„Most sem szeretem kevésbé orosz rokonaimat” – hazánkban élő ukrán nő a háborúról

Lapunk az ukrán és kárpátaljai magyar emberek mellett  több civil oroszt is elért és megszólított a háború kapcsán. Mint írtuk: e háborús helyzetben jellemzően nehéz szóra bírni az oroszokat külföldi újságíróként – az oroszok által elérhető orosz nyelvű nyilvánosság állapotát pedig e cikkünkben jártuk körül –; de volt már oroszországi újságíró megszólalónk, illetve további átlagemberek, civil oroszok is nyilatkoztak nekünk.

Mindeközben a magyarországi orosz diaszpórát, az itt élő orosz embereket is próbáltuk szóra bírni: egy Budapesten élő pénzügyi menedzser és Haszanova Rita, az Alfavit Alapítvány elnöke osztotta meg lapunkkal a gondolatait.

*

Ezúttal a hosszabb ideje hazánkban élő ukránokat kérdezzük a háborúval kapcsolatban. Elsőként egy 28 éves zenész, Maria válaszolt megkeresésünkre, aki Kárpátaljáról jött Magyarországra 2019-ben. „Szüleim ukrán nemzetiségűek. Apukám egy kicsit beszél magyarul, anyukám nem. Szülővárosomban kilencosztályos magyar iskolát végeztem, majd ukránul folytattam” – mondja.

Hozzáteszi: ezt követően Kijevben végezte el az egyetemet, ahol új barátokat és ismerősöket szerezett, és ahol sokan voltak Kelet-Ukrajnából. A kelet-ukrajnaiak szerinte 95 százalékban oroszul beszéltek, de az egyetem vége felé már próbáltak ukránul beszélni hozzájuk, Nyugat-Ukrajnából érkezőkhöz.

„Akkor én is ott voltam és az egész félelmetes volt” – számol be.  

„Az egyetem elvégzése után úgy döntöttem, hogy külföldön próbálok munkát keresni” – mondja. „Úgy gondoltam, hogy Magyarországon próbálkozom először, mivel kiskorom óta beszéltem a magyar nyelvet. Jelenleg zenészként dolgozom, egy zeneiskolában tanítok.”

Ismerősök a háború szívéből

Maria elmondja: 2021 decemberében beszélt telefonon az egyik ukrán barátnőjével, akinek a testvére Odesszában élt. Odesszában azt beszélték, hogy karácsony környékére készül valami szörnyűség. „Senki nem tudta, hogy a támadás mikor jön és hogy egyáltalán megtörténik-e. Nem akarta elhinni senki, hogy ilyen lehetséges. Amikor elkezdődött a háború, a testvérem és sok más barátom, ismerősöm is Kijevben volt. Nagyon féltettem őket. Telefonáltam a közeli barátaimnak, azért szurkoltam, hogy felszálljanak a vonatra és meneküljenek nyugatra. Szerencsére sikerült nekik” – emlékezik vissza az ukrán nő.

Egyik barátnője már akaratlanul a tűz közelébe került: Harkovból készült elutazni, és amikor többen egyszerre menekültek a nyílt utcán, akkor, szinte mellettük egy robbanás rázta meg a földet és levegőt.

Amikor a barátnőm az emlékeit mesélte, éreztem a hangján a mélyről jövő félelmet” – mondja Maria.

A hazánkban élő ukrán zenész egy barátjáról is mesélt, aki nem menekült el Kijevből, mivel nem akarta otthagyni a családját, a nagyszüleit. A nagymamája nehezen mozgott és láthatóan nem bírta volna az utazást. Maria egy másik ismerősétől tudta meg, hogy a nagymamával együtt biztonságban vannak, csak éppen nincs térerő, ahol jelenleg tartózkodnak.

„Nekik is írtam, de sajnos nem kaptam választ. Gondolom, elveszítették a házukat, amit nemrég vettek meg: a ház avatójára engem is meghívtak, amikor Kijevben tanultam” – idézi föl a szomorú történetet.

„Szerintem az oroszok békés emberek”

Maria arról is beszél, hogy a háború második napján egy orosz zenész ismerősének írt mailt, aki Szentpéterváron lakik. Külföldön ismerkedtek meg 2014 nyarán, amikor a népek békéjéért koncerteztek. Maria még arra is emlékezett, hogy német, ukrán, orosz és örmény zenészek játszottak a koncerten.

hogy nagyon sajnálja a történteket. Már akkor írta, hogy áremelkedések vannak náluk, Oroszországban, de azóta nem beszéltünk. Szerintem az oroszok békés emberek, nem sok közük van a háborúhoz. Bennem nincs is gyűlölet irántuk. Vannak orosz rokonaim és most sem szeretem kevésbé őket.”

Maria elmondja, hogy az ukrán ismerősei nagyon köszönik Magyarország segítségét. „Az Úr áldása legyen rajtuk!” – fogalmaz az ukrán lány. Hozzáteszi: „Olyan ismerősöm is van, aki szeretné, hogy Magyarország több szankciót hozzon Oroszország ellen. Szerintem az ukrán ember így próbál megoldást találni arra, hogy a háborúnak minél hamarabb vége legyen.”

Fotó: Hölvényi Kristóf