Demkó Attila a Mandinernek: „Donald Trump egyféleképpen jöhetne ki rosszul a grönlandi helyzetből”

Donald Trump amerikai elnök egyre nyíltabban és határozottabban beszél arról, hogy az Egyesült Államok birtokába venné Grönlandot. A felvetés sokakban azt a benyomást kelti, hogy ez akár egy katonai akció előkészítése is lehet, ám Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő sokkal óvatosabban fogalmazott ebben a kérdésben, szerinte egészen másról van szó.

A szándék nagyon is komoly

Demkó úgy látja: Trump szándéka ugyan komoly, de nem fegyverrel akarja megszerezni a szigetet.

– mutatott rá. Ez az út azonban szerinte több lépcsőből állna:

• először Grönlandnak kellene népszavazáson döntenie arról, hogy függetlenné válik Dániától,
• majd ezt követően egy újabb voksolást ként rendezni arról, hogy csatlakoznak-e az Egyesült Államokhoz.

A szakértő hangsúlyozta: jogilag nincs más járható út. Dánia ugyanis nem dönthet Grönland nélkül, a grönlandi kormány pedig jelenleg egyértelműen elutasítja az amerikai közeledést. Ezért az Egyesült Államok számára a legfontosabb feladat nem Koppenhága, hanem a grönlandi lakosság meggyőzése lenne. Demkó szerint ez egy hosszadalmas, akár évekig tartó politikai folyamat lehetne, amelyben az amerikaiak „lassú víz partot mos” típusú stratégiával próbálhatnak eredményt elérni.

Dánia és Európa: valós katonai erő helyett pózolás

Dánia egyértelműen elutasítja az amerikai törekvéseket, és igyekszik maga mellé állítani az európai országokat is. Ennek látványos jelei a közös – igaz jelképesnek is alig nevezhető erővel végrehajtott – katonai gyakorlatok és az európai politikai kiállások Grönland mellett. Demkó azonban kijózanító képet fest ezek jelentőségéről. Szerinte katonailag

– mutatott rá. Ezek a lépések inkább politikai üzenetek, semmint valódi katonai ellensúly. Arra jók lehetnek, hogy jelezzék Washington felé: Európa komolyan veszi a kérdést, de valódi katonai erőt nem képviselnek.

Dánia eszköztára Demkó szerint elsősorban diplomáciai: igyekszik mozgósítani az európai közvéleményt, a világ nyilvánosságát, valamint az Egyesült Államok közéletében, a Kongresszusban és a sajtóban maga mellé állítani az elnökkel kritikus vagy ellenérdekelt csoportokat. A döntő tényező azonban így az marad, hogy mit akar a grönlandi nép.

– húzta alá a szakértő, hozzátéve, hogy még sokat fogunk hallani a grönlandi helyzetről, mire a felek, jelenleg igen távoli, álláspontja közeledhet egymáshoz.

Miért pont Grönland?

A sziget stratégiai jelentőségét nem győzik hangsúlyozni az elemzők

• a földrajzi fekvése,
• a katonai szerepe,
• az ásványkincsei és
• a közelében futó tengeri útvonalak miatt.

Egy esetleges nagyhatalmi – például amerikai–orosz – nukleáris konfliktus esetén a rakéták jelentős része Grönland irányából érkezne az Egyesült Államok felé, ezért a sziget kulcsfontosságú az amerikai rakétavédelem szempontjából. Emellett az Atlanti-óceán és az északi tengeri útvonalak ellenőrzésében is szerepe van, bár már nem akkora, mint a második világháború idején.

Az ásványkincsek kérdése szerinte sokkal bizonytalanabb. A szigeten valóban találhatók ritkaföldfémek és más fontos nyersanyagok, amelyek csökkenthetnék az amerikai gazdaság Kínától való függését, de nem tudni, hogy ezek gazdaságosan kitermelhetők-e. Ráadásul a sziget nagy részét ma is jég borítja, így csak korlátozott területeken lehet egyáltalán megkezdeni a bányászatot.

