Volt magánház, csecsemőotthon, fogyatékos személyeket ellátó habilitációs központ, kulturális célokra pályáztatták; Újbuda új, baloldali vezetése azonban inkább eladja a Gellért-hegy oldalában található villaépületet. A lakóknak önmagában az értékesítés nem feltétlenül probléma, jobban tartanak attól, hogy egy profitorientált beruházó lebontja vagy radikálisan átalakítja a lassan százéves villaépületet. A párbeszédes alpolgármester szerint nincs miért aggódniuk.
Borostyán futja be az évszázados villa téglafalait, kissé megszaggatott, itt-ott megöblösödött rozsdás zöld drótkerítése a védelem illúzióját sem tartja fenn. Ott vagyunk, ahol a Himfy utca lépcsőben torkollik bele a Ménesi út hosszú szalagjába, amely a Villányi úttal párhuzamosan, de már fent, a Gellért-hegy oldalában kanyarog szelíd ívekben. A háromszintes ház belesimul az utcaképbe, a környék rengeteg fával szegélyezett zöldjébe.
Kiemelten foglalkozott a Mandiner az Újbudán 2019 óta regnáló baloldali vezetés által kiárusított, mintegy húsz ingatlan sorsával; a helyzet azért is érdekes, mert a DK-s polgármester, László Imre Újbuda további beépítésének leállítását ígérte, alpolgármestere, a momentumos Orosz Anna pedig a „nektek beton, nekünk zöld” kampányszlogennel győzött. Ennek ellenére csak a helyiek heves tiltakozása és a kiemelt médiafigyelem miatt rettentek vissza egy iskolakert és egy jókora, Saroktelekként ismert zöldterület eladásától, ahová jókora társasháztömböket húztak volna fel; helyszíni riportban számoltunk be az albertfalvai termelői piac kisboltosainak kétségbeejtő helyzetéről és a felbukkanó orosz befektetőről.
Az építtetőjéről Elekes-villának is nevezett ház 1924-ben épült, az egykori magánvilla az ötvenes évek vége óta csecsemőotthonként, később habilitációs napköziként működött, ahol veleszületett rendellenességgel és betegséggel küzdő gyerekekkel foglalkoztak. A villa történetét jól összefoglaló blog szerint sokáig egész Budapesten ez volt az egyetlen ilyen intézmény, amely jobb korszakaiban egyszerre 25 gondozottat is tudott fogadni.
Az újbudai önkormányzat eszerint a kilencvenes évek óta szerette volna átvenni funkciójával együtt az épületet, végül 2000-től három budai kerület – I., XI., XII. – közösen kezdte üzemeltetni és finanszírozni a habilitációs központot, némi felújítást is eszközöltek: felújították a tetőt, liftet építettek be, akadálymentesítettek, a tereket a funkcióhoz alakították az épület belsejében, de külsejét, illetve annak jellegét igyekeztek nem megváltoztatni.
A funkciót a 2010-2019 közötti fideszes önkormányzat költöztette el (noha Újbuda honlapján a mai napig ezen a címen szerepel), mivel az épületen belül az átalakítások ellenére nehézséget okozott a sérült személyek mozgatása, ezért egy erre alkalmasabb helyen, a Fejér Lipót utca 59. számon alakítottak ki e célra mintegy 170 millió forintból egy épületrészt. Az Elekes-villa azóta üresen áll.
Ugyancsak a Hoffmann Tamás fémjelezte önkormányzat a ciklus végén kulturális célra írt ki bérlői pályázatot, hiszen a villaépület jókora terei és központi elhelyezkedése, továbbá a valódi forgalomtól való viszonylagos távolsága erre kimondottan alkalmassá tette volna. A beérkezett pályázatokat azonban már az új, baloldali kerületvezetés bontotta fel; háromból kettőt hiányosnak mondott ki (volt itt múzeum és kortárs kiállítótér ötletétől kezdve fiatalok számára szakkör-központon át fotóműhelyig mindenféle ötlet), csupán egyet teljesnek, ezért javasolta a pályázat érvénytelennek nyilvánítását.
A helyiek felháborodtak. A villaépület szerves részét képezi az 1920-as években kialakult utcaképnek, ugyanakkor, mint kiderült, az épület semmilyen helyi védettséget nem élvez.
