Sötét felhők gyülekeznek Lengyelország felett, mégis van egy stratégiájuk Közép-Európa egységéért

A Danube Institute és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem december 11-i eseménye arra igyekezett választ adni, hogyan teremthet új lendületet a Visegrádi Együttműködésben Karol Nawrocki lengyel elnök megválasztása és a közép-európai országok közötti érték- és érdekazonosság. A beszélgetés szakértői a V4 lehetséges közös uniós stratégiáit, a régió előtt álló kihívásokat és a közös fellépés esélyeit elemezték a Lónyay–Hatvany Villában.

Veres Kristóf, a Danube Institute nemzetközi igazgatója a beszélgetés elején felidézte, hogy bő egy hónappal ezelőtt egy hasonló rendezvényen már átbeszélték Magyarország, Szlovákia és Csehország kapcsolatát, és most lehetőségük nyílt arra, hogy a lengyel nézőpontot is megismerjék. Többek között arról is beszéltek, hogy Lengyelország miként szeretné újraegyesíteni Közép-Európát, miként képezne egyfajta frontot az Európai Unió túlkapásaival szemben, különösen migrációs ügyekben.

Hatalmas megosztottság jellemzi Lengyelország belpolitikáját

Még mielőtt a jelenlévők megismerték volna a nemzetközi stratégiát, Paweł Pawłowski egyetemi adjunktus ismertette a jelenlegi lengyel belpolitika folyamatait. Pawłowski kijelentette,

„A politikai törésvonalak nagyon hasonlítanak több más európai országéhoz. Az intézményrendszerünk úgy épül fel, hogy sokszor teljesen átláthatatlan: nehéz elválasztani a kormány és az elnök hatásköreit. Emiatt most komoly konfrontáció alakult ki Donald Tusk kormánya – amely erősen EU-párti, Németország-barát, illetve liberális-baloldali  – és a másik oldal között, amelyet korábban a Kaczyński-tábor dominált” – magyarázta.

Majd azzal folytatta, hogy míg a Jog és Igazságosság (PiS) párt továbbra is a legnagyobb ellenzéki párt, megjelent egy új szereplő is, Karol Nawrocki, bő fél éve megválasztott lengyel elnök, aki 

• nagyon konzervatív,
• a lengyel nacionalisták számára is rokonszenves, 
• és teljesen új helyzetet teremtett a politikai térképen.

A Ludovika Köz­dip­lomáciai Központjának kutatója felidézte, hogy bár a PiS megnyerte a 2023-as országgyűlési választást, nem tudott kormányt alakítani, mert nem volt koalíciós partnere. Így a többséget a Polgári Platform, a Baloldal és a Lengyelország 2050 pártja alkotja. Utóbbi egy centrista formáció, mely jelenleg gyengül, mivel vezetője, Szymon Holownia épp visszavonul a politikától.

Tehát most ez a hárompárti koalíció kormányoz, miközben ott van Nawrocki elnök, aki nagyon kis különbséggel győzte le Rafal Trzaskowskit, a Polgári Platform jelöltjét, Varsó főpolgármesterét, így kijelenthető, hogy 

Paweł Pawłowski arra is felhívta a figyelmet, hogy a korábbi évekhez képest újdonság hogy a jobboldalt már nem a PiS uralja egyedül. Felerősödött ugyanis a Konföderáció, amely sokkal támogatottabb, mint korábban, és egy nagyon más politikát képvisel. A szakértő szerint mindennek hátterében az áll, hogy a fiatalabb generáció tagjai már nem akarják automatikusan támogatni a két nagy blokkot. 

– hangzott el.

A Konföderáció radikálisabb, erőteljesebb hangot üt meg, és a PiS-t gyakran azzal vádolja, hogy nem volt elég kemény az EU-val szemben, például a Zöld Megállapodás ügyében, amelyet a korábbi kormánypárt a kritika ellenére végül nem vétózott meg – sorolta.

Pawłowski arra is kitért mindezek után, hogy ugyanakkor most egyre inkább előretör a lengyel politikában Grzegorz Braun formációja, ami a Könföderációból vált ki, és „a szélsőjobb szélsőjobbjának számít”. „Braun korábban dokumentumfilmes volt – és nagyon jó filmeket készített –, de politikailag az utóbbi években egészen szélsőséges irányba fordult. Például 2015-ben azt állította, hogy bárki, aki ellenzi a lengyel–ukrán együttműködést, az »orosz ügynök«. Most viszont ő a leghangosabb ellensége minden ilyen együttműködésnek, ami Moszkva érdeke”.

Emellett erősen antiszemita kijelentéseket tesz és tetteket hajt végre. A legismertebb esete az volt, amikor a Hanuka alkalmából megszervezett parlamenti ünnepségen poroltóval oltotta el a menórát. A jelenlegi felmérések szerint a támogatottsága megközelíti a 9 százalékot.

„ A jobboldali térfél tehát teljesen széttöredezett:

• PiS
• Konföderáció
• Braun pártja

Miközben a balközép térfélen egy egyesülés zajlik a Polgári Platform körül, amely jelenleg közel 40 százalékon áll.

A Polgári Platform retorikájának egyik kulcseleme pedig az lett, hogy 

S ez hat is a választóikra” – összegezte az egyetemi adjunktus a napjainkban is zajló folyamatokat.