Fontos tényező még az északi tengeri útvonalak megnyílása is. Az északnyugati átjáró Kanada és Grönland között tehermentesíthetné a jelenleg túlzsúfolt Panama-csatornát, az északkeleti útvonal pedig a Szuezi-csatornát, ráadásul rövidebb is lenne Európa és Kelet-Ázsia között, mint a jelenleg használt útvonal. Ezeknek a biztosítása azonban szintén inkább katonai kérdés, és nem feltétlenül igényli azt, hogy az Egyesült Államok jogilag is birtokolja Grönlandot.

Területszerzés nélkül is elérhető a cél?

Demkó Attila arra is felhívta a figyelmet, hogy az amerikai katonai jelenlét erősítéséhez nem szükséges Grönland „megszerzése”. Jelenleg is működik ott amerikai támaszpont, a Thule-bázis, ahol korai előrejelző radar figyeli a ballisztikus rakéták esetleges indulását.

A hidegháború idején 17 amerikai támaszpont működött a szigeten, és a szakértő szerint ma is elképzelhető lenne újabb bázisok létesítése, ha Dánia ebben együttműködőbb lenne.

Donald Trump kommunikációjában felmerült az is, hogy az új amerikai rakétavédelmi rendszer, a Golden Dome egyes elemei Grönlandra kerülnének, ez azonban már minősített haditechnikai kérdés, amelyről csak feltételezések vannak.

Kína és Oroszország: valós vagy felnagyított fenyegetés?

A Trump-adminisztráció rendszeresen hivatkozik arra, hogy Oroszország és Kína egyre aktívabb az északi térségben, és ez indokolja az amerikai fellépést Grönland körül. Demkó Attila szerint azonban rövid távon ez a fenyegetés jóval kisebb, mint ahogy azt Washingtonban sokszor beállítják.

Kína elsősorban gazdasági irányból próbált teret nyerni a szigeten:

– mondta a szakértő. Vagyis a kínai jelenlét inkább próbálkozás volt, mintsem tartós berendezkedés.

Oroszország inkább katonai dimenzióban aktív az északi sarkvidéken, ahol a világ legjelentősebb jégtörő flottájával és több bázissal rendelkezik. Demkó szerint azonban ebből nem következik automatikusan az, hogy Grönland közvetlen veszélyben lenne.

– mutatott rá. A biztonságpolitikai szakértő rövid távon sem az orosz, sem a kínai fenyegetést nem értékeli magasra, bár évtizedes távlatban – főleg Kína esetében – ez változhat. Összességében úgy látja: a Trump-retorika részben túlzó, és inkább politikai érvelésként szolgál, mintsem egy azonnali katonai veszély pontos leírásaként.

Feszültség a NATO-n belül

A grönlandi vita azért is különösen érzékeny, mert két NATO-tagország, az Egyesült Államok és Dánia között alakult ki éles ellentét. Demkó szerint ez már most is komoly politikai kapacitásokat köt le a szövetségen belül.

Hozzátette: nem példátlan, hogy NATO-tagok között területi vagy politikai feszültség alakul ki. Volt példa korábban görög–török, vagy brit–amerikai területi  vitákra is. A különbség azonban az, hogy most maga az Egyesült Államok a kezdeményező fél, ami egészen más súlyt ad a konfliktusnak.

– fogalmazott Demkó Attila. Ha az amerikai lépések konkrétabbá válnának, az szerinte az egész NATO-n belül komoly feszültségeket teremtene.

Brüsszelnek csak a szája nagy

Az Európai Unió vezetése is igyekszik beleszólni a kérdésbe, és politikailag támogatni Dániát. Demkó Attila szerint azonban Brüsszel mozgástere nagyon szűk.

