A jelent végképp eltörölni: így épít alternatív valóságot az orosz hatalom

Nyitókép: rohamrendőrök a moszkvai Vörös téren március 6-án (Evgeny Odinokov / Sputnik / Sputnik via AFP)

Miután Oroszország Ukrajna lerohanását követően szinte minden szankciót megkapott a Nyugattól, amit csak lehetett, a Kreml már nem töri magát bármiféle „nyugati értékek” látszatának fenntartásával – így a háborút érintő „álhírek”, az orosz hadsereg tevékenységéről szóló „helytelen” tájékoztatás miatt

amely eleinte részletekbe menően tudósított az Ukrajnában zajló hadműveletekről.

A letiltáshoz nem kell sok – elég az orosz-ukrán háborút a hivatalos „különleges katonai művelet” (szpecialnaja vojennaja operacija) helyett „háborúnak” (vojna), „lerohanásnak” (napagyenyie) vagy „letámadásnak” (vtorzsenyie) nevezni, illetve írni bármit az ukrán háborús bűnök mellett az oroszokról is, esetleg az Ukrajna nyugati felét vagy Kijevet érintő hadműveletekről.

E politika következtében elérhetetlenné vált Oroszországban számos jelentős olvasottságú ellenzéki portál – például a Meduza és a Megyiazona; minden háborúval kapcsolatos cikkének törlésére kényszerült a legnagyobb kormányellenes újság, a 2006-ban meggyilkolt Anna Politkovszkaját is foglalkoztató Novaja Gazeta, leállt a Nasztojascseje Vremja, a Dozsgy tévécsatorna és az Ekho Moszkvi rádió oroszországi sugárzása (ez utóbbi egy rendkívül kiegyensúlyozott médium volt, amellyel gyakran álltak szóba kormányközeli személyek is, sőt, interjút adott nekik a belarusz válság idején maga Aljakszandr Lukasenka). Letiltották a Golosz Amerikit, a Deutsche Welle, a BBC és a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió orosz nyelvű portáljait – igaz, mivel ezek külföldi állami műsorszórók szolgáltatásai voltak, tekinthetők az RT és a Szputnyik Nyugatról való kitiltása miatti, viszonossági alapú lépésnek is.

A most blokkolt csatornák közül több már korábban „külföldi ügynök” besorolást kapott a kormánytól, s minden cikkük, bejegyzésük tetején keretesben, óriási betűkkel ki kellett írniuk, hogy „EZT A KÖZLÉST (ANYAGOT) KÜLFÖLDI TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓS ESZKÖZ ÁLLÍTOTTA ELŐ ÉS (VAGY) TERJESZTI, AMELY KÜLFÖLDI ÜGYNÖK FUNKCIÓJÁT LÁTJA EL, ÉS (VAGY) OLYAN OROSZ JOGI SZEMÉLY, AMELY KÜLFÖLDI ÜGYNÖK FUNKCIÓJÁT LÁTJA EL”.

Azon orosz olvasónak, aki nem kívánja VPN mögé bújva vagy Telegramon keresztül követni azon médiumokat, amelyeket eddig olvasott, marad a kormányközeli média különböző ízekben,

Komszomolszkaja Pravda: egy órával az apokalipszis előtt

Komszomolszkaja Pravda: a legerősebb idegzetűeknek

„Egy órával az apokalipszis előtt. Egyre több a bizonyíték arra, hogy Oroszország különleges művelete mentette meg a világ nagy részét” – így szól a blikkfangos cím- és közcímadásairól híres KP csütörtöki címlapjának főhíre.

Ebben a szerző összefoglal mindent, amit a világ biztonságára törő, agresszív ukrán rezsimről tudni érdemes: összemossa a semmivel nem bizonyított atomfegyverkezési vádat az egyre érdekesebbnek és az Egyesült Államok számára egyre terhelőbbnek tűnő biológiai fegyverlaboratóriumok kérdésével, és megjegyzi, hogy az orosz különleges katonai művelet – figyelem, véletlenül sem háború! –

Ez utóbbi állítás alapjául egy olyan dokumentumot használ, amelyet az orosz védelmi minisztérium hozott nyilvánosságra, és állítólag az ukrán hadseregnek szóló parancsot tartalmazza.

