Macron: Európa nem igazodhat „háborús héják” álláspontjához

Írta: Leimeiszter Barnabás

1993 óta minden évben megrendezik a francia elnöki hivatalnak helyet adó Élysée-palotában a diplomáciai misszióvezetők konferenciáját – az esemény alkalmat nyújt az államfőknek arra, hogy nyitóbeszédjükben rögzítsék a francia külpolitika alapvető irányait. 

Emmanuel Macron szeptember 1-jén

az orosz-ukrán háború jelentette „történelmi törésről”, de azt is kijelentette a nagykövetek előtt, hogy Franciaország – az Ukrajnának nyújtott támogatás és a szankciós politika fenntartása mellett – nem akar lemondani a párbeszédről Moszkvával, és – egyes kelet-európai államokra utalva – hangsúlyozta azt is, hogy nem szabad engedni azon háborús héjáknak, akik a fegyveres konfliktusba belerángatnák Európát. (Macron utoljára egyébként augusztus 19-én tárgyalt Vlagyimir Putyinnal.)

*

Macron beszéde elején kifejti: miközben az államok korábban soha nem látott mértékben egymásra vannak utalva, a világrend sosem volt ennyire törékeny. Felsorolja a mai helyzet fő tényezőit: klímaválság és a vele járó migrációs hullámok, energia- és élelmezési krízis, az új lendületet kapó nukleáris fegyverkezés, terrorizmus, az eljövendő évek geopolitikáját meghatározó demográfiai folyamatok. 

Olyan problémákat jelentenek ezek, amelyeket pusztán nemzeti szinten képtelenség megoldani,

– véli a francia elnök. A „nyílt és liberális kapitalizmus” nemzetközi rendje, amely milliókat emelt ki a szegénységből, a gazdasági válság során léket kapott, mivel a válságkezelést – főképp Európában – igazságtalan módon a középosztály sínylette meg a legjobban, ez pedig gyengítette a konszenzust e modellel kapcsolatban. A klímaválság és a „deglobalizációs” folyamatokat elindító pandémia ugyancsak e rend fenntarthatatlanságát mutatja, miközben a politikai liberalizmus projektje is egyre nehezebb helyzetben van. 

Macron szerint „egy illiberális periódus elején járunk”, a Nyugat elvesztette azon képességét, hogy értékeit egyfajta megkérdőjelezhetetlen modellként, az emberiség történetének betetőzéseként állítsa a világ többi része elé – mutat rá a francia elnök. A nemzetközi rend immár nem tudja megfékezni a tekintélyelvű nagyhatalmakat, a geopolitika pedig egyre inkább az Egyesült Államok és Kína vetélkedése körül strukturálódik. Ez Pekinget arra ösztönzi, hogy újraírja a világpolitika játékszabályait, a maga univerzalizmusát versenyeztesse a nyugatival, aminek persze Amerika a végső biztosítéka, „de a miénk is volt”.

„Egy dolog mindenesetre egyértelmű: a francia diplomácia és nemzetünk ereje” – jelenti ki a francia államfő. „Soha nem váltunk egyetlen nagyhatalom hűbéresévé sem. Partnereink, szövetségeseink vannak, van egy erős értékazonosság az Egyesült Államokkal, de mindig megőriztük a függetlenségünket.” 

mivel megsérti mindazokat az elveket, amelyekre a béke az elmúlt évtizedekben épült (az államok területi integritása, az ENSZ Alapokmánya), emellett világszintű kihatással van a felsorolt tényezőkre. Egy „globalizált, hibrid háborúról”, az első tényleges hibrid háborúról van szó Macron szerint: ezt mutatja például az, hogy Fehéroroszország az invázió előtt néhány hónappal a Közel-Keletről érkező migránsokat tette eszközzé az unióval való konfliktusában. 

A francia elnök úgy látja: egy narratív, értelmezési háborúba csöppentünk bele. Oroszország a maga céljaira akarja használni a felvázolt kontextust, terjeszteni a relativizmust, a felelősséget áttolni a NATO oldalára, „egy kifogástalan logika mentén természetessé, legitimmé tenni az orosz intervenciót”.

súlyosbítja az észak-dél ellentétet, amint az a háborút elítélni nem hajlandó fejlődő országok magatartásában is látható. „Mindez feltárja a kételyeket azzal a konszenzussal kapcsolatban, amelyet sokkal erősebbnek hittünk” – fogalmaz.

„Egy területszerző háború, amit a Biztonsági Tanács egyik állandó tagja indított, keresztezve egy világszintű hibrid háborúval, amely a globalizációt és a nemzetek közti kapcsolatokat eleddig szabályozó keretek történelmi dekonstrukcióját célozza: ez a realitás, amivel szembe kell néznünk” – jelenti ki Macron. „Lejárt az idő, ahol azt gondoltuk, hogy élvezhetjük a szabadságunkat anélkül, hogy meg kellene fizetnünk az árát” – teszi hozzá. A nemzetközi rendet újra kell építeni, és egyértelműen ki kell jelölni a diplomácia néhány alapelvét és célját annak érdekében, hogy a háború ne terjedjen ki még jobban, illetve ne erősödjenek tovább a vázolt jelenségek.

Emmanuel Macron a követendő külpolitika egyik megkérdőjelezhetetlen állandójaként nevezi meg az államok szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartását – „ez a legjobb érvünk Oroszországgal szemben”. 

– ismeri el ugyanakkor. A francia vezető szerint nem dönthetünk a népek sorsáról helyettük: szövetségeket persze kialakíthatunk, hogy kénytelenek legyenek leváltani vezetőiket, lehet nyomást gyakorolni („egyébként szankciós lehetőségeinket az eredmények ismeretében kollektívan újra kell értékelnünk majd az elkövetkező hónapokban és években” – jegyzi meg), de a nemzetek szuverenitása sérthetetlen. 

