IV. Kelemen pápa 1268. november 29-én halt meg Viterbóban, és utódát, X. Gergelyt csak 1271. szeptember 1-jén választották meg. Azaz eme konklávékor, mely a leghosszabb a pápaválasztások történetében, 1034 nap telt el a pápa halála és új utódának megválasztása között. A konklávé maga ennél egy-két héttel rövidebb lehetett. Azután kezdődött meg, hogy a húsz bíborostól 19 megérkezett Viterbóba.
A bíborosok másfél évig tárgyaltak, közben kettejük meghalt, mielőtt a a „nép kapitánya”, azaz a polgármester, Raniero Gatti bezárta őket a pápai palotába. A pápai udvar ugyanis ekkor kényszerűségből nem Rómában, hanem 1257 óta nagyrészt Viterbóban tartózkodott. Miután bezárták a bíborosokat a palotába, a tetőt is elbontották felettük. Aztán böjtre fogták őket, egyre kevesebb ételt kaptak, és katonák állták körül a palotát.
A bíborosok négy pártra szakadtak: az angevitákra, Anjou Károly támogatóira; a ghibelin pártra, ami a császárságot támogatta; és két római arisztokrata család külön pártjára, az Orsini-pártra és az Annibaldi-pártra. Aztán viszont már csak két párt maradt, mivel az Orsinik az Anjou-, az Annibaldiak a császárpártiakhoz csatlakoztak.
Végül 1971 szeptember elsején a bíborosi kollégium létrehozott egy hatfős bizottságot , három-három fővel mindkét oldalról. Ez a bizottság választotta meg Tebaldo Viscontit, aki azonban nem volt jelen, mivel nem volt bíboros, sőt pap sem, viszont afféle káplánként kísérte a keresztes hadjáratban IX. Lajos francia királyt. Visconti Acre szentföldi várában értesült megválasztásáról. és hat hónap múlva érkezett Viterbóba, ahol pappá szentelték, majd ezután bevonult Rómába. Érdekesség, hogy két elődje, IV. Orbán és IV. Kelemen sem volt képes Rómában letelepedni, a nép ugyanis nem fogadta el őket. és ahogy X. Gergely, úgy elődje, IV. Kelemen sem volt pap, amikor megválasztották.
Ahogy Michael Walsh írja a konklávékról szóló könyvében: X. Gergely megesküdött hogy soha nem felejti el a Szentföldet, és ő is elhatározta, hogy dolgozni fog a latin és a görög egyházak újraegyesülésén.