A hullámvölgyek ellenére is élő politikai régió a V4

A lengyel belpolitikai helyzet ismertetése után a moderátor arra kérte Szitás Pétert, a Danube Institute vezető kutatóját, hogy ismertesse, a lengyelországi változások miként hatnak ki a V4-es együttműködésre. 

„Az elmúlt tíz évben rengeteg hullámvölgyet láttunk a visegrádi együttműködés jövőjével kapcsolatban. Ugyanakkor az együttműködésnek voltak csúcspontjai is. Ezek közül kiemelkedik 2015, amikor a négy ország összehangoltan lépett fel az EU által bevezetni tervezett migrációs kvótákkal szemben. 

 – húzta alá a vezető kutató.

Ugyanakkor Szitás szerint az is probléma, hogy a V4-ek nem eléggé intézményesültek. Bár van egy V4-iroda Pozsonyban, vannak titkársági funkciók, de mindez nem elég ahhoz, hogy önmagában is strukturáló erő legyen. „Ezért történik meg újra és újra, hogy ha valamelyik országban kormányváltás történik, akkor az együttműködést mindig elölről kell kezdeni”. 

Ezt láttuk 2020-ban, amikor Szlovákiában új kormány alakult. Amikor Pellegrini után jött az új kabinet, azonnal létrejött egy „V2 plusz V2”-helyzet: a szlovákok és a csehek az egyik oldalon, a magyarok és a lengyelek a másikon. Aztán 2023-ban ismét fordulat történt: Robert Fico visszatért a hatalomba Szlovákiában, és ezzel újra megváltozott a dinamika – emlékeztetett.

A szakértő ezután arra is kitért, hogy most még érdekesebb helyzet állt elő. Csehországban nemrég választások voltak, és 1993 óta soha nem fordult elő az, hogy egy párt annyi szavazatot kapjon, mint most Andrej Babiš pártja. Orbán Viktor cseh szövetségesét hétfőn már be is iktatták miniszterelnöknek. 

– idézte fel a szakértő. 

Szitás hozzátette, Szlovákiában Fico ugyanezt mondja, miközben Lengyelországban új elnök van, aki szintén a regionális együttműködés pártján áll.

„Kijelenthető tehát, hogy az országok érdekei közösek. Magyarországon pedig úgy tartjuk, hogy a politikában nem szerelem van, hanem érdek. A régió országai pedig – különösen Brüsszellel szemben – egy irányba húznak. Még Lengyelország is, amely bár földrajzi méretei ellenére egyedül »túl kicsi« ahhoz, hogy mindenben érvényesítse az érdekeit”. 

Ráadásul most rendkívül nehéz időket élünk, és a V4-országok »józan ész politikája« nagyon hiányzik Brüsszelből. Ezért most véleményem szerint újra együtt fogunk működni, mert túl sok kulcskérdés került napirendre” – vázolt fel egy lehetésges jövőképet Szitás Péter.

Ez akadályozza Nawrockit

Paweł Pawłowski erre azt reagált, hogy amíg Donald Tusk kormánya van hatalmon, addig Nawrocki elnöknek nincsenek valódi eszközei regionális politikát csinálni. Az elnöknek vannak külpolitikai jogkörei és biztonságpolitikai szerepe – de a napi politika többsége Tusk kezében van – hangsúlyozta.

„Nawrocki bizonyos döntéseket meg tud akadályozni, de nem tudja kikényszeríteni a kormány lépéseit. A korábbi elnök, Andrzej Duda kevésbé volt hatékony, Nawrocki viszont karakteresebb, más stílust képvisel, és hajlandó belemenni politikai játszmákba. Kérdés, mennyire lesz mindez sikeres” – tette fel a kérdést a szakértő.

És ott van még a külügyminiszter, Radosław Sikorski, akinek az egója akkora, hogy egyszerűen képtelen bárkivel együttműködni. Még az amerikai vagy izraeli partnereket is nyíltan provokálja. Talán még egyszer elnök akar lenni, vagy átvenni a Polgári Platform vezetését Tusk után. Mindez akadálya annak, hogy a V4 igazán jól működjön. Pedig óriási lehetőség lenne” – jelentette ki Pawłowski.

Ilyen jövő vár a V4-ekre

Valamivel később Szitás Péter arra a kérdésre, hogy milyen jövő vár a V4 együttműködésre, három lehetőséget vázolt fel. A legjobb esetben fokozódna az integráció, melyben stabil jobboldali kormányok működnének együtt, és ebben Magyarország továbbra is koordinációs szerepet töltene be.

A veuető kutató szerint ugyanakkor 

valamint a csúcstalálkozók is megmaradnak, de az egyes országok időnként külön utakon járnak majd.

A legrosszabb lehetőség pedig a „széttöredezés” lenne, melyet az idézne elő, ha Lengyelországban a balliberális erők végleg stabilizálódnának, Csehország ismét a német irányba fordulna, valamint Szlovákia belpolitikai összeomlása folytatódna.

Azonban erre a legkisebb az esély, mert a jelenlegi erőviszonyok azt mutatják, hogy a régióban a választók visszautasítják a brüsszeli beavatkozást – zárta gondolatait Szitás Péter.

Nyitókép: Gyurkovits Tamás/Danube Institute