„Hagyták szétrohadni, aztán eladják” – kiakadtak a piacozók az újbudai baloldalra

„Mandiner? Nem szeretem magukat, nem, nagyon nem! Az az igazság, hogy én nagy baloldali vagyok. De megmondom kerek perec: a polgármester, az a László Imre, na, az szopjon lovat!” – szükségesnek tűnik mindenekelőtt a fontos alapvetéseket tisztázni Ircsivel, az ötvenes virágárus hölggyel, aki az ezredforduló óta viszi virágboltját az albertfalvai termelői piacon.

Miután konszenzusra jutunk, hogy normális körülmények között sem ő nem kezdeményezne beszélgetést velünk, sem mi nem hívnánk randevúra az asszonyt – aki percekkel korábban egy koszos seprűvel ütötte tréfásan Sárkány márkájú dobozos sört kortyolgató, óbégató férfi partnerét –,

„Szarok én a baloldalra is már! 2001-től itt vagyok és mindig le akarják bontani a piacot!” – fakad ki Ircsi, néhány további keresetlen szóval küldve vissza László Imre polgármestert a kórházba dolgozni. Pedig ő még a kampányukat is aktívan támogatta: „akkor voltam én jó a Görög Andrisnak: »Ircsike, segítesz aláírást gyűjteni?« Nahát, Ircsike ezt fog aláírást gyűjteni!” – az asszony félreérthetetlen kézmozdulatot tesz,

A piaccal a problémák tehát nem most kezdődtek: lokálpatrióta forrásaink szerint már az előző, Molnár Gyula polgármesterségével fémjelezett MSZP-SZDSZ-es korszakban is az elhanyagolás ténye és az eladás réme lebegett az épületegyüttes felett (ennek kapcsán kerestük is a volt polgármestert, jelenleg országgyűlési képviselőt), amely afféle kis szögletes O-alakú várként szorult a tízemeletes panelházak közé, bizalmatlanul méregetve a jókora parkoló túloldalán terpeszkedő újépítésű Lidl-t.

A piac belső terei egyébként őstermelőknek adnak otthont, féltucatnyian szolgálják ki a sorban állókat, mert vásárlói igény, helyi forrásaink szerint, nagyon is van; külső utcafrontjain kisebb-nagyobb boltok sorakoznak a legkülönfélébb szolgáltatásokkal és termékekkel. Azt egybehangzóan állítják, hogy a közbeékelt, 2010-2019 közötti fideszes vezetés sem törte magát sokáig a felújítás kapcsán, de végül 2019-ben rászánta magát egy lakossági fórumra a piac felújításáról, ami, szintén lokálpatrióta forrásaink szerint, nem lett kimondottan alaposan megszervezve.

Amiért aztán kapott is hideget-meleget a baloldali képviselőktől, akik eljöttek: az Ircsike által is említett Görög András (MSZP) a fórum után a Facebookon fejezte ki méltatlankodását, hozzátéve, alapvetően jó dolognak tartja, hogy egy jövőbeni fejlesztésről az érintettek bevonásával kell dönteni. Erhardt Attila (Momentum) ekkor még ugyancsak szemrehányóan írta, hogy a fórum előtt „a lakókkal és a bérlőkkel való előzetes konzultáció hiánya komoly hiba”. Göröggel sikerült telefonon beszélnünk, aki szerint ez csak amolyan kampányesemény volt az akkori fideszes városvezető, Hoffmann Tamás érdekében, aki viszont nem ment el az eseményre).

A fordulat éve

Egy biztos: az általunk megkérdezett üzlettulajdonosok többsége már a lokális érdekképviselet és a demokrácia csúcsaként emlékszik vissza a „fideszes” lakossági fórumra és az ekkor megbeszélt tervekre –

A lakossági igényt postaládákba szórt kérdőíveken is felmérték, eszerint kereskedelmi, kulturális és szolgáltatói szektor volt népszerű a lakók körében. Ennek megfelelően aztán ígéret volt, hogy az önkormányzat a piacot saját tulajdonban megtartja, felújítják a piacot, az önkormányzat a bérlőket megtartja; építészstúdió prezentálta a terveket, mindenki megnyugvására. Aztán jött a baloldal, és átvette a boltot, a tervek pedig bekerültek egy meglehetősen mély fiókba. „Pedig tök jópofa tervek voltak, de… valahogy elvesztek az elmúlt pár hónapban” – jellemzi a helyzetet lapunknak egy táplálékkiegészítőket áruló bolt tulajdonosnője.

Ircsi virágboltja, két évtized munkája. (Fotó: Ficsor Márton, Mandiner)

Amilyen rigorózusak voltak azonban ellenzékben a baloldali városatyák a fideszes városvezetéssel szemben, amikor az érintettek és a helyiek bevonásának módozatairól volt szó, s a piac felújításáról, annál megengedőbbnek tűntek akkor, amikor saját terveikről volt szó: azaz a piac eladásáról.