A biológiai fegyverekkel kapcsolatban – bár egyelőre fogalmunk sincs, hogy a Victoria Nuland amerikai külügyminiszter-helyettes által fogcsikorgatva elismert „biológiai kutatólaboratóriumokban” pontosan milyen munka folyt – a KP konkrét felsorolást közöl: szerintük ott az ukránok diftériát, szalmonellát, lépfenét, pestist és egyéb veszélyes betegségeket kotyvasztottak, amelyeket vándormadarak segítségével csempésztek volna Oroszországba.

e robbanékony elegybe: „Különböző értékelések szerint Ukrajnában egy néhány hónaptól két-három évig terjedő időszak alatt lehetett volna támadó atomfegyverzetet fejleszteni”. Az ukrán atomfegyverkezési szándékra egy március 4-i Zelenszkij-nyilatkozaton túl semmiféle bizonyíték nincs. Az ukrán elnök a nyolc nappal a háború kitörése után tartott sajtótájékoztatóján azt jelzi, hogy „az orosz fegyverek tüzében elégett” az 1994-es Budapesti Memorandum, melyben Ukrajna lemond nukleáris fegyverzetéről, cserébe az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Oroszország közösen garantálják területi integritását. (Miután a garanciát adó Oroszország maga rohanta le Ukrajnát, az elnök tényszerűen igazat mond – ez a szerződés Ukrajnát a továbbiakban tényleg nem kötelezi.)

Az orosz lakosság életét fenekestül felforgató szankciókra is jelentős volumenben szolgáltat a KP lelki sebtapaszt. A 10 ezer dolláros devizafelvételi korlátot és valutaváltási tilalmat részletező cikkükben kifejtik, hogy a „különleges katonai művelet” miatt Oroszország olyan szankciókat kapott a nyakába, mint még soha senki; a rubel szabad válthatóságának megszüntetése pedig

mert háborús körülmények között nincs más választás.

Szinte csak a rajgyűlési tábortűz faanyagának pattogása hiányzik a „Putyin aláírta az emberek és vállalkozások támogatásáról szóló törvényt: kinek és hogyan segít megmenekülni a szankcióktól?” című cikkből, melyet szellemes közcími tesznek igazi médianyalánksággá.

Az Oroszország ellen szankciókat bevezető országokból származó gyógyszerek exporttilalmáról „a gyógyszerek nem mennek sehova”, a külföldi egyetemekről kizárt orosz hallgatók orosz egyetemi felvételéről a „szia, diák”, a kisvállalkozók számára 2022 végéig eltörölt adóhivatali ellenőrzésekről a „bízz, ne ellenőrizz” (doverjaj, nye proverjaj), a magánszemélyek és kkv-k törlesztési moratóriumára pedig „hurrá, vakáció!” közcímmel ellátott bekezdésekből tájékozódhat az olvasó. (Ez utóbbi szójátékra az ad lehetőséget, hogy a törlesztési moratóriumot oroszul „hitelvakációnak” – kreditnie kanyikuli – hívják.)

A szankciókkal kapcsolatos kommunikáció része az orosz piacot elhagyó külföldi cégek szidása is – a KP úgy tudja, a H&M, a Mango, a Nike, a Zara, a Bershka, az Adidas és a többiek „az Oroszországból távozó boltok többmilliárd rubelt loptak el ajándékkártyáikkal az ügyfelektől”.

az olvasóhoz: megtudja, hogy „az orosz katonák kiverték a nacionalistákat Kijev elővárosából”, de azt nem, hogy magában a városban szinte a háború kezdete óta folyamatosak a légiriadók és rakétatámadások, és hogy a „nacionalisták elővárosokból való kiverése” valójában az ostromgyűrű bezárását jelenti. Az elővárosok lakói emellett a KP szerint nagyon félnek, nehogy visszatérjenek az ukrán katonák.

A fontos Azovi-tengeri kikötőváros, Mariupol bevételéről – ahol egyébként a részben orosz, illetve oroszajkú lakosság állt ellen napokig az orosz hadseregnek – a KP-ből úgy lehet értesülni, hogy a városban mindenki nagyon várta az orosz felszabadítókat. (Ez egészen biztosan nem volt így, különben nem menekült volna a „felszabadítók” elől a város lakossága, akiket egyébként több körben nem sikerült evakuálni – ezért az ukránok az oroszokat, az oroszok az ukránokat gyanúsítják.) Részleteiben lehet értesülni azonban a mariupoli gyermekkórház lebombázásáról – az ukránok ezt az orosz hadsereg végtelen barbárságaként tálalták, a KP azonban váltig állítja, hogy ott már rég nincsenek sem anyák, sem gyermekek, a gyermekkórház pedig a náci Azov zászlóalj fegyvereseinek rejtekhelye. A KP a címben felteszi azt a kérdést, hogy „ki bombázta le valójában a mariupoli gyermekkórházat”, de nem válaszolja meg.