A másik ilyen elv az, hogy mindenkivel folytassuk a párbeszédet. Ebben a tekintetben

„Mégis ki nézi jó szemmel azt, hogy Törökország az egyetlen ország, amely a NATO tagjaként továbbra is dialógust folytat Oroszországgal?” – folytatja a francia államfő.

A diplomatának Macron szerint az a feladata, hogy mindenkivel tárgyaljon, akkor is, ha tárgyalópartnerével éppen nem ért egyet. A szankciók, a szövetségeseinkkel való közös fellépés mellett meg kell őriznünk a cselekvési és tárgyalási szabadságunkat – húzza alá Macron. A francia elnök arról is beszél, hogy a diplomáciának törekedni kell kiegyensúlyozott, egyenrangú felek közötti partneri kapcsolatok kiépítésére. A túlterjeszkedő, más országokat vazallusává tenni igyekvő nagyhatalmak által kiépített nagy struktúrák nem működőképesek többé – ehelyett regionális, bilaterális kapcsolatok segíthetnek újra megtalálni az egyensúlyt.

Macron három célt jelöl ki a francia diplomaták előtt. Az első: Franciaország erejének, befolyásának és függetlenségének megőrzése, a francia befolyásszerző és -gyakorló stratégia vállalása – az államfő az ezzel kapcsolatos hosszú fejtegetésében kitér a kultúrára, a sportra, illetve arra is, hogy Afrikában az ezekre támaszkodó, valódi partneri politika segíthet ellensúlyozni az orosz-kínai-török narratívát, amely a franciákat neokolonializmussal vádolja. 

Az energetikai önállóság és a klímavédelem között szerinte nem kell választani, az oroszoktól való függőség megszüntetése mellett fel kell gyorsítani az ambíciózus klímacélok végrehajtását – véli, hozzátéve: Franciaországnak ez ügyben olyan programot kell követnie, ami nem hoz magával újabb geopolitikai függőségeket. A katonaságot, a védelmi képességeket nemzeti, uniós szinten, illetve a NATO égisze alatt egyaránt erősíteni kell. „Azt hiszem, közösen bizonyítottuk, hogy az európai védelmi együttműködés nem konkurense a NATO-nak, hanem az egyik alappillére” – fogalmaz. 

Macron kiemeli:

Biden újra megerősítette az Európával való együttműködést, de a kollektív biztonságot nem szabad az amerikai választó akaratára hagyni. Macron szerint Európa egyre autonómabb módon jár el a világpolitikában, egyre inkább tudatosítja a geopolitikai érdekeit. A francia elnök beszél az Európai Politikai Közösség néven elővezetett ötletéről is, e szervezet az unió tagjain kívül magába foglalná Nagy-Britanniát, Norvégiát, Svájcot, a nyugat-balkáni országokat és Ukrajnát is, és lehetőséget nyújtana a kulcskérdésekről való közös gondolkodásra, az orosz és török befolyás ellensúlyozására. 

Franciaország elnöke rámutat: az európai függetlenségre kell törekedni a kirajzolódó amerikai-kínai konfrontációval kapcsolatban is. A függetlenség nem egyenlő távolságot jelent – Amerikával közös értékeink vannak, míg Kína egy „rendszerszintű riválist” jelent, de vele közösen kell megoldást találni a világot sújtó problémákra.

A francia diplomácia második célja az, hogy hozzájáruljon a békéhez és stabilitáshoz – nem azért, mert Franciaország az ENSZ főtitkárságának szerepét akarja magára húzni, hanem mert ez az érdeke.

Macron kifejti, az orosz-ukrán háborút illetően milyen szempontok szerint jár el a francia külpolitika.

fegyverek szállításával, illetve az újjáépítésben való segítségnyújtással. „Nem veszünk részt a háborúban, nem is akarunk részt venni benne, de nem hagyhatjuk, hogy Oroszország katonailag megnyerje a háborút, és területeket hódítson el, egyidejűleg pedig értékeink és a nemzetközi rend kudarcának nyújtsa bizonyítékát”. Meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy Ukrajna katonai győzelmet arathasson, vagy olyan békét köthessen, amire az európai támogatás nélkül nem lett volna lehetősége – mondja. 

Meg kell őrizni az európai egységet – hangsúlyozza Macron. „Ez mindennapos kihívás, mivel nem ugyanolyan tapasztalataink vannak Oroszországról. Nem szabad hagyni, hogy Európa megosztott legyen a kérdésben, sem azt, hogy a háborús héják (les plus va-t’en-guerre) álláspontjához igazodjunk, akik megkockáztatnák a háború kiterjedését, a kommunikációs vonalak teljes lezárulását. Azt sem hagyhatjuk, hogy egyes országok az unió keleti részén önálló akciókba kezdjenek.”

Emmanuel Macron szerint hosszú háborúra kell felkészülnünk, Franciaországnak pedig aktívan törekednie kell arra, hogy elkerüljük a nukleáris-földrajzi eszkalációt. Elő kell készíteni egy tárgyalásos béke feltételeit, mindent meg kell tenni azért, hogy a békekötés lehetséges legyen, amint a harcoló felek tárgyalóasztalhoz ülnek. A francia diplomácia harmadik céljaként Macron a többoldalú kapcsolatok, a „hatékony multilateralizmus” fejlesztését nevezi meg. Példaként hozza az Egészségügyi Világszervezetet és a klímavédelmet.

Nyitókép: AFP