– emelte ki, hozzátéve, hogy

Ráadásul az EU sokkal jobban függ az Egyesült Államoktól, katonailag és gazdaságilag is, mint fordítva, ezért Brüsszelnek, a kardcsörtetés ellenére nagyon óvatosan kell lavíroznia.

A szakértő szerint az EU pozitív, érdemi segítséget nem igazán tud adni Dániának, legfeljebb tovább ronthatja az amúgy is terhelt amerikai–európai viszonyt, ha túl élesen bírálja Trumpot. Ez viszont önmagában nem szolgálná a dán érdekeket sem.

A közösségi médiában hivatalos, vagy félhivatalos formában az EU-hoz köthető kommunikációs csatornákon az utóbbi időben több olyan kép, videó és üzenet is megjelent, amely azt sugallja, hogy Európa katonailag is képes lenne szembeszállni az Egyesült Államokkal Grönland ügyében. Demkó Attila szerint

Kiemelte, hogy a mostani európai hadgyakorlatok és csapatmozgások ugyanazt a reakciót fogják kiváltani Donald Trumpból, amit a dán csapaterősítések: enyhe gúnyt. Az Egyesült Államok pontosan tudja, milyen tengerészeti, légi és szárazföldi képességei vannak az európai országoknak, és ezek messze elmaradnak az amerikai lehetőségektől.

Ráadásul Európa erőforrásait már most is leköti

• Ukrajna feltétlen támogatása,
• a balti térség megerősítése, valamint
• az orosz fenyegetés elleni védekezés.

– fogalmazott.

A szakértő szerint ez a fajta üzengetés legfeljebb a kommunikációs térben lehet hatásos, esetleg az amerikai belpolitikai vitákban jelenhet meg érvként, de nem ez fogja eldönteni, hogyan lép majd az Egyesült Államok.

Mi történik, ha nem tűzik ki a csillagos-sávos lobogót?

Felmerül a kérdés: mi lesz, ha az Egyesült Államok végül sem politikailag, sem más módon nem tudja megszerezni Grönlandot? Demkó szerint már a mostani retorika sem javítja Amerika nemzetközi megítélését, hiszen semmilyen jogalapja nincs arra, hogy elfoglalja a szigetet.

Ha a folyamat megmarad a retorika és a tárgyalási nyomásgyakorlás szintjén, azt nem érdemes túlértékelni. A probléma akkor kezdődne, ha az Egyesült Államok konkrét lépésekre szánná el magát. Ez nem annyira globálisan ártana neki, hanem elsősorban a NATO-n belüli viszonyokat és az amerikai–európai kapcsolatokat mérgezné meg súlyosan.

Demkó Attila nem gondolja, hogyha Amerika végül nem szerzi meg Grönlandot, azt a világ gyengeségként értékelné. Szerinte a legtöbben úgy számolnak, hogy nem lesz komoly konfliktus, és az Egyesült Államok legfeljebb további támaszpontokhoz, politikai vagy gazdasági előnyökhöz jut.

– mutatott rá a biztonságpolitikai szakértó.

Az egyetlen csapdahelyzet

Az interjú legfontosabb tanulságát Demkó Attila egyetlen mondatban foglalta össze, amely szerinte a grönlandi ügy egészének kulcsa:

Ezt azzal indokolta, hogy a nyugat-európai szövetségi rendszer értéke sokkal nagyobb az Egyesült Államok számára, mint maga Grönland. Egy katonai fellépés szétzilálná a NATO-n belüli bizalmat, súlyosan rontaná az amerikai–európai viszonyt, és hosszú távon többet ártana az amerikai érdekeknek, mint amennyit a sziget megszerzése hozhatna.

Demkó szerint ezért minden racionális számítás abba az irányba mutat, hogy Washington legfeljebb politikai és gazdasági nyomásgyakorlással próbálkozik, de a katonai megoldás az a határ, amelynek átlépése már az Egyesült Államok számára is veszteséges lenne.

***

Fotó: Brendan SMIALOWSKI / AFP