A szlovák kormánypártok olyan törvényt készülnek elfogadni, amely akár börtönnel is sújtaná azokat, akik szóvá teszik a Beneš-dekrétumokra épülő kollektív bűnösség máig ható következményeit vagy a visszamenőleges földelkobzásokat. A szlovákiai javaslat már a jogtiprás kritikáját is büntetendővé tenné.
A szlovák kormánypártok gyorsított eljárásban, egy salátacsomag mélyére rejtve próbálják átnyomni azt a Büntető Törvénykönyv-módosítást, amely akár fél év börtönbüntetéssel is fenyegetné mindazokat, akik a Beneš-dekrétumokhoz kötött háború utáni rendezést nyilvánosan kritizálni merik.
A ma7 beszámolója szerint az alkotmányjogi bizottság már jóváhagyta a javaslatot, és ha a koalíción múlik, már az is gyanússá válik, aki kimondja: az úgynevezett „békeszerződések” mögött a kollektív bűnösség elve és jogfosztás állt, amely a szlovákiai magyarokat is sújtotta.
Bár a politikai kommunikáció rendre azt sugallja, hogy a Beneš-dekrétumok csupán történelmi dokumentumok, a valóság egészen mást mutat. A jogszabályokra hivatkozva az állam az elmúlt években több mint ezer hektárnyi földet kobzott el olyan örökösöktől, akik semmilyen, a korszakhoz köthető jogsértést nem követtek el – pusztán azért, mert a felmenőik nyolcvan évvel ezelőtt egy kollektíven megbélyegzett közösséghez tartoztak. A dekrétumok tehát nem a múlt árnyai: máig aktívan formálják a tulajdonviszonyokat, és a kormány most épp azt készíti elő, hogy már a jogtalanság kimondása is büntethető legyen.
A tervezett új Btk.-paragrafus szerint bűncselekményt követ el, aki nyilvánosan tagadja vagy megkérdőjelezi a második világháború utáni békerendezést, amely a Csehszlovák Köztársaság vagy a Szlovák Nemzeti Tanács képviseleti szerveinek jogszabályai alapján jött létre. A valóságban ez a Beneš-dekrétumok kritikájának kriminalizálását jelentené:
Azokét a jogszabályokét, amelyek a német és magyar közösség kollektív bűnösségét rögzítették, és amelyek alapján a magyar és német kisebbséggel szemben folytatott bánásmód „összeegyeztethetetlen volt az emberi jogokkal, ellentétes volt a nemzetközi jog általános elveivel, a diszkrimináció és a kényszermunka tilalmával, továbbá a tulajdon sérthetetlenségének elvével”.
Miközben az egykori Csehszlovákia utódállamai, Csehország és Szlovákia máig jogrendjük részének tekintik a dekrétumokat, a kormánypártok most odáig mennének, hogy a puszta megkérdőjelezésüket is a háborús uszítás, az emberiesség elleni bűncselekmények, a terrorcselekmény és az extrémizmus közé sorolják.
Így válik az állami jogfosztás bírálatából papíron „emberiesség elleni bűncselekmény”.
Michal Šimečka, a PS elnöke arra figyelmeztetett, hogy a kormány gyakorlatilag hat hónapra börtönbe zárná azokat, akik a témát felvetették. Ondrej Dostál pedig a közösségi médiában jelezte: a javaslatot a bizottság már áttolta, a parlament pedig gyorsított eljárásban döntene róla.
A Mandinernek nyilatkozó Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke szerint nem egyszerű jogtechnikai módosításról van szó, hanem a jogállamiság és a józan igazságérzet nyílt arculcsapásáról. Úgy látja, a kormánypártok nem véletlenül próbálják a végsőkig felpörgetni az eljárást, társadalmi vita, érdemi egyeztetés nélkül. Gubík elsőként a köztársasági elnök felelősségére mutatott rá:
Úgy gondolom, magától értetődő volna, hogy az államfő ne írja alá ezt a törvényt. Néhány hónapja még ő maga is arról beszélt, hogy az utólagos vagyonelkobzásokat le kell állítani, ezért ha következetes szeretne maradni, most is így kellene cselekednie.
Felidézte, hogy Peter Pellegrini 2024-ben maga is úgy fogalmazott: nem szerencsés, ha 80 évvel korábban született dekrétumok alapján vesznek el ma ingatlanokat. Most azonban ugyanaz az államfő azt magyarázza a szlovák rádióban, hogy nem ugyanazt mondta az elnökválasztási kampányban a Beneš-dekrétumokról, mint most a Progresszív Szlovákia (PS), és egyértelművé teszi, hogy nem kíván bocsánatot kérni a jogsértésekért.
