Az emberi személy egyedi, de a férfi és nő esszenciális, lényegi létező. A nemi különbségekből fakadó „fiziológiai komplementaritás biztosítja az élet továbbadásához szükséges feltételeket”. A dokumentum szerint a lombik és a béranyaság nem egyenértékű a természetes fogantatással, mert „embriókkal való manipulációval jár”.
A keresztény antropológia szerint az embernek van természete, amit tisztelni kell, és nem manipulálható tetszés szerint. Az ember test és lélek egysége, a férfi és nő közti nemi különbségnek pedig metafizikai gyökerei vannak, mivel a férfi és nő az a két létmód, ahogyan „az emberi személy ontológiai valósága megvalósul, és kifejezi magát”.
A család „az a természetes hely, ahol a férfi és nő közötti kölcsönös kapcsolat és közösség megvalósul”, ebben kap helyet a személy minden alkotóeleme: „a test és az ösztön igényei, az érzékek és érzelmek erői, a lélek és az akarat vágyai”. A családban van megalapozva két alapvető jog: az első a „család joga ahhoz, hogy elismerjék, mint a gyermekek nevelésének elsődleges helyét”. A másik
a gyermek joga ahhoz, hogy családban nőjön fel, „legyen édesapja és édesanyja”.
.Épp „a kiscsaládban nevelődhet rá a gyermek arra, hogy megismerje a szexuális különbség, az egyenjogúság, valamint a biológiai, funkcionális, pszichológiai és társadalmi kölcsönösség értékét és szépségét”.