„Biztos, hogy Ukrajna végül megadja magát” – hétköznapi oroszok beszélnek a háborúról

Nyitókép: Putyin portréja a kalinyingrádi reptér egy kioszkjában (Alexander NEMENOV / AFP)

Az ukrajnai háború kapcsán az egyik legrejtélyesebb kérdés, hogy maguk az orosz emberek hogyan fogadják a valóságban a háború híreit – vagy azt, ami az oroszországi szűrőkön át eljut hozzájuk. Lapunk az ukrán és kárpátaljai magyar emberek mellett minél több civil oroszt is szeretne elérni és megszólítani – nőket, férfiakat, fiatalokat, időseket, városiakat, vidékieket, értelmiségieket és másokat egyaránt.

Mint írtuk: e háborús helyzetben jellemzően rendkívül nehéz szóra bírni az oroszokat külföldi újságíróként – az oroszok által elérhető orosz nyelvű nyilvánosság állapotát pedig e cikkünkben jártuk körül –; de egy újságíró megszólalónk már volt a napokban, most pedig további átlagemberek, civil oroszok nyilatkoztak nekünk.

*

A moszkvai kozmetikus, Léna (37) szerint a háború elkerülhetetlen volt. Szörnyűnek tartja, hogy civilek halnak meg. „Bárcsak minél hamarabb vége lenne a rémálomnak” – mondja. Kiderül, hogy félelmet, szorongást, bizonytalanságot érez a jövővel kapcsolatban, komoly „pénzügyi problémákra” számít. „Nem tudom, mi lesz a vége, de nagyon szeretném, ha valahogy egyezségre jutnának a felek.”

*

Ljudmilla (69), cseljabinszki nyugdíjas nem kommentálta a kérdést, hogy „Mi a véleménye az Oroszország és Ukrajna közötti háborúról?” A mindennapi életre térve elmondta, hogy

csend övezi a konfliktust, az emberek próbálnak nem sokat beszélni a „katonai hadműveletről”. A nyugdíjas hölgy nehezen tudná megjósolni, hogy mikor és hogyan ér véget ez az egész, de egyvalamiben teljesen biztos: „ez egy elhúzódó konfliktus lesz”.

*

Tyimofej (45), a moszkvai menedzser úgy véli, hogy a lehető leggyorsabban valódi tárgyalásokat kell indítani és kompromisszumot találni. A hétköznapi életet illető problémák közül a munkahelyeket emelte ki, „amikkel komoly gondok lehetnek”. Azt mondja, hogy mint mindig, a békeszerződések aláírásával végződik a háborúskodás, arról pedig fogalma sincs, hogy jobb vagy rosszabb lesz az élete mindezek után.

*

A jekatyerinburgi háziasszony, Marina (35) meg van győződve róla, hogy „ez nem háború, hanem speciális hadművelet”, és

A hétköznapok nyugodtak, meséli, csupán egy pár olcsóbb áru kezd hiányozni a polcokról, mint a só és a cukor. Hogy mikor és hogyan érhet véget a konfliktus és milyen hatással lesz az ő életére? „Nehéz kérdés”, feleli Marina szűkszavúan.

*

A moszkvai logisztikus, Pavel (39) kifejezetten optimistának és eltökéltnek tűnik. Leszögezi, hogy ideje volt már kimozdulni abból a helyzetből, hogy – megfogalmazása szerint – az ukránok nyolc éve bombázzák az orosz civileket Donbászban. Elmondja, hogy személy szerint semmiféle rossz tapasztalata nincs egyelőre a szankciók következményeiről,

A jövőt illetően úgy összegez, hogy „az élet kezdetben nem lesz könnyű, de idővel minden a helyére kerül”.

*

Szveta (41), a Moszkvában élő háziasszony a háború ellen van: a legkevésbé sem akarja, hogy a szomszédos országok egymással harcoljanak. Ezzel együtt úgy látja, hogy a hadműveleteket gyakorlatilag az Egyesült Államok kényszerítette ki, Oroszországot egyéb lehetőségek nélkül hagyták.

– mondja. Vegyük figyelembe, figyelmeztetett, hogy ahova az Egyesült Államok beteszi a lábát, ott háborút provokál. Gondoljunk Irak, Líbia, vagy Szerbia bombázására, hangsúlyozza. Szveta úgy látja, hogy Moszkvában az élet nyugodt mederben zajlik, bár akad egy kis izgalom a boltokban: olcsó árukat vásárolnak fel, főleg a gabonaféléket, a sót, a cukrot és más alapvető termékeket. Az árak már elindultak fölfelé, tájékoztat. „Úgy tűnik, a különleges művelet nagyon hosszú lesz, és egészen addig tart, amíg Ukraját meg nem tisztítják a szélsőséges náci csoportoktól, az olyanoktól, mint az Azov és Ajdar ezredek” – jósolta a moszkvai nő a háború kimeneteléről.