Kommentár nélkül veszi át emellett a KP Szergej Lavrov külügyminiszter Törökországban elmondott nyilatkozatát,

Szemlézik emellett George Friedman amerikai biztonságpolitikai szakember 2015-ös beszédét, amely az elmúlt napokban a magyar Facebookon is nagyot futott, megerősítendő azt a narratívát, hogy a háborút valójában az Egyesült Államok provokálta ki, mondván, „harcoljanak csak egymással, de velünk ne” – s közben jól feltupírozzák a Stratfor-alapító szakértő szerepét, mintha fontos amerikai döntéshozó lenne.

Végezetül a KP igyekszik megnyugtatni azokat is, akik Oroszország nemzetközi elszigetelődésétől tartanak: idézik Recep Tayyip Erdoğan megjegyzését, mely szerint az oroszok ellen „boszorkányüldözés” folyik a világban, és

ugyanis szerintük támogatja az orosz agressziót Kína, India, Brazília, Kuba, Nicaragua, Venezuela, Grúzia és Szerbia is. (Oroszország globális népszerűségének kommunikációjában ezzel komoly versenyt futnak a Pravdával, amelynek március 6-i, kétségtelenül félreérthető cikkéből a magyar média zöme képes volt átvenni azt az erős ferdítést, hogy Magyarország Oroszország barátja lenne.)

TASzSz: Propaganda ínyenceknek

A TASzSz, amely a háború kitörése előtt a legszínvonalasabb cikkeket szállította arról, hogy miért elképzelhetetlen a háború, ma is a legszakszerűbb médiafegyver a Kreml kezében. Mesteri pontossággal ágyaz meg a nap politikai döntéseinek – a február 18. és 21. közötti időszakban

majd február 24-ig a háború megindításához.

A pénteki nap témája az volt, hogy Putyin elnök engedélyezte „önkéntesek” jelentkezését az ukrajnai orosz hadműveletekbe – az ezt állítólag javasló Szergej Sojgu védelmi miniszter szerint a Közel-Keleten tizenhatezren várnak erre a lehetőségre. A TASzSz ezért vezető helyen szerepeltette azt, hogy a Damaszkuszi Egyetemen diáktüntetés volt a háború mellett, s pénteken hívta fel a figyelmet egy másik, Putyin által szintén elfogadott Sojgu-javaslatra, mely szerint azt a rengeteg nyugati fegyvert, amelyet az ukrán hadsereg elhullajt, a szakadár köztársaságok rendelkezésére kell bocsátani.

A szerdán és csütörtökön a nyugati hírciklusban szereplő csernobili atomerőmű kapcsán a portál közölte, hogy minden probléma azért állt elő, mert az ukrán nacionalisták veszélyeztetik az erőmű áramellátását – de szerencsére az orosz szakemberek már intézkedtek, s különben is minden atomerőmű rendelkezik dízelgenerátorral, így Csernobillal nem lesz baj.

Nyugat-ukrajnai vagy kijevi katonai beavatkozásokról náluk sem lehet olvasni, viszont az oroszban létező legszemélytelenebb szerkezetben hivatkozik az evakuáció sikertelenségére („Na Ukrainye v ocserednoj raz szorvali evakuaciju mirnih grazsdan”, „Ukrajnában ismét megakadályozták a békés lakosság evakuációját”), ráadásul nem is saját állításként, hanem a védelmi minisztériumra hivatkozva állítják, hogy sikertelen volt az akció.

Érdekes a hozzáállásuk az orosz hivatalos kommunikáció mostani főirányával, a biológiai fegyverek kérdésével kapcsolatban: a biológiai laboratóriumokról szóló narratívát saját állításokkal különösebben nem cifrázzák, csak a ténynek szánt közléseket ismétlik el, és idézik az üggyel kapcsolatban Anatolij Antonov washingtoni orosz nagykövetet. Az ennél jóval ingatagabb lábakon álló

egyszerűen csak idézik a védelmi minisztériumot, mely szerint „a nacionalisták Ukrajnában provokációra készülnek kémiai képességeket bevetve”, hogy aztán az akciót Oroszországra kenhessék.