Amely tervekről az érintettek és a helyiek ugyanis kizárólag annak köszönhetően értesültek, hogy az egyik lokálpatrióta kézhez kapta a DK-s László Imre polgármester kiszivárgott terveit, azt is alig egy hónappal azelőtt, hogy április elején ténylegesen meghirdették volna a piac dobra verését – ez a száraz „Pályázat a Fehérvári út 213. szám alatt található ingatlan értékesítésére” nevet kapta,

„A világon senki nem keresett, sem a Buda-Hold Kft., sem az önkormányzat részéről” – ezt már az elkeseredett üzlettulajdonosok mondják, akik, miután szóba elegyedünk a tápálékkiegészítőket áruló hölggyel, sorban érkeznek, hamarosan majd’ tucatnyian állunk a téglaborítású utcafronti boltokat szegélyező járdán. Mint rövidesen kiderül, hiába ostromolták kérdéseikkel a Buda-Holdot, a polgármestert vagy a politikusokat, érdemi válaszok nélkül maradtak.

Lokálpatriótákkal közösen összedobták azt a 65 ezer forintot is, amellyel a városvezetés az avatatlan tekinteteket riasztotta el a teljes pályázati dokumentációtól, de attól se lettek okosabbak. Petíciót is indítottak a piac megmentésére, amelyet már hatszázan aláírtak, de erre sem reagált még a baloldali városvezetés, sem itt, sem az albertfalvaiak Facebook-csoportjában, ahol egyébként, ahogy egyik forrásunk fogalmaz, „amúgy igen aktívak politikai PR szempontjából”.

Ahogy az egyik helyi aktivista kérdéseit is ignorálták, aki április 5-én küldte be azokat László Imre polgármesternek, a DK-s városvezető viszont azóta ignorálja, noha a saját működési rendjük szerint minden kérdésre válaszolniuk kellene, ha online nem fér bele, akkor írásban – azaz

A lerohasztás ötven árnyalata

„Nincs melegvizünk, kussolunk. Nincs fűtésünk, kussolunk. Fizetjük a bérleti díjat és kussolunk. Mi kell még nekik?” – Ircsi nem fukarkodik a jelzőkkel. „Hagyják lerohadni, hogy eladhassák” – vélekedik egy lokálpatrióta. Bírálataik zöme a Buda-Holdot és a baloldalt éri, ezalatt értve az új baloldali vezetést, és a régi-újat egyaránt – például Molnár Gyula volt polgármester, jelenleg országgyűlési képviselő neve is izgalmas jelzők koszorújában bukkan fel, ugyanis az ő regnálása alatt történt, hogy tönkrement a kazán, s azóta a bérlőknek se központi fűtésük, se melegvizük.

Noha viszonylag jutányos áron bérlik a helyiségeiket, a fűtés így sok üzletnél komoly kiadást jelent – a táplálékkiegészítő-árusnak nem, ahogy annak az úriembernek sem, aki kézműves kerámiatermékeket árul, és leginkább raktározásra használja a piac belső területén lévő helyiséget – mondja nekünk: a vevők jönnek-mennek, így őt annyira nem zavarja, ahogy a kifőzdés fiatalember sem feltétlenül erre panaszkodik – róluk mindjárt bővebben.

A masszázsszalont vezető, Böbe becenévre hallgató asszonynál, és a neve elhallgatását kérő, sókamrát üzemeltető nőnél más a helyzet,

– mert szigetelés természetesen nincs az épületen.

A rossz gazdálkodás nem kizárólag a régi-új vezetés hibája, ebben is van valamiféle konszenzus: a Buda-Hold ciklusokon átívelő módon rettenetes, s azóta ilyen, amióta 2005-ben átvette a Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatóságától a piac üzemeltetését (amelynél viszont kimondottan az új vezetés alatt indult meg, 2019 után az árusok kivéreztetése, erről bővebben itt írtunk). A Buda-Hold pedig elmondásuk alapján a kezdetektől fogva úgy viselkedik, mintha a piac teljes lerohasztása lenne a cél.

Hiába méreg, golyó és tőr

A panaszok hosszú sorának egyszerűen a terjedelmi korlátok szabnak határt, így a teljesség igénye nélkül idézünk.

Ilyen volt a kerámiás úriember beázása miatti kára, vagy az, hogy eleve nem köthet biztosítást a helyiségre, mert az elektromos vezetékek állapota miatt semelyik biztosító nem áll vele szóba; vagy hogy fél évet kell várni egy ajtójavításra, hónapokat egy ablakéra. A közműfelújításokat is saját zsebből fedezték többen. Volt, aki súlyos százezrekért volt kénytelen leválasztani a szomszéd üzlethelyiségtől a sajátját, mert, mivel régen egyben volt kiadva, a piacüzemeltető meg nem volt hajlandó újra fallal elválasztani.

