Mutatjuk a