TASzSz: vnyimanyie, ukrán provokáció!

Kommerszant: nem túl sokat, de igazat

Oroszország legtekintélyesebb üzleti lapja, a Kommerszant, amely a Kremlhez csak áttételesen, a Gazprom befektetőcégén keresztül kapcsolódik, szigorúan betartja a háborús híradásokra vonatkozó játékszabályokat,

A Kommerszant-olvasó ezért értesül például arról, hogy megélénkült az oroszok érdeklődése a kivándorlás lehetősége iránt. A nettó hurráoptimizmusnál és Nyugat-hibáztatásnál valamelyest racionálisabb elemzést olvashat arról, hogy milyen hatása lesz valójában a pénzügyi rendszert is érintő szankcióknak az orosz gazdaságra: „A pénzügyi rendszer szankciók alatti valódi üzemmódjának el kell majd térnie az 1998-as év végi állapottól, de a 2022. februárjáig tartó állapottól is – s az Orosz Föderáció makrogazdasági stabilitásától fog függeni, az infláció mértékétől, és attól, hogy az ország pénzügyi rendszere el tudja-e kerülni a következő hetekben az összeomlást, hiszen a szankciók köre bővül, és egyre célzottabbak lesznek” – írja a lap.

Minden más lappal ellentétben a Kommerszant hírt ad az Oroszországban nagyon is létező háborúellenes tüntetésekről – ezeken azonban tömegeket nemigen szerepeltet, rendőri erőszakot viszont annál inkább,

Emellett – nyilván az üzletemberek megnyugtatása érdekében – valamelyest gyengíti az ukrán atomfegyverről szóló narratívát is, s interjúban mondatja ki Petr Topicskanovval, a Stockholmi Békekutató Intézet elemzőjével, hogy „Ukrajna nehezen tudta volna elrejteni az atomfegyver kifejlesztésére vonatkozó gyakorlati tevékenységet” – ha ugyan lett volna ilyen.

Az Izvesztyija véleménye a szólásszabadságról

Izvesztyija: a közember közpropagandája

Azt, hogy milyennek szeretné a Kreml a leginkább láttatni az ukrajnai „különleges katonai műveletet”,

A „művelet” első és legfontosabb tulajdonsága ezek szerint, hogy azért van, mert az ukránok folyton lőtték szegény védtelen Donbaszt, és ezt továbbra is folytatják – részletes beszámolók jelennek tehát meg arról, ha az ukrán hadsereg kilő negyven rakétát egy Gradból Donyeck oblaszty területére, de az orosz hadsereg működéséről alig jelennek meg információk.

Arról viszont nagyon is, hogy a felelőtlen ellenzéki média által terjesztett háborús „álhírek” ellen már ki is a dolgozta a törvényt a Duma.

Az Izvesztyija közvetíti az orosz közvélemény felé azt az izgalmas fejleményt is, hogy az agresszív ukránok Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök szerint a Belarusz Köztársaságot is meg akarták támadni, nem csak a Donbaszt. (Erre egyébként a napagyenyie, „lerohanás” szót használják, amit Ukrajna lerohanására tilos alkalmazni.)

A szankciókkal kapcsolatban

hogy azok Oroszországnak előnyösek, a Nyugatot pedig megbénítják majd. Így tehát megtudhatják az olvasók, hogy Putyin „meglátta az előnyt” a nyugati szankciókban: „Meggyőződésem, hogy túl leszünk ezeken a nehézségeken, sőt – versenyképességet nyerünk, lehetőséget arra, hogy függetlennek, önállónak érezzük magunkat. Végeredményben ez haszonnal jár majd, akárcsak az elmúlt években” – tolmácsolja az Izvesztyija az elnök szavait.

Utóbbi mondat értelme nem teljesen tiszta annak fényében, hogy az orosz gazdaság gyakorlatilag nyolc éve nem növekszik. Alekszandr Papkin külügyminiszter-helyettes azonban magabiztosan belemondja a lap által rendelkezésére bocsátott mikrofonba, hogy a Nyugat „nem csak lábon lövi magát, de még egy kicsit afölé is”.

S mindezt hiába, hiszen a Vedomosztyi is idézi Marija Zaharova külügyi szóvivőtől – aki hat hónapig a legmaróbb cinikus humorral szajkózta, hogy Oroszország nem támadja meg Ukrajnát –, hogy a katonai műveletnek nem célja kormányt buktatni Kijevben.