A Beneš-dekrétumok néven ismert 143 elnöki rendelet a második világháború után határozta meg a csehszlovák állam újjászervezését. Ezek közül 13 közvetlenül a német és magyar kisebbséget érintette, kollektív bűnösséget megállapítva és súlyos jogkövetkezményeket rögzítve. A legfontosabb intézkedések:
Bár Csehország és Szlovákia ma is a jogrend részeként tartja számon a dekrétumokat, azok több pontja ellentétes a modern emberi jogi normákkal és az EU Alapjogi Chartájával. A rendelkezések máig ható következménye, hogy Szlovákiában az elmúlt években ismét sor került olyan vagyonelkobzásokra, amelyek a történelmi rendeletekre hivatkozva fosztanak meg – köztük magyar – örökösöket földtulajdonuktól.
Az ellentmondás így is szembetűnő: a kampányban még a dekrétumok gyakorlati alkalmazásának leállítását hangsúlyozta, mostanra azonban már azt hangoztatja, hogy a két ország kapcsolata kifogástalan, ezért szerinte nincs helye semmiféle bocsánatkérésnek. Erkölcsi gesztusokról tehát szó sincs – miközben a parlament éppen azon dolgozik, hogy akár büntetőeljárás indulhasson azok ellen, akik kritikát fogalmaznak meg a Beneš-dekrétumokkal kapcsolatban. Gubík szerint mindez nemcsak formailag aggályos:
Abban biztos vagyok, hogy résen kell lennünk, és következetesen tiltakoznunk kell nemcsak a konkrét jogszabály, hanem az egész mögöttes szellemiség ellen is. Az elmúlt hetekben világosan látszik, hogy mindez erőből, hatalmi arroganciával próbál érvényt szerezni magának, és ez ellen minden lehetséges módon fel kell lépnünk.
A dekrétumok körüli politikai játszma jóval korábban indult. Andrej Danko, az SNS elnöke nemrégiben egyértelművé tette, hogy szerinte egyetlen pártnak sem lenne szabad hozzányúlnia a Beneš-dekrétumok kérdéséhez, és külön figyelmeztetést intézett a szlovákiai magyar párt felé is, mondván: a programjuk alapján eleve „Stop Beneš” irányultságúak. A PS ugyanakkor a dél-szlovákiai látogatása során olyan határozatot fogadott el, amely felszólítja a kormányt, hogy tegyen gesztusokat a szlovákiai magyarok felé, és ismerje el:
A háború utáni időszakban a csehszlovák hatóságok megsértették a humanitárius elveket és jogsértéseket követtek el a magyar közösséggel szemben.
A dokumentum szerint a vagyonelkobzási határozatoknál figyelembe kellene venni, hogy a dekrétumok a szlovák jogrendben hatályukat vesztették, és nem szolgálhatnak új jogi tények alapjául.
Ezt is ajánljuk a témában
A Progresszív Szlovákia párt elnöke, Michal Šimečka néhány napja felvetette, ismerjék el államilag a Beneš-dekrétumok igazságtalanságát. Hiába visszakozott szinte rögtön, szavai nagy vihart kavartak. Nizalowski Attila írása.
Andrej Danko jelezte, hogy szerinte már az is elfogadhatatlan, ha bármelyik párt egyáltalán napirendre veszi a dekrétumok kérdését, sőt példaként még azt is felhozta, hogy Csehországban korábban szervezeteket tiltottak be a téma felvetése miatt. A KDH alelnöke, Viliam Karas szintén bírálta a kezdeményezést, úgy vélve, hogy az ilyen lépések fölöslegesen bolygatják a történelmi sebeket – miközben ő maga is elismeri, hogy a múlt jogsértéseire igenis szükséges rávilágítani, különösen azokra, amelyek a kollektív bűnösség elvéből erednek.
Gubík ezt az egész folyamatot egyetlen szóval „licitháborúnak” látja: először minősíthetetlen megnyilvánulások jöttek a politikusok részéről, majd kormányhatározat született a dekrétumok sérthetetlenségéről, most pedig már a Büntető Törvénykönyvet igazítják hozzá.
Mint mondta, van még két hét karácsonyig, de ahelyett, hogy lehiggadnának a kedélyek, újabb és újabb fegyvereket vesznek elő a múlt körüli politikai háborúban.
A vita középpontjában nem múzeumi vitrinben porosodó pergamenek állnak, hanem nagyon is mai, húsbavágó jogsértések. A Magyar Szövetség szóvivője, Magdeme Klára már korábban figyelmeztetett: a dekrétumok alapján még ma is végrehajtanak úgynevezett visszamenőleges hatályú földelkobzásokat, amelyeket a „múlt hibáinak kijavításaként” adnak el. Orosz Örs a Magyar Szövetség honlapján még keményebben fogalmazott. Rámutatott, hogy a szlovák kormány leporolta és ismét elfogadta a parlament 2007-es határozatát, amely 18 év után újra megerősíti:
A Beneš-dekrétumok szentek és sérthetetlenek még abban az esetben is, ha a Szlovák Földalap és a Szlovák Erdőgazdálkodási Vállalat az elmúlt hat évben több mint 1000 hektárnyi földet lopott el a kollektív bűnösségre hivatkozva.
