészteni, nem beszéltem meg a problémákat senkivel. Nem volt jó, de ez már a múlt, nem szeretek erről beszélni, inkább a jövőmre akarok fókuszálni.

Megértem. Akkor nézzük a jövőt: milyen célokkal vágott bele kozármislenyi karrierjébe? 
Azt szeretném, hogy

• minél többet játsszak és ezzel újra formába lendülhessek, miközben
• élvezni is akarom a focit, mert az utóbbi fél évben nem volt midig így. 

Hiába edzettem rengeteget, meccsen játszani teljesen más, a kettő nem hasonlítható össze. Hosszabb távon meg nyilván szeretnék visszakerülni a lehető leghamarabb az első osztályba, ezért meg is fogok mindent tenni.

Nyitókép: Kozármisleny FC