Volt magánház, csecsemőotthon, fogyatékos személyeket ellátó habilitációs központ, kulturális célokra pályáztatták; Újbuda új, baloldali vezetése azonban inkább eladja a Gellért-hegy oldalában található villaépületet. A lakóknak önmagában az értékesítés nem feltétlenül probléma, jobban tartanak attól, hogy egy profitorientált beruházó lebontja vagy radikálisan átalakítja a lassan százéves villaépületet. A párbeszédes alpolgármester szerint nincs miért aggódniuk.
Borostyán futja be az évszázados villa téglafalait, kissé megszaggatott, itt-ott megöblösödött rozsdás zöld drótkerítése a védelem illúzióját sem tartja fenn. Ott vagyunk, ahol a Himfy utca lépcsőben torkollik bele a Ménesi út hosszú szalagjába, amely a Villányi úttal párhuzamosan, de már fent, a Gellért-hegy oldalában kanyarog szelíd ívekben. A háromszintes ház belesimul az utcaképbe, a környék rengeteg fával szegélyezett zöldjébe.
Kiemelten foglalkozott a Mandiner az Újbudán 2019 óta regnáló baloldali vezetés által kiárusított, mintegy húsz ingatlan sorsával; a helyzet azért is érdekes, mert a DK-s polgármester, László Imre Újbuda további beépítésének leállítását ígérte, alpolgármestere, a momentumos Orosz Anna pedig a „nektek beton, nekünk zöld” kampányszlogennel győzött. Ennek ellenére csak a helyiek heves tiltakozása és a kiemelt médiafigyelem miatt rettentek vissza egy iskolakert és egy jókora, Saroktelekként ismert zöldterület eladásától, ahová jókora társasháztömböket húztak volna fel; helyszíni riportban számoltunk be az albertfalvai termelői piac kisboltosainak kétségbeejtő helyzetéről és a felbukkanó orosz befektetőről.
Az építtetőjéről Elekes-villának is nevezett ház 1924-ben épült, az egykori magánvilla az ötvenes évek vége óta csecsemőotthonként, később habilitációs napköziként működött, ahol veleszületett rendellenességgel és betegséggel küzdő gyerekekkel foglalkoztak. A villa történetét jól összefoglaló blog szerint sokáig egész Budapesten ez volt az egyetlen ilyen intézmény, amely jobb korszakaiban egyszerre 25 gondozottat is tudott fogadni.
Az újbudai önkormányzat eszerint a kilencvenes évek óta szerette volna átvenni funkciójával együtt az épületet, végül 2000-től három budai kerület – I., XI., XII. – közösen kezdte üzemeltetni és finanszírozni a habilitációs központot, némi felújítást is eszközöltek: felújították a tetőt, liftet építettek be, akadálymentesítettek, a tereket a funkcióhoz alakították az épület belsejében, de külsejét, illetve annak jellegét igyekeztek nem megváltoztatni.
A funkciót a 2010-2019 közötti fideszes önkormányzat költöztette el (noha Újbuda honlapján a mai napig ezen a címen szerepel), mivel az épületen belül az átalakítások ellenére nehézséget okozott a sérült személyek mozgatása, ezért egy erre alkalmasabb helyen, a Fejér Lipót utca 59. számon alakítottak ki e célra mintegy 170 millió forintból egy épületrészt. Az Elekes-villa azóta üresen áll.
Ugyancsak a Hoffmann Tamás fémjelezte önkormányzat a ciklus végén kulturális célra írt ki bérlői pályázatot, hiszen a villaépület jókora terei és központi elhelyezkedése, továbbá a valódi forgalomtól való viszonylagos távolsága erre kimondottan alkalmassá tette volna. A beérkezett pályázatokat azonban már az új, baloldali kerületvezetés bontotta fel; háromból kettőt hiányosnak mondott ki (volt itt múzeum és kortárs kiállítótér ötletétől kezdve fiatalok számára szakkör-központon át fotóműhelyig mindenféle ötlet), csupán egyet teljesnek, ezért javasolta a pályázat érvénytelennek nyilvánítását.
A helyiek felháborodtak. A villaépület szerves részét képezi az 1920-as években kialakult utcaképnek, ugyanakkor, mint kiderült, az épület semmilyen helyi védettséget nem élvez.
