Beneš-dekrétumok: felrobbant a szlovákiai magyar közélet

A Beneš-dekrétumok „tagadását” kriminalizáló módosítás ugyan csak néhány sor a szlovák Büntető Törvénykönyv frissen elfogadott salátájában, politikai és erkölcsi súlya azonban messze túlmutat egy technikai paragrafuson. 

A törvényhozás botrányos körülmények között, ellenzéki sípszó és asztalcsapkodás kíséretében hagyta jóvá a csomagot, amely akár fél év szabadságvesztéssel is büntethetővé teszi a második világháborút követően Szlovákiában a viszonyok rendezésére elfogadott dokumentumok tagadását vagy megkérdőjelezését – vagyis gyakorlatilag a Beneš-dekrétumok kritikáját. A döntésre villámgyorsan reagált a szlovákiai magyar közélet: politikusok, ifjúsági szervezetek és fiatal értelmiségiek is jelezték, hogy itt nem egyszerű jogtechnikai finomhangolásról, hanem a szólásszabadság és a történelmi vita elleni frontális támadásról van szó.

Beneš-dekrétumok és a történelmi vita kriminalizálása

A Mandiner korábbi cikke már az elfogadás előtt jelezte, hová tart az eljárás: a kormánypártok olyan szabályt tolva át gyorsított eljárásban, salátacsomag mélyére rejtve, amely akár börtönnel is sújtaná azokat, akik szóvá teszik a Beneš-dekrétumokra épülő kollektív bűnösség máig ható következményeit vagy a visszamenőleges földelkobzásokat. 

A parlamenti vita órákkal túlnyúlt az eredetileg tervezett időkereten, a voksolás alatt pedig – ahogy arról szintén beszámoltunk – Igor Matovič „A vádlott Gašpar amnesztiát biztosít magának” feliratú táblát tartott a levezető elnök, Tibor Gašpar elé, amiből kisebb dulakodás is lett. 

A felvidéki politológus, Tokár Géza a Mandinernek úgy fogalmazott: „Teljesen buta és értelmezhetetlen döntések születtek a dekrétumok terén.” Szerinte önmagában az is homályos jogi kategória, hogy mit jelent a Beneš-dekrétumok kétségbe vonása, miközben a legfeljebb fél éves börtönbüntetés egyenesen elképesztőnek hat abban az időszakban, amikor a kormány máshol épp gyengítette a Btk. szigorát. A szakmai szempontokra – mondja – láthatóan senki sem volt kíváncsi, az egész inkább látványosnak szánt erődemonstráció és példastatuálás, amely azt is előrejelzi, milyen minőségben irányítják az országot.

Tokár szerint a legnagyobb kárvallottak messze nem azok a pártok, amelyek pár hete előcibálták a témát, hanem elsősorban a felvidéki magyarok, hiszen a dekrétumok igazságtalansága a helyi identitás egyik alapeleme. A törvény végrehajtása szempontjából pedig csak rossz forgatókönyvek léteznek:

Pártelnök a karzaton, hatalmi arrogancia a plénumban

Az Új Szó arról számolt be, hogy a parlamenti szavazás idején Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke a karzatról figyelte a történéseket. A módosításról úgy nyilatkozott: 

Gubík szerint a folyamat egészére a hatalmi arrogancia a legjobb kifejezés. Emlékeztetett: előbb méltatlan, felháborító megnyilatkozások jelentek meg a politikusok részéről, majd megszületett a 2007-es határozatot megerősítő kormánydöntés, végül pedig a Btk.-módosítás, egy „gumiszabály”, amely az 1945 utáni időszak kritikus értelmezését teszi büntethetővé. A szimbolika szerinte a 2010-es állampolgársági szigorításra emlékeztet: 

A pártelnök úgy látja, a módosítás sérti a szólás szabadságát, márpedig a szólásszabadság első generációs emberi jog: az, hogy valakinek nem lehet véleménye a ’45–48 közötti időszakról, aligha állja ki az alkotmányosság próbáját. Reményét fejezte ki, hogy a törvény előbb-utóbb az Alkotmánybíróságon köt ki, és jelezte, hogy a Magyar Szövetség a megfelelő fórumokon – sajtóban és politikai térben – meg fog tenni mindent, ami erejéből telik. 