Ugyanilyen rugalmatlanok voltak akkor is, ha egyébként az ügy pénzt hozott volna nekik: egy kiadatlan részt együtt vett volna ki a kerámiás és a hamburgeres úriember, amit azért nem engedtek, mert egy villanyórán van a kettő, almérők beszereléséről még saját költségre sem akartak hallani (érdekes mellékszál egy másik bérlő, az igen karakteres Ircsivel átellenes oldalon dolgozó virágos által felemlegetett történet: tudniillik a rendszerváltás idején azt is megcsinálták a bérlőkkel, hogy megvásároltatták velük a bérleményt, azonban a vásárlás ténye nem került fel valahogy a földhivatali lapokra, s volt, akinek két lakása ára bánta a zavaros kilencvenes évek bürokráciáját).

hogy miközben tömegek özönlenek a Lidlbe vásárolni nap mint nap a parkoló túloldalára, az azon az utcafronton lévő üzleteket nem adják ki, raktárnak használják. Többen jöttek, hogy minden ismert körülmény dacára kivennének üres üzlethelyiségeket, de őket elhajtották azzal, hogy nincs üresedés, közben minden bérlőt állandó bizonytalanságban tartanak az évente újuló, kéthavi felmondással felbontható szerződésekkel – akárhonnan nézzük, ez, színezettől függetlenül a közvagyon szempontjából kevéssé tekinthető észszerű lépésnek.

Hiába nevezte a bérlők szerint veszteségesnek az új vezetés a piacot, egyfajta indokként felhozva arra, hogy bezárják és eladják, egy lokálpatrióta kikérte a bevételre és kiadásra vonatkozó adatokat. S a piac eszerint még így is nyereséges, alkalmasint 15 millió forint pluszt termelt a legutolsó, 2019-es év adatai szerint – tegyük hozzá, beszédes az is, hogy ehhez mindössze 4,7 millió forint kiadás társult, ami minimális javítási munkákon túl legfeljebb az egy szem gondnok fizetését jelentheti.

Eredeti állapotában

Joggal ágaskodik fel az emberben a kérdés: vajon mindezek ellenére miért maradtak itt a régi bérlők? Volt, aki feladta – egy elég jól menő babaruha-bolt egy hosszasan kezeletlen csőtörés után döntött a költözés mellett –, mások mégis tartják a frontot. Erre két magyarázatot is kapunk: egy materiálist és egy érzelmit.

Előbbi szimpla számtan: saját bevallása szerint a kerámiás úrnak, a táplálékkiegészítős hölgynek és a varrodásnak sok százezerbe, a hamburgeres úrnak, a masszázsszalonos, a sókamrás és a virágos hölgyeknek milliókba került rendbe hozni a boltjaikat: egymásra licitálva mutatják a képeket arról, ki milyen lepattant, koszos, kidőlt-bedőlt falú lyukat kapott, s alakított át szolidan prosperáló kis üzletekké.

sőt, elvileg hozzá sem nyúlhatnának felújítási céllal sem, de örökké várhatnák az önkormányzati karbantartókat – mondják egyhangúlag. Költözni irgalmatlan drága lenne, a bejáratott vevőkör elvesztése miatt eleve veszteség, de például, mutat rá a sókamrás hölgy, addig rendben van, hogy két éve kiépítette a boltot, aztán a covid miatt alig lehetett nyitva, de vajon hogyan állunk neki költöztetni tíz tonna parajdi sót? S mi lesz a söröző melletti kisbolttal – érvelnek –, amit alig két hónapja vettek ki és újítottak fel? A masszázsszalonos Böbe szinte könnyek között mutatja, melyik falat hogyan rakta fel a párja saját munkával, s még így is millió lett a végösszeg. Mégis, hol és hogyan kellene újrakezdeniük?

Varroda: a gépek a fotózás idejére öt perc szünetet kaptak. (Fotó: Ficsor Márton, Mandiner)

A táplálékkiegészítős hölgy kuncog: „benne van a szerződésben, hogy eredeti állapotában kell visszaadnunk: én gombás falakkal, használhatatlan vezetékekkel vettem át, akkor most telepítsek penészt, meg verjem szét, mielőtt visszaadom?”

– amivel állítólag László Imre és a baloldali politikusok érveltek –, hiszen köztudott, hogy statikailag jó az épület, a műszaki felújítás az, ami lassan elengedhetetlen. És éppen ez az, amelynek költségeire hivatkozva László Imréék amellett kardoskodnak a helyiek szerint, hogy el kell adni a piacot.

