A hatalomváltás tabuja a kizsákmányolás

„Úgy tűnik, a Magyar-kormány – nagyon helyesen – helyreállítja a pedagógusok sztrájkjogát és felhagy a vendégmunkás-importtal. Ettől azonban még sorjáznak a kérdőjelek a munka világában. Helyreállítják-e az automatikus szakszervezeti tagdíj-átutalást a közszférában, a közüzemi dolgozók sztrájkjogát, a csoportos létszámleépítés garanciáit? Helyreáll-e a munkáltatók teljes kárfelelőssége a munkahelyi baleseteknél, a foglalkozási megbetegedéseknél? Kapnak-e munkajogi védelmet a kikölcsönzött munkavállalók a mondvacsinált kirúgásokkal szemben? Mi lesz a túlóratörvénnyel? Lesz-e újra közalkalmazotti védelem a teljes közszférában? Lesz-e újra munkavédelmi oktatás, tűzvédelmi oktatás, kötelező foglalkozás-egészségügyi vizsgálat?

A választási kampányban úgy tűnt, mintha tényleg Orbán Viktor volna a Naprendszer középpontja, akit, ha kimozdítanak a helyéről, minden jóra fordul, csak éppen a globális kapitalizmus lényegi problémájáról, a kizsákmányolásról nem esett egy árva szó sem.

Mire számíthatnak a munkavállalók az új kormánytól a tőkével szembeni küzdelemben? Ha a kormánypárt programját és a kormányzati struktúrát nézzük: nem sok jóra. Nincs is ebben semmi rendkívüli. Elvégre a NER – a bérharc és a munkajogi védelem egymással párban járó kiiktatásával, az „adminisztratív terhek” csökkentésével, a lefelé tartó adó- és bérversennyel – mégiscsak a globális nagytőke kedvében igyekezett járni, csakhogy az időközben megelégelte a politikai tőkések számára kihasított sápot, és kiáradt a Tisza. A tőkefrakciók magyarországi csatájához asszisztált hatmillió választópolgár. Innen indulunk.”

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert