És mivel Annalena Baerbock úgynevezett külügyi fókuszú politikus, ezért oda kellett adni neki a külügyi tárcát, amit a hannoveri születésű egykori tornásznő azzal a kijelentéssel fogadott el, hogy Németország ezen túl az értékelvű külpolitizálás európai márkanagykövete lesz. Értsd: van valami doktrína, amihez a külügyminisztériumban jobban fognak ragaszkodni, mint a neuschwansteini kastélyhoz a következő országimázsfilm forgatása során.
Miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, nagyjából el is dőlt, hogy mi lesz az az érték, aminek az elve mentén Németország külpolitikát fog folytatni.
Ez az „érték” a feltétel nélküli, kritikátlan ukránpártiság,
a jelek szerint Németország ennek az erkölcsileg helyesnek vélt elvnek a mentén nem csak a saját polgárai viszonylagos jólétét hajlandó feláldozni, hanem a nemzetgazdasága teljesítőképességét is, ami a kontinens gazdaságának sajátosságai miatt Németország határain kívül is nehézségeket és persze elképesztő áremelkedéseket fog okozni.
Ennek az elhatározásnak már most is érzékelhetők bizonyos, eredetileg minden bizonnyal nem kívánt következményei. Az egyik az, hogy a szükségszerűen barátságtalanná vált német–orosz viszony folyományaként Németországból rohamosan elkezdett fogyni az orosz gáz, aminek a pótlására egyelőre még nincsen mód.