„Most már itt van az ideje, hogy közelebbről megvizsgáljuk: kinek is árt ez valójában?” Egyre többen szólalnak meg Szászország CDU-s miniszterelnökéhez hasonlóan a német nyilvánosságban.
Bár Annalena Baerbock német külügyminiszter korábban világossá tette, hogy Németország Ukrajna-politikáját különösebben nem befolyásolja majd a választók véleménye, a népakaratot figyelmen kívül hagyó autokráciák ősi hagyománya szerint az elit véleménye azért mégiscsak gyakorol a politikára némi hatást.
Márpedig az Oroszország elleni gazdasági háborút beharangozó szankciós rezsimből egyre többen ábrándulnak ki a német elitből is. Klaus von Dohnányi volt vezető szociáldemokrata (SPD) politikus, volt oktatási és tudományos miniszter, Hamburg volt első polgármestere az esztergomi MCC Feszten Szalai Zoltán MCC-főigazgatóval beszélgetve ismertette részletesen a szankciókkal kapcsolatos ellenvéleményét. „Sok-sok éve tanulmányozom a szankciók kérdéskörét. Ha a korábbi tapasztalatokat vesszük alapul, akkor vehetjük példának az Irán vagy más államok ellen meghozott szankciókat. Ezek hatása nem hozta el a várt eredménye, Iránban ellenben hozzájárult egy még inkább keményvonalas elnök megválasztásához. Kína esetében pedig problémákat okozott az Európai Unióval, a kisebbségi kérdés miatt. Ebben az esetben is hasonló volt a hatás” – fogalmazott a miniszter.
Hozzátette, „úgy gondolom, hogy a szankciók nem túl hasznosak, ráadásul talán még nagyobb hatásuk van más nemzetekre. Arra gondolok, hogy az Egyesült Államok Iránra kivetett szankcióit Németország most talán még jobban megszenvedi, mint Irán.”
Dohnányi kitér arra is, mi értelme lehet így a szankcióknak: „Emiatt úgy gondolom – és ezt a könyvemben is leírtam – hogy
a szankciók alapvetően a hazai közönségnek szólnak,
ahogy ezt Amerikában szokták mondani. Nagyon hasznosak abban, hogy kielégítsék a hazai szavazók igényeit, mondván, hogy: igen, csinálunk is valamit, most éppen nehéz helyzetbe hoztuk Oroszországot. Úgy gondolom, hogy ez nem igazán hatékony. Az orosz rubel ma erősebb, mint korábban volt. Ráadásul Oroszország máshol adja el a kőolajat és a földgázt és önállóságra törekszik olyan területeken, ahol jó kapcsolataink voltak az országgal. Vannak tehát kétségeim.”
Ezért úgy látja, az egyetlen legitim érv a szankciók mellett az alternatívák hiánya. „Másrészről belátom, hogy ugyan mi mást tehetnénk, ha nem akarunk katonai eszközökhöz folyamodni, és remélem, hogy ezt nem akarjuk. Ebben az esetben tenni kell valamit, és a szankciók jelentik az egyik lehetőséget. Ugyanakkor nem hiszem, hogy különösebben hatékonyak lennének a szankciók” – így Dohnányi.
Richard David Precht filozófus, a minden héten több százezres nézettséget elérő Lanz und Precht diskutieren podcast állandó szereplője, az azonnali tűzszünetet sürgető Waffenstillstand jetzt! petíció egyik kezdeményezője úgy látja, „a gazdasági szankciók és az Ukrajnának nyújtott katonai segítség egy politikai stratégia részét kell, hogy képezzék, amelynek célja, hogy lépésről-lépésre elősegítség a deeszkalizáció és – végső soron – a tűzszünet létrejöttét”.
A szankciókkal kapcsolatos felismerések nem teljesen kerülik el az aktív politikusokat sem: Michael Kretschmer, Szászország CDU-s miniszterelnöke, akiknek minden választáson a nyakában liheg az AfD, többször mondott ezzel kapcsolatban éles mondatokat. „Én is úgy vélem, hogy most már
itt van az ideje, hogy közelebbről megvizsgáljuk: kinek is árt ez valójában?”
– tette fel a költői kérdést Kretschmer, aki szerint „elég nagy túlzás, hogy bocsánatot kell kérni azért, mert békét akarunk”, miközben „a háború megváltoztatta a dolgokat, egy hatalmas szakadékba nézünk.”
Hasonló hangok kiszűrődnek a politikai spektrum ellenkező sarkából is – például a Balpárt (Die Linke) politikusa, Sahra Wagenknecht szájából, aki úgy látja, „nekünk van a legbutább kormányunk Európában”, emellett „a legnagyobb probléma a grandiózus ötletük, miszerint példátlan gazdasági háborút indítanak a legnagyobb energiabeszállítónk ellen”. A morális kifogások elhárítása érdekében Wagenknecht leszögezi: „természetesen az ukrajnai háború bűncselekmény. De az az elképzelés, hogy Putyint úgy büntessük, hogy közben Németországban családok millióit taszítjuk szegénységbe, egyúttal tönkretesszük az iparunkat, miközben a Gazprom rekordnyereséget termel. Na igen, milyen hülyeség is ez?”
Amrita Narlikar, a German Institute for Global and Area Studies elnöke szociális szempontból kritizálja a szankciókat, szerinte ugyanis „a szegények fizetnek a Nyugat szankcióiért”.
A szankcióellenes hangulat ugyanakkor nem áll meg a német határon, elérte az Osztrák Kereskedelmi Kamara elnökét, az ÖVP-s Harald Mahrert is. Ő úgy látja, „a szankciók Oroszországgal szemben
mintha csak az egyik agyfélteke használatával és a megfelelő kísérő intézkedések meghozatalával lettek volna kidolgozva”,
hiszen „már március elején elmondtuk, hogy a szankciós politikának és a brüsszeli döntéseknek következményei vannak. Ausztriában elmulasztották megmondani a lakosságnak, hogy mi lesz az ára. Fenyegetések lavinája gördül felénk további áremelésekkel. Ezzel nyíltan kell foglalkozni.”
Nyitókép: MTI/EPA
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Zelenszkij a közösségi oldalán figyelmeztetett.
Bart De Wever az Orbán Viktor által is emlegetett fekete humorral és szarkazmussal osztotta ki az őt lejáratni akaró Politicót.
Orbán Viktor nyilatkozatát elemezték a Rapidban.
Újabb helyszínre terjed ki az orosz-ukrán háború?
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
„Oroszország kész megfontolni, hogy az ukrajnai választások napján...”
Hallatlan: az amerikai elnök saját közeli emberit merészelte kinevezni a megüresedő nagyköveti pozíciókba.
Kénytelen kiülni a Hertha péntek esti bajnokiját.