Legalább a főfalak
Miután a DK-s László Imre-féle önkormányzat eladásra hirdette meg az épületet, csaknem száz, a Himfy utcában és a Ménesi úton lakó ember írt alá petíciót (ez a lakókat összefogó Himfy Egyesület szerint, mint lapunknak elmondják, körülbelül le is fedi a szomszédságot). Ebben arra kérik a kerületvezetést és a főépítészt, hogy addig ne hirdessen eredményt az Elekes-villa kapcsán, amíg azt nem helyezik helyi védettség alá, és így nem garantálják az 1920-as években kialakult utcakép megőrzését.
Attól tartanak ugyanis, hogy a vásárló így „eltörli a föld színéről” az épületet, hogy a beruházó például újépítésű luxuslakásokat alakítson ki, hogy a lehető legtöbb profitra tudjon szert tenni – a lakók közül, úgy tudjuk, sokan már azzal megelégednének, ha a főfalak megmaradnának.
Előzetesen a környék lakói itt sem lettek bevonva semmiféle a döntés előkészítésébe, tudjuk meg a Himfy Egyesülettől (ez formailag nem egyesület, inkább a helyben lakók laza szerveződése).
Ugyanakkor itt a pályázat lejárta előtti napokban, ellentétben az összes többi eddigi ingatlannal,
ahol Barabás Richárd apolgármester igyekezett megnyugtatni az embereket azzal, hogy állítása szerint „az egész városvezetés elkötelezett a Ménesi 16 homlokzatának megőrzése mellett. Mindent megteszünk azért, hogy az épület homlokzata és ezáltal az utcakép érintetlen maradjon.”
Ezt a pályáztatás előtt is megtehették volna egy egyszerű önkormányzati rendelettel, sőt, a vészhelyzet alatt a polgármester saját hatáskörben is bármikor felléphetett volna a pályáztatás leállítása érdekében.
A párbeszédes alpolgármestert mi is megkerestük; ő lapunknak azt mondta, folyamatosan tartották a kapcsolatot informálisan a lakókkal, ő is támogatta a helyi védelem alá helyezést, a folyamat viszont a pandémia miatt megakadt. Amikor rákérdezünk, hogy ebben az esetben a pályáztatást miért nem lehetett felfüggeszteni, vagy legalább a pályázati kiírásban szerepeltetni a védelem alá helyezést, mint követelményt a vevővel szemben, azt válaszolja,
s jelenleg annyit tud mondani, annak a beruházónak nem adják el az épületet, aki nem teljesíti ezt a feltételt. Mint mondja, „a mi oldalunkról eljárásrendileg maximális garancia, hogy le tudjuk állítani”, hozzátéve, „megérti a politikusokkal szembeni bizalmatlanságot az elmúlt tíz év fideszes rombolása után”.
Kérdésünkre a lakókkal való párbeszédként aposztrofálja azt, ahogyan az Ulászló utcai Sarokteleknél előbb az ő tiltakozása, aztán a Momentum kihátrálása után a polgármester kénytelen volt leállítani az eladási folyamatot. S hozzáfűzi, „tudom, hogy nagyon furcsa, de mi egy olyan városvezetés vagyunk, amelyik figyel arra, hogy mit szeretnének a helyiek”. A Himfy Egyesület részéről megerősítették, hogy Barabás valóban konstruktívan állt az Elekes-villa ügyéhez a lakossági fórumon, azonban a polgármester, László Imre kimondottan ignorálta a kérdést a fogadóóráin is.
Barabás kérésünkre a helyi védettség alá helyezésről további tájékoztatást ígért, amint megkaptuk, frissítjük cikkünket.
„Szikrázó koponya”, de azt a nimbuszt, hogy legyőzte Orbán Viktort, „ezt mostanra teljesen erodálta” – fogalmazott a DK-elnökről a pártból kizárt Leel-Őssy Gábor.
A brüsszeli lap szerint a magyar miniszterelnök álmatlan éjszakákat okoz az uniós vezetőknek.
Nagy Ervin írása.
„A tegnapi közgyűlésen a liberális szivárványkoalíció, benne a Tisza Párt képviselőivel leszavazta a rezsicsökkentés fenntartásáról szóló indítványunkat” – mutatott rá Szalai Piroska.
A politikai elemző újfent kíméletlen volt.
„Az együttműködés ereje abban rejlik, hogy képesek vagyunk félretenni a különbségeinket és együtt dolgozni a közös célok eléréséért” – írta a leköszönő politikus.
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