„Amikor a fideszes lakossági fórumon voltak, még mind a felújítás mellett ágált, és pontosan tudták, hogy milyen állapotban van a kazán és a fűtésrendszer: épp az egyik ellenzéki magyarázta, hogyan kellene felülről elvezetni a rendszert, mert megoldható, erre most arra hivatkoznak, hogy nem tudták, milyen rossz állapotban van, és hogy emiatt ennyibe fog kerülni?” – méltatlankodik a táplálékkiegészítős hölgy. Böbe hozzáteszi: az agrárminisztérium éppen most írt ki százmilliós pályázatot hasonló célokra, de vannak uniós források is, érthetetlen, miért nem a megoldásban gondolkodnak az illetékesek. Ugyanakkor elköltözni sem akar, ahogy a többiek sem: zömmel itt nőttek fel a piac mellett. „Ez a miénk” – fogalmaz az asszony tömören.

Egy másik nézőpont

Kerestük a történet összes szereplőjét: emailes megkeresést kért telefonon a DK-s László Imre polgármester, a momentumos Erhardt Attilának eleve csak emailcíme volt elérhető, így nekik levélben tettük fel kérdéseinket, visszajelzést ígért a szocialista Molnár Gyula sajtósa, ahogy Németh Zsolt is.

A fideszes Németh Zsolt válaszolt, ő szűkszavúan az említett petíció aláírására buzdított, döbbenetesnek és sajnálatosnak nevezve a jelenlegi kerületvezetés döntését a piac kapcsán.

Hozzáteszi: az épület modernizálva, de funkcióját megtartva megmenthető lenne, ami az előző városvezetésnek szándékában is állt,

– utal László Imréék lépésére.

Lapunknak a szocialista Görög András beszél szóban hosszabban: ő elismeri, hogy valóban nem egyeztettek a bérlőkkel és a helyiekkel, mielőtt meghozták a döntést a piac értékesítése kapcsán, sem ő, sem más illetékes; mindezt az eddigi narratívának megfelelően a kormány pénzmegvonásával indokolta. Szerinte a kazán megjavításának elmaradása a fideszes városvezetés sara, hiszen a 2010-es választási eredmények után néhány hónappal romlott el. Végül, miután megbeszéljük, hogy azt semelyik regnáló városvezetés nem tartotta karban vagy javíttatta meg, sem a 2010 előtti Molnár Gyula-féle MSZP-SZDSZ-es, sem 2010-2019 között Hoffmannék, sem azóta László Imréék, végül elismeri, hogy ez a rész ciklusokon átívelő probléma.

Az Ircsivel átellenes oldalon működő virágos mutatja, milyen teraszmelegítővel próbálnak fűteni. Nem olcsó. (Fotó: Ficsor Márton) 

Az MSZP-s képviselőt kérdezzük arról is, mik a terveik a piaccal a továbbiakban: erre azt a választ kapjuk, hogy a négy beérkezett pályázó szerinte vállalja, hogy piacként üzemelteti tovább, sőt, még némi zöldfelület is kinéz szerinte. Hogy mi lesz a bérlőkkel, az a pályázón múlik, de tárgyalnak velük, az viszont biztos, hogy

A bérlők felújításba befektetett pénzéért és munkájáért a szerződés szerint nem jár kártalanítás, mondja a szocialista városatya, de vizsgálják, milyen önkormányzati helyiségeket tudnak esetleg felkínálni nekik; mint mondja, sok újbudai vállalkozás ment tönkre a járvány okozta bezárások idején, így lesznek felszabaduló ingatlanok.

Hozzáteszi: ha felújítanák a piacot, ami szerinte sokszázmillió forintos költséggel járna, pályázat szerinte nincs rá megfelelő, bezzeg a fideszes városvezetés idején szerinte volt. Arról is beszél: a piac állapota tarthatatlan, és kereslet sincs az őstermelői részre, ezzel jelentősen ellentmondva a bérlők nekünk elmondott tapasztalatainak: szerintük annak ellenére, hogy nulla reklámmal és teljes lefojtással üzemel a belső, őstermelői rész, még így is alig győzik kiszolgálni a vásárlókat az árusok.

Amikor egyiküknek szóba hozom, hogy Görög Andrással majd’ háromnegyed órán át értekeztem, keserűen sóhajt: bárcsak ennyit szánt volna időben a tisztességes tájékoztatásra.

Ircsi, a karcos virágos asszony szavai nem hagynak kétséget afelől, milyen lehet átélni egy igazi árulást: „Ebbe’ az évben László papa úgy eladja ezt az egészet, ahogy kell. Befurakodott, hogy most csinál valami jót, az anyját csinál jót! Mert, hogy kell a pénz. Én elhiszem, ha azt mondja, hogy a’ izé, a Hoffmann kiszedte a pénzt.