Legalább a főfalak
Miután a DK-s László Imre-féle önkormányzat eladásra hirdette meg az épületet, csaknem száz, a Himfy utcában és a Ménesi úton lakó ember írt alá petíciót (ez a lakókat összefogó Himfy Egyesület szerint, mint lapunknak elmondják, körülbelül le is fedi a szomszédságot). Ebben arra kérik a kerületvezetést és a főépítészt, hogy addig ne hirdessen eredményt az Elekes-villa kapcsán, amíg azt nem helyezik helyi védettség alá, és így nem garantálják az 1920-as években kialakult utcakép megőrzését.
Attól tartanak ugyanis, hogy a vásárló így „eltörli a föld színéről” az épületet, hogy a beruházó például újépítésű luxuslakásokat alakítson ki, hogy a lehető legtöbb profitra tudjon szert tenni – a lakók közül, úgy tudjuk, sokan már azzal megelégednének, ha a főfalak megmaradnának.
Előzetesen a környék lakói itt sem lettek bevonva semmiféle a döntés előkészítésébe, tudjuk meg a Himfy Egyesülettől (ez formailag nem egyesület, inkább a helyben lakók laza szerveződése).
Ugyanakkor itt a pályázat lejárta előtti napokban, ellentétben az összes többi eddigi ingatlannal,
ahol Barabás Richárd apolgármester igyekezett megnyugtatni az embereket azzal, hogy állítása szerint „az egész városvezetés elkötelezett a Ménesi 16 homlokzatának megőrzése mellett. Mindent megteszünk azért, hogy az épület homlokzata és ezáltal az utcakép érintetlen maradjon.”
Ezt a pályáztatás előtt is megtehették volna egy egyszerű önkormányzati rendelettel, sőt, a vészhelyzet alatt a polgármester saját hatáskörben is bármikor felléphetett volna a pályáztatás leállítása érdekében.
A párbeszédes alpolgármestert mi is megkerestük; ő lapunknak azt mondta, folyamatosan tartották a kapcsolatot informálisan a lakókkal, ő is támogatta a helyi védelem alá helyezést, a folyamat viszont a pandémia miatt megakadt. Amikor rákérdezünk, hogy ebben az esetben a pályáztatást miért nem lehetett felfüggeszteni, vagy legalább a pályázati kiírásban szerepeltetni a védelem alá helyezést, mint követelményt a vevővel szemben, azt válaszolja,
s jelenleg annyit tud mondani, annak a beruházónak nem adják el az épületet, aki nem teljesíti ezt a feltételt. Mint mondja, „a mi oldalunkról eljárásrendileg maximális garancia, hogy le tudjuk állítani”, hozzátéve, „megérti a politikusokkal szembeni bizalmatlanságot az elmúlt tíz év fideszes rombolása után”.
Kérdésünkre a lakókkal való párbeszédként aposztrofálja azt, ahogyan az Ulászló utcai Sarokteleknél előbb az ő tiltakozása, aztán a Momentum kihátrálása után a polgármester kénytelen volt leállítani az eladási folyamatot. S hozzáfűzi, „tudom, hogy nagyon furcsa, de mi egy olyan városvezetés vagyunk, amelyik figyel arra, hogy mit szeretnének a helyiek”. A Himfy Egyesület részéről megerősítették, hogy Barabás valóban konstruktívan állt az Elekes-villa ügyéhez a lakossági fórumon, azonban a polgármester, László Imre kimondottan ignorálta a kérdést a fogadóóráin is.
Barabás kérésünkre a helyi védettség alá helyezésről további tájékoztatást ígért, amint megkaptuk, frissítjük cikkünket.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Deák Dániel elképzelhetőnek nevezte a választási együttműködést Magyarék és a baloldal között.
Mindent megpróbálnak, igyekeznek túllicitálni Magyar Pétert a kormányellenes kirohanásaikkal, igaztalan vádjaikkal és minősíthetetlen hangnemükkel.
Hiába a jelentős vendégfölény, egyetlen találat döntött Miskolcon.
Donald Trump már augusztusban elismerte: jelenleg ő a legesélyesebb jelölt.
