Az Egyesült Államok területi étvágya: történelmi példák és tanulságok a grönlandi ügyben

Az Egyesült Államok és Dánia között most újra feszültséget okozó grönlandi kérdés korántsem új keletű. Donald Trump korábbi és jelenlegi javaslatai, miszerint az USA megvásárolná vagy más módon megszerezné Grönlandot Dániától, tulajdonképpen egy több mint 150 éves amerikai érdeklődési vonal legújabb fejezete.

Az Egyesült Államok területi expanziója nem véletlenszerű kalandok laza sorozata volt, hanem tudatos, hosszú távú stratégia, amely vásárlásokat, háborúkat, diplomáciai nyomást és olykor puccs-szerű beavatkozásokat egyaránt felhasznált. Ebben a cikkben áttekintjük a legfontosabb példákat – különös tekintettel Alaszkára és a korai grönlandi próbálkozásokra –, majd röviden a tengerentúli „gyarmatbirodalom” kialakulására, végül levonjuk a tanulságokat a mai grönlandi konfliktusra nézve.

Alaszka megvásárlása – és az első grönlandi próbálkozás

Az amerikai területnövekedés egyik legismertebb epizódja, hogy 1867-ben William H. Seward külügyminiszter, Abraham Lincoln és Andrew Johnson elnöksége alatt kihasználta Oroszország krími háború (1853-1856) utáni gyengeségét megvásárolta Alaszkát. Az orosz birodalom a háború után pénzügyi nehézségekkel küzdött, és attól tartott, hogy Alaszka brit kézre kerülhet. 

Az eredmény: 7,2 millió dollárért (kb. 2 cent/acre) az USA megszerezte a 1,5 millió km²-es területet.

Érdemes megjegyezni: 186-ben Seward már javasolta Grönland – és Izland – megvásárlását is Dániától. A dánok gazdasági nehézségei miatt reálisnak tűnt az üzlet, Seward már akkor is az Atlanti-óceán északi részének ellenőrzését tartotta szem előtt,  igaz, akkor még a korai távíró-/hajózási útvonalak miatt. A terv mégis megbukott: a dánok ellenálltak, a kongresszus pedig nem támogatta az újabb a kiadást. 

Már a 19. században is megvolt tehát az amerikai érdeklődés Grönland iránt – és ahogy látjuk nem is maradt fiókban. A II. világháború alatt, Dánia német megszállása után az USA gyakorlatilag megszállta a szigetet (1941-től), majd a háború után sem távozott azonnal.

Csak fokozatosan, diplomáciai úton került vissza dán fennhatóság alá, miközben az amerikai katonai jelenlét (Thule/Pituffik bázis) mind a mai napig megmaradt.

Területi expanzió: Louisianától a tengerentúli befolyásig

Alaszka nem kivétel volt, hanem minta a 19. század folyamán számos területet szerzett meg az Egyesült Államok pénzért cserébe:

• 1803: Louisiana-vásárlás Franciaországtól (15 millió dollár) az USA területe megduplázódott.
• 1819: Florida Spanyolországtól (5 millió dollár).
• 1845: Az újonnan létrehozott Texasi Köztársaság, amely elszakadt Mexikótól, csatlakozott az Egyesült Államokhoz.
• 1853: Gadsden-vásárlás Mexikótól (10 millió dollár) – déli vasútvonalak miatt.

Mexikóval és Spanyolországgal azonban nem volt mindig a békés az „együttműködés”.

• Az 1846-1848-as mexikói-amerikai háború során Kalifornia, Új-Mexikó annektálására került sor. 

A 19. század végére az USA kilépett a kontinensről: 

• Az 1898-as spanyol-amerikai háborút követően a Fülöp-szigetek (amerikai gyarmat 1946-ig), Guam és Puerto Rico is Washington fennhatósága alá került. 
• 1898: Hawaii – amerikai ültetvényesek puccsal buktatták meg a helyi királynőt, majd az Egyesült Államok annektálta a területet. 

Dániát még egyszer meg kell említenünk, ugyanis az Egyesült Államok 1917-ben 25 millió dollárért vásárolta meg az Amerikai Virgin-szigeteket az országtól – főleg az I. világháborús német fenyegetés miatt.

Tanulságok a grönlandi ügyre nézve

• Az amerikai területi/stratégiai étvágy állandó – legalább 1867 óta visszatérően érdeklődnek Grönland iránt.
• A módszer mindig hasonló: gyengeség kihasználása (gazdasági/politikai válság), stratégiai érdekek (jelenlét, nyersanyagok, riválisok kizárása), majd ennek diplomáciai/üzleti „csomagolása”. 
• Az elmúlt több mint 200 évben a hatalmi logika alig változott: ha vásárlás nem megy, akkor nyomásgyakorlás, szükség esetén erőszakosabb eszközök is szóba kerültek (lásd Hawaii, spanyol-amerikai háború, mexikói-amerikai háború).

A mai világban a nemzetközi jog, a NATO-tagság és a grönlandi nép önrendelkezési igénye valóban nehezebbé teszi a klasszikus annektálást – de a történelem azt mutatja, hogy

Trump Grönland iránti érdeklődése tehát nem anomália, hanem egy régi, jól begyakorolt amerikai külpolitikai mintázat legfrissebb megnyilvánulása. Hogy végül vásárlás, nyomásgyakorlás, vagy valami egészen más lesz a vége – az még a jövő zenéje. A történelem alapján azonban egyvalami biztos: Washington nem fogja könnyen elengedni azt, hogy érvényesítse az érdekeit.

Nyitókép forrása: Odd Andersen / AFP