Lukácsi Katalin: A DK és a Fidesz is bolsevik párt, úgy hull le róluk az értékrend a hatalom oltárán, mint másról a ruha a boldog szerelemben

„Mindenki Magyarországa Néppárt” – ez lett Márki-Zay Péter pártjának neve. Tetszik? Megfelelőnek találja?

Nem tisztem kommentálni Márki-Zay Péter jelenlegi politikai tevékenységét.

Sajnos az elnevezés és a valóság közti feszültség hasonlít ahhoz, amely a Kereszténydemokrata Néppárt esetében is fennáll.

Nem bánta meg, hogy hátrébb húzódott a politikától-közélettől?

A politikai szerepvállalástól húzódtam hátrébb, de a közélettől nem. Több időm és energiám van figyelni, megérteni a folyamatokat, megismerni honfitársaim motivációit, gondjait. Szembesülni a valósággal. Az pedig igazán felszabadító, hogy végre nem kötnek a percnyi politikai érdekek, és a korlátolt mentális sémák sem határolnak le.

Szóval teljesen kizártnak tartja, hogy egyszer a Mindenki Magyarországa Néppárt tagja legyen.

Nem tartom valószínűnek. Nem találok benne semmit, ami megszólítana.

Más formában se fog visszatérni?

Nem tartom kizártnak, hogy egyszer még politikai szerepet vállaljak, de most nem ez motivál.

Hogyan lehetne felébreszteni a lelkiismeretünket? Hogyan lehetne azonosulásra késztetni a fővárosi polgárságon túl a vidéki kis- és nagyvárosok cselekvő elitjét is a szabadság, a demokrácia és a szolidaritás értékeivel? Miként lehetne szélesíteni a középosztályt elsősorban nem anyagi – erre nekem nincs módom –, hanem mentális értelemben.

Tisztán politikai rendű a csalódása a hazai politikai életben, vagy szerepet játszott benne valamilyen módon a sajátos keresztény szempont?

Nem csalódtam a politikai életben. És a hazám politikai életében csöppet sem. 1944 után mégis hova lehet még csalódni? A legutóbbi választást közvetlenül akkor csalódásként éltem meg, de

még ha az aggasztó vagy ismeretlen is. Magyarországhoz is, de önmagamhoz is jobban kapcsolódom azóta, és reálisabb a képem a hatalmon lévőkről is. Ez egy út, de élvezem járni, és motivál, hogy végre a valóság szerint legyek a hazám hasznára.

Mit gondol a DK jelenlegi stratégiájáról? A legutóbbi beszélgetésünkkor szinte kedves szavakat mondott Gyurcsány Ferencről. Többek között így fogalmazott: „A DK elnökének csöppet sincs olyan nagy ráhatása a magyar nem fideszes politikai tér alakulására, mint azt az egyszeri fideszes szavazó a fideszes propagandának hála gondolja. Ezt a túlzó Gyurcsány-fóbiát leplezi le az is, hogy én a DK-val könnyen együtt tudtam működni az egyházak javát kereső egyházpolitikai program megalkotásában.” Nos, nem változott a véleménye?

Akkor még

és nem akartam én szétfeszíteni az együttműködést. Értékesnek tartom azt a munkát, amit az egyházpolitikai munkacsoportban végeztünk, kiváló emberek jöttek ott össze – de a DK-val éppen olyan nehéz lett volna együttműködni – különösen az egyházpolitika területén –, mint egy 10 %-os – és a mostani politikáját folytató – Fidesszel volna.

A DK és a Fidesz számomra nagyon hasonlóan bolsevik párt, amelyeknél a vállalt értékrend úgy hull le a hatalom oltárán, mint másról a ruha a boldog szerelemben.

Váltsunk témát! Gondolom, hallott róla, hogy a hétvégén Dömsöd katolikus templomában egy mesterséges intelligencia által írt prédikáció hangzott el. Mit szól ehhez?

Kettős. Ha igaz, hogy a mesterséges intelligencia tényleg megtorpant, hogy az evangélium értelmezésére „ő” méltatlan, az egy igazán szép és különleges „tanúságtétel”. Másrészt viszont az első, ami a beszédről eszembe jutott, az az, hogy

ahol a súlyos, hatalmas kincseket rejtő fogalmak és szavak üresen konganak, és belőlük Isten minden lényeget kitöltő mélysége helyett a bénító és fojtogató semmi árad. Heidegger különbözteti meg az emberi személy két létállapotát, az akárkit és a tulajdonképpenit. Az akárki fecsegése helyett áldottabb a csönd. De Istenről, igazságról csak a tulajdonképpeni, csak a személyes, csak a saját valóságát – és végességét – átélő ember tud beszélni. Jézussal csak úgy lehetünk kapcsolatban.

Lehet egyáltalán az ily módon kreált szöveget szentbeszédnek nevezni?

Erre talán válaszoltam az előbb. A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, csak mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. Ugyanez igaz a vallásosságra is. A szent szavak ismételgetésétől nem leszünk sem keresztények, sem zsidók. Ha a szavakhoz átélt, megélt személyes valóság nem párosul, akkor a szent szavakat ismételgetve csak

Korábban azt mondta, hogy erősen kacérkodik a szerzetesi életformával. Jutott valamire ez ügyben?

Vicces épp ebben a kontextusban használni a kacérkodás szót. De igen, folyamatosan vonz – mert vonz az istenközpontú hétköznapi rutin, de azt már nem állíthatom, hogy istenközpontú életet csak a szerzetesi létben lehet élni. Akkor mindenkinek szerzetesnek kellene lennie. Azért nem kezdtem bele eddig semmilyen noviciátusba, mert továbbra is inkább menekülésként tekintek erre az útra. Számomra az lenne. Ezt hangsúlyozom. Másnak más. Előfordulhat, hogy nem találok majd más utat magam előtt, hogy a közösségem számára hasznos legyek, de egyelőre úgy érzem, a kapott tálentumaim másfajta életre indítanak.

(Nyitókép: Földházi Árpád)

***