Horony Ákos: elszabadult indulatok, járulékos veszteségek

Nem maradt csendben a szlovák kisebbségi kormánybiztos sem. Horony Ákos – aki eddig következetesen kerülte a pártpolitikai csatározások kommentálását – Facebook-bejegyzésében jelezte, hogy a Btk.-módosítás váratlanul benyújtott képviselői módosítási javaslatként került szavazásra, ezért a jogalkotási folyamatban nem volt lehetősége véleményt mondani róla. Szerinte különösen problémás, hogy ilyen érzékeny témában nem kérdezték meg azokat, akiket ez közvetve érinthet, és a pártpolitikai csatározások során elszabadult indulatok hevében egyáltalán nem figyeltek a járulékos veszteségekre.

A vitás kérdések feloldásához szerinte nem járul hozzá egy jogszabályba foglalt tilalom, sőt feltehetően a kezdeményezők szándéka szempontjából is kontraproduktív, mert minden egyes esetleges büntetőeljárás újra és újra a figyelem középpontjába állítja majd a kérdést.

Felvidék.ma: kimondták, amitől a szlovák állam 80 éve retteg

A Felvidék.ma cikke Halász Béla gútai polgármester november végi bejegyzését állítja a középpontba, amely – a portál szerint – „különös fénytörést” kapott a törvény elfogadása után. A lap úgy fogalmaz: Kimondta azt, amitől a szlovák állam 80 éve retteg. Halász ugyanis számszerűsítette, mekkora anyagi kárt okoztak a Beneš-dekrétumok a dél-szlovákiai magyar közösségnek: kiszámította, hogy 

• a magyaroktól elkobzott földek mai értéke közel 3 milliárd euró, 
• a kamatokkal együtt pedig meghaladja a 15 milliárd eurót – ami nagyjából Szlovákia éves költségvetésének harmada.

A polgármester arra emlékeztetett, hogy mindez „csak” a földeket jelenti, és akkor még nem beszéltünk az erdőkről, a házakról, a vállalkozásokról, a gépekről, az állatállományról, a bankbetétekről, a kényszermunkáról, az emberi méltóságról. A Felvidék.ma szerint Halász számítása sokakat sokkolt – és indulatba hozta a szlovák értelmiséget is: 

A cikk rámutat: ha a polgármester mindezt a törvény hatálybalépése után írná le, valószínűleg már bűncselekményt követ el, hiszen 

A szerző szerint ez veszélyes precedens, mert nem népirtás vagy emberiesség elleni bűncselekmény tagadását bünteti, hanem azt, hogy valaki vitassa a hivatalos állami álláspontot.

Ifjúsági szervezetek: szólásszabadság, tudományos szabadság, félelem

A Szlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetség (Szmisz) sajtónyilatkozatban reagált a fejleményekre. A nyilatkozat élén ott áll a mondat, amely önmagában is kijelöli a vitáról szóló keretet:

A Szmisz határozottan elutasítja és megkérdőjelezi a módosítást, amely a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos kritikus véleménynyilvánítást büntethetővé teszi. Szerintük ez a törvény nem a történelmi igazságot védi, hanem egy vitatható jogi-politikai narratívát betonoz be, miközben korlátozza a szólásszabadságot és elhallgattatja az érintett közösségeket. A szövetség úgy fogalmaz: 

Hasonló aggályokat fogalmaz meg a Téka – Szlovákiai Magyar Fiatalok Tudományos és Kulturális Társulása nyílt levele, amelyet a Szlovák Nemzeti Tanácshoz intéztek. A Téka mély aggodalmát és tiltakozását fejezi ki amiatt, hogy a módosítás büntetőjogi szankcióval sújtaná a Beneš-dekrétumokkal és a háború utáni rendezésekkel kapcsolatos kritikai megnyilvánulásokat. Úgy fogalmaznak: 

A levél szerint a törvény olyan területet akar büntetőjogi eszközökkel szabályozni, amely a történettudomány és a társadalomtudományok természetes terepe: 

A jelenlegi szabályozás ezzel szemben olyan légkört teremt, amelyben fiatal kutatók, doktoranduszok és oktatók kénytelenek öncenzúrát gyakorolni, tartva a büntetőjogi következményektől.

Nyitókép: Facebook / Méry János