A globális olajpiac első pillantásra széttagolt: tucatnyi ország termel, több kontinensen. A számok azonban koncentrált rendszert rajzolnak ki: a világ olajának többsége két régióból érkezik, vagyis érkezett tavaly. Az európai termelés marginális.
A tavalyi adatok alapján a világ napi 106,3 millió hordó olajat termelt, a globális kínálat földrajzilag azonban mindig is koncentrált volt. Két régió – Észak-Amerika és a Közel-Kelet – önmagában adja a világ olajtermelésének közel hatvan százalékát.
A legnagyobb olajtermelő régió Észak-Amerika, amely napi 31,8 millió hordóval a globális kínálat 29,9 százalékát biztosítja. Dominanciája alapvetően az Egyesült Államok termelési robbanásából fakad. Az ottani olajkitermelés az elmúlt húsz évben több mint duplájára nőtt, ami nagyrészt a palaolaj-forradalomnak, azaz a hidraulikus rétegrepesztés és a horizontális fúrás technológiai áttörésének köszönhető.
Kanada szintén rekordközeli szinthez érkezett, és tavaly év végére már napi mintegy 5 millió hordó olajat termelt.
A második helyen a Közel-Kelet áll, amely napi 31 millió hordóval a globális termelés 29,1 százalékát adja, adta. Éppen ebből van a legnagyobb probléma jelenleg az olajpiacon az iráni háború és a Hormuzi-szoros lezárása miatt. A térség továbbra is a klasszikus olajhatalom szerepét tölti be, elsősorban a hatalmas és olcsón kitermelhető készletek miatt, és a régió legnagyobb termelője Szaúd-Arábia, amely körülbelül 9,6 millió hordót termel naponta. (Ugyanakkor az ország olajfúró berendezéseinek a száma 2025-re húszéves mélypontra esett, mivel az energetikai beruházások egy része egyre inkább a földgáztermelés bővítésére irányul. A tervek szerint a szaúdi gáztermelés 2030-ig mintegy 60 százalékkal nőhet.)
A harmadik legnagyobb termelő blokk az eurázsiai régió – főként Oroszország, Kazahsztán és Azerbajdzsán –, amely napi 13,6 millió hordóval a globális termelés 12,8 százalékát biztosítja. A térség elsősorban még mindig az orosz kitermelés miatt kulcsfontosságú az energiarendszerben.
A többi régió jóval kisebb súllyal szerepel a globális kínálatban. Az ázsiai csendes-óceáni térség napi 9,4 millió hordót termel (8,9 százalék), míg Közép- és Dél-Amerika napi 8,9 milliót (8,4 százalék). Afrika napi 7,6 millió hordóval a globális termelés 7,2 százalékát adja, és a lista végén Európa áll mindössze 4 millió hordóval, ami a globális kínálat 3,7 százalékának felel meg. Ez jól mutatja, hogy az európai energiarendszer mennyire importfüggő, különösen a fosszilis energiahordozók területén.
A globális olajpiac működését a termelés helyszínén kívül a szállítási útvonalak is meghatározzák. Az egyik legkritikusabb pont az éppen lezárt Hormuzi-szoros, amelyen keresztül a világ olajkereskedelmének mintegy 20 százaléka halad át. Az ázsiai gazdaságok különösen erősen függnek ettől az útvonaltól: az itt átmenő olajszállítmányok közel 90 százaléka az ő piacukra kerül. A potenciális ellátási sokkok elleni védekezés érdekében sok ország stratégiai készleteket tart fenn, a Nemzetközi Energiaügynökség tagállamai például kötelesek legalább 90 napnyi nettó importnak megfelelő stratégiai olajtartalékot felhalmozni. Kína az utóbbi években szintén hatalmas készleteket épített ki, amelyek a világ legnagyobb stratégiai olajraktárai közé tartoznak.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.
Volodimir Zelenszkij elnök legbelső köréig ér a nagy ukrajnai korrupciós nyomozás. A legutóbbi megsebzett nagyvad, Andrij Jermak most óvadékkal szabadulva védekezhet az igazságszolgáltatás fórumai előtt.
Horváth Levente Kína-szakértő, az MCC Ázsiai–Magyar Kapcsolatok Irodájának vezetője szerint a világgazdaság mellett a világpolitika súlypontja is egyre látványosabban Kelet felé tolódik.
Az orosz és a fehérorosz fegyveres erők május 19-től gyakorolják a nukleáris erők felkészítését és bevetését, a korábban beütemezett gyakorlat csütörtökig tart.