Mit tud Donald Trump kínai útjairól? – tesztelje, hány kérdésre tudja a választ a Washington–Peking-tengelyen
Külpolitika iránt érdeklődők előnyben.

Horváth Levente Kína-szakértő, az MCC Ázsiai–Magyar Kapcsolatok Irodájának vezetője szerint a világgazdaság mellett a világpolitika súlypontja is egyre látványosabban Kelet felé tolódik.

Az elmúlt hónapokban egymást követték a magas szintű államfői látogatások Kínában: Donald Trump amerikai elnök, Vlagyimir Putyin orosz elnök, valamint több európai vezető is Pekingben tárgyalt. Az Indexnek nyilatkozó Horváth Levente Kína-szakértő, az MCC Ázsiai–Magyar Kapcsolatok Irodájának vezetője szerint „az amerikai–kínai tárgyalások egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a két nagyhatalom egyelőre nem a teljes leválásban, hanem a kontrollált versengésben érdekelt.”
Ezt is ajánljuk a témában
Külpolitika iránt érdeklődők előnyben.

Kínában úgy látják, hogy az elmúlt évek amerikai szankciói és kereskedelmi korlátozásai ellenére az ország sikeresen alkalmazkodott az új geopolitikai környezethez. Diverzifikálták külkereskedelmüket, megerősítették technológiai önállóságukat, és egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a belső piac fejlesztésére. A kínai vezetés szerint a hosszú távú stabilitás alapja nem a konfrontáció, hanem a kölcsönös tiszteletre épülő együttműködés lehet”
– fogalmazott a lapnak Horváth Levente. Kiemelte: Donald Trump kedvezőtlen geopolitikai helyzetben érkezett Pekingbe. Úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok nem tudta gyorsan rendezni a Közel-Keleten kialakult konfliktust, és a Hormuzi-szoros lezárása a világgazdaság egészének súlyos károkat okoz. A válság egyúttal rámutatott Kína növekvő geopolitikai szerepére is.

Peking számára a régió stabilitása elsődleges gazdasági érdek. Energiaimportjának jelentős része a Hormuzi-szoroson keresztül érkezik, Kína ezért következetesen a diplomáciai rendezést és a konfliktusok deeszkalációját hangsúlyozza. Emellett szinte minden jelentős közel-keleti szereplővel szoros kapcsolatot ápol”
– hívta fel a figyelmet az MCC Kína-szakértője.
Arra is rámutatott, hogy Washington olyan háborúba ragadt bele, amelyet maga kezdeményezett, ráadásul a novemberi amerikai félidős választások közeledtével Trumpnak külpolitikai sikereket is fel kell mutatnia.
A szakértő az Indexnek kifejtette, a nyugati gondolkodás egyik meghatározó jellemzője a szövetségi logika és „az oldalak kijelölése”, ám sem Kína, sem Oroszország nem a klasszikus nyugati civilizációból származik, ezért a két ország lépéseit sem szabad kizárólag nyugati terminológiával értelmezni.
„Bár hivatalosan nem katonai szövetségről beszélünk, a két ország között rendkívül magas szintű stratégiai koordináció alakult ki. A kétoldalú kereskedelmi forgalom már évek óta meghaladja a 200 milliárd dollárt, az energiaegyüttműködés folyamatosan bővül, miközben a kereskedelem döntő része ma már dollár használata nélkül zajlik. Kína számára Oroszország egyszerre jelent stabil energiaforrást és geopolitikai partnert, míg Oroszország számára Kína vált az egyik legfontosabb gazdasági támaszponttá a nyugati szankciók időszakában. Mindez azonban nem klasszikus katonai szövetség, sokkal inkább egy pragmatikus, érdekvezérelt stratégiai együttműködés.” – fejtette ki Horváth Levente.
A Kína-szakértő arról is beszélt, hogy az Európai Unió egyre nehezebb helyzetben találja magát. Noha Brüsszel politikailag kritikusan viszonyul Kínához, számos európai tagállam gazdasági lehetőséget lát a kínai kapcsolatokban. Az amerikai politika változása ráadásul új helyzetet teremtett.
Washington ma már sokkal inkább saját érdekeit helyezi előtérbe, és kevésbé kívánja koordinálni a teljes nyugati szövetségi rendszert. Európa emiatt jelenleg saját stratégiai szerepét keresi az új, multipoláris világrendben
– emelte ki Horváth Levente. A teljes elemzést az Index cikkében olvashatják el.
Nyitókép forrása: Kenny HOLSTON / POOL / AFP