Szakértő a kereskedelmi és vámegyezményről: „USA–EU: 15–0, ez egyetlen sportágban sem uniós győzelem”

Tóth Máté energiajogász élesen bírálta az Európai Unió és az Egyesült Államok között július 27-én megkötött kereskedelmi és vámegyezményt, amelyet Ursula von der Leyen és az Európai Bizottság „sosem látott sikerként” igyekszik eladni a nyilvánosság számára. A szakértő korántsem látja ilyen rózsásnak az öreg kontinens helyzetét, sőt.

A számok világosan beszélnek

Tóth Máté szerint az, hogy az Európai Unió az Alaszkában zajló nagyhatalmi tárgyalásoknál sem kapott helyet az asztalnál, cserébe viszont július végén

Úgy fogalmazott, hogy az EU–USA megállapodás lényege az, hogy az unió „egyszerűen eltörli a vámjait és feltétel nélkül megnyitja a 450 milliós piacát” az amerikai export előtt.

Eközben Washington az EU-ból érkező termékekre általános 15 százalékos tarifát vezet be. Szerinte az eredmény magáért beszél:

Azt is hozzátette, hogy mások legalább – több-kevesebb sikerrel ugyan, de – alkudtak, próbálták védeni a pozícióikat:

• Japán 15,
• Izrael 17,
• az Egyesült Királyság pedig 10 százalékra vitte le az eredetileg sokkal magasabb sarcot.

Felhívta a figyelmet arra, hogyha megnézzük azt a 90 országot, amelyekkel szemben érvénybe léptek az új amerikai vámtételek, azt láthatjuk, hogy aki képes volt érdemi alkut kötni az Egyesült Államokkal, az 10 százalékos tarifával néz szembe.

Szerinte, amit most Brüsszel letett az asztalra, az inkább azokhoz a kereskedelmi megállapodásokhoz hasonlít, amilyeneket a XIX. században az európai nagyhatalmak kötöttek Kínával és az Oszmán Birodalommal, akiknek így két dolog jutott osztályrészül:

Hozzátette:

Más pénzéből könnyű ígérgetni

A szakértő szerint az egyezmény jogilag sem igazán állja meg a helyét. Emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 194. cikke alapján

A lépés tehát szerinte tovább erodálja az amúgy is egyre gyengébb lábakon álló uniós jogot. A források politikai okokból való visszatartása vagy az egyhangúságot igénylő döntéshozatal önkényes megkerülésére mellett Brüsszel már az uniós jog alapjait jelentű úgynevezett „négy szabadság” elvét is megsértette a közelmúltban:

• a Talgo-botránnyal a tőkeáramlás szabadsága,
• a schengeni határok német majd lengyel felfüggesztésével pedig a személyek és áruk szabad mozgása sérült.

Az energiavásárlási ígérettel kapcsolatban hangsúlyozta:

Ennek az energiajogász szerint két módja van:

• vagy az elmúlt 20 év energiapolitikai irányvonalát dobja ki az EU, három földgázszabályozási jogszabálycsomaggal együtt;
• vagy még jobban felpörögnek a sötét háttéralkuk, a lobbitevékenységek, illetve a vállalati szektor és a politika összefonódása.

Ő az utóbbit tartja valószínűbbnek, ami „még erősebb ipari lobbit, még átláthatatlanabb érdekérvényesítést és még fonákabb EU-s működést eredményezhet”.

Egyes piacokról kizárták Európát

Tóth Máté arra is emlékeztetett, hogy érvényben maradtak az acélra és alumíniumra kivetett 50 százalékos amerikai vámok, amivel

Ugyanakkor néhány stratégiai termék esetében kölcsönösen nulla vámtarifa lép életbe. Ez érinti többek között

• a repülőgépeket és alkatrészeiket,
• egyes vegyi anyagokat,
• a generikus gyógyszereket,
• a félvezetőgyártó berendezéseket és
• egyes nyersanyagokat és kritikus fontosságú alapanyagokat.

– fogalmazott a szakértő, aki szerint

A tagországok nem örülnek

Tóth Máté arra is emlékeztetett, hogy a tagállami és iparági reakciók egyértelműen negatívak voltak. Úgy látja, „ez az eredmény mindenkire nézve szégyen, aki alakította”: a Német Iparszövetség „katasztrofálisnak” minősítette az alkut, a hagyományosan Amerika-barát olaszok „le vannak taglózva”, és a közép-európai gazdaságok – köztük Magyarország – különösen sérülékenyek maradtak, mert a nehéziparuk és a mezőgazdaságuk továbbra is „kiszolgáltatottabb az amerikai versenynek”.

Európával saját cselédsorsát fizettetik meg

Az egyezség leginkább aggasztó részének mégis a háttérenergetikai elköteleződést tartja. Ennek keretében az EU három év alatt 750 milliárd dollárért vállalt amerikai energiavásárlást (LNG, kőolaj és nukleáris üzemanyag). Számítása szerint „ebből csak úgy lesz évi 250 milliárd”, ha

• vagy minden olaj és gáz „csak az amerikaiaktól jön ezután, sőt még több is, mint amennyire Európának szüksége van”,
• vagy „nem jön nagyságrendekkel több, viszont sokkal-sokkal drágábban kapjuk a beszerzett mennyiséget”.

Ugyanakkor az EU-nak 600 milliárd dollárral kell növelnie az amerikai beruházásait, különösen az energia-infrastruktúra terén:

Szerinte tehát még ahhoz is az EU adná a pénzt, hogy kifoszthassák, ami a félperifériákra jellemző alárendelődés a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban.

Ugyanakkor a szakértő úgy véli, az az uniós érvelés, miszerint „lehetne rosszabb is” – azaz jobb a 15 százalékos vám, mint a potenciálisan 30 – olyan,

Végleg eljelentéktelenedik az öreg kontinens?

Az összkép szerinte geopolitikailag is komor. Úgy véli, az Unió „letérdel az energiafegyver előtt”, ráadásul mindezt egy globális energiaháború közepén teszi, amikor „a gáz és az olaj nem csak pénz, súlyos hatalom is”.

– vonta le a nem túl optimista következtetést Tóth Máté.

***

Fotó: Brendan SMIALOWSKI / AFP