Gubík a Mandinernek hasonló képet festett:
Ha jól értem, oda juthatunk, hogy egy örököstől ma is elvehetik a földjét arra hivatkozva, hogy azt nyolcvan éve kellett volna elkobozni. Így az illetőt nemcsak megfosztják a tulajdonától, hanem még azt is kockáztatja, hogy börtönbe kerül, ha egyáltalán szóvá meri tenni a történteket.
Ez a helyzet már nem pusztán tulajdonjogi vita, hanem alapvető emberi jogi probléma is. Gubík felveti: vajon egy alkotmányjogász miként értelmezné azt, hogy valakit akár büntetőjogi felelősségre is vonhatnak csak azért, mert él a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságával, és bírálni meri a kollektív bűnösség mai alkalmazását vagy a földelkobzásokat. A történet rég túlnőtt a Kárpát-medencén:
A The Washington Times hasábjain megjelent levél szerzője arra figyelmeztetett, hogy egy uniós és NATO-tag országban a háborús etnikai rendeletekre hivatkozva ma is földeket vesznek el örökösöktől, ráadásul sok esetben olyan területeken, amelyek autópályák és nagy infrastrukturális beruházások útjában fekszenek.
A levél szerint Szlovákia példája azt mutatja meg, hogyan használják fel a történelmet modern állami földfoglalások igazolására, ami a jogbiztonságot és a befektetői bizalmat is aláássa.
A kérdésre, hogy mennyire számít a nemzetközi szervek fellépésére, Gubík László józanul pesszimista:
Ami a nemzetközi fórumokat illeti, nincs túl sok illúzióm. Tapasztalatból tudjuk, hogy ezek a testületek legfeljebb egy udvarias figyelmeztetésig mennek el, de tényleges következményeket ritkán láthatunk. Éppen ezért nem tőlük várom a megoldást.
Támogatást persze nem utasít vissza:
Minden támogatást örömmel veszünk, bárhonnan is érkezzen: legyen szó szlovák értelmiségiekről, jogászokról vagy bárkiről, akinek helyén van az igazságérzete. Természetesen ide sorolom a magyar diplomáciát és a nemzetközi szereplőket is. Nem teszek különbséget köztük; aki kiáll a felvidéki magyarok, illetve a jogsértések áldozatai mellett, azt csak üdvözölni tudjuk.
Ugyanakkor leszögezi, hogy a Magyar Szövetség nem fog segélykiáltást eszközölni senki felé. Ahogy fogalmaz:
Nekünk itt kell a magunk lehetőségei mentén helytállni, és ezt is tesszük, ezt is fogjuk tenni a továbbiakban.
Az sem szerepel a Magyar Szövetség tervei között, hogy a javaslat megakadályozására ellenzéki frontot hozzanak létre. Gubík hangsúlyozza: nem kívánnak belpolitikai vitákba belesodródni, és nem tekintik eszköznek a helyzetet új politikai együttműködések kialakítására. A Beneš-dekrétumok kérdése ugyanis a magyar párt programjának és identitásának meghatározó része, ebből következően saját értékeik és érdekeik mentén kívánnak kiállni, nem taktikai megfontolások alapján.
Nyitókép: VLADIMIR SIMICEK / AFP
Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.
A hivatalos uniós jegyzőkönyvekben nyoma sincs ilyen szavazásnak, sem Meloni támogatásának – úgy tűnik, Magyar Péter a felvidéki magyarok ügyét is csak olcsó kampányfogásnak használja.
Takács Péter szerint a Tisza vezére hülyének nézi a határon túli magyarokat.
Túltoljátok a biciklit, álmagyarkodók! Aki nem érti és érzi a külhoni magyar sors hegyét-völgyét, sebeit, csodáit, azt bizony kiveti magából ez a világ. Tari Tamás írása.
A döntés miatt lemondott Forró Krisztián, a felvidéki Magyar Szövetség korábbi elnöke a köztársasági elnöki tanácsadói tisztségéről.
Egyértelműen fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
A Der Standard szerint most már dörzsölheti a tenyerét Putyin.
A hagyományoktól eltérően a köztársasági elnök immáron az űrhajóssal, Kapu Tiborral együtt köszöntötte a 2026-os esztendőt.
A miniszterelnök politikai igazgatója végigvette a most mögöttünk hagyott év legfontosabb történéseit Donald Trump beiktatásától az uniós békecsúcsig.
