Általában senki nem mer szembemenni egy ilyen populista javaslattal

„Bár a jelenlegi hangulatban a felszínen egyetértés alakult ki a képviselői fizetések visszavágása körül, azt azért érdemes leszögeznünk, hogy általában senki nem mer szembemenni egy ilyen populista javaslattal. A rendszerváltás utáni parlamenti kultúrában kialakult egy konszenzusos gyakorlat arra vonatkozóan, hogy a képviselői tiszteletdíjak ügyében a pártok mindig közös megegyezésre törekednek. Íratlan szabálynak számított, hogy egyik politikai erő sem áll elő egyoldalúan ilyen indítvánnyal, hiszen a nyilvánosság előtt rendkívül nehéz racionális érvekkel megvédeni a parlamenti díjazásokat, miközben a felajzott választókörnyezet – sokszor érthető módon – fogékony a demagóg szólamokra. 

A mostani döntés átlép egy alapvető illendőségi szabályt. Nem előzetes egyeztetések alapján, konszenzussal került az asztalra, hanem egyetlen párt önálló, egyoldalú politikai akciójaként vetették be a köztudatba. Ebben a helyzetben a többi politikai szereplő kényszerpályára kerül, hiszen senki sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy nemet mondjon a fizetések csökkentésére. Pedig a parlamenti képviselőknek normális, tisztes díjazást kell kapniuk. A normális fizetés mércéje pedig az, hogy juttatások az átlagkeresethez képest igazodjanak az európai szokásokhoz. Ez a nemzetközi gyakorlatban azt jelenti, hogy a parlamenti képviselők tiszteletdíja körülbelül az országos átlagbér két-négyszerese között mozog az Unióban, ami biztosítja a törvényhozói munka méltóságát és függetlenségét. Mi most lementünk a kettes szám, tehát az uniós gyakorlat alsó korlátja alá, ami nem jó. A képviselőktől nem gyalázkodó, olcsó Facebook videók tömkelegét kellene elvárnunk, hanem a szakértők háttérmunkájával alátámasztott minőségi teljesítményt, ami így nem fog menni, hiszen ez jóval költségesebb műfaj.”

Nyitókép: MTI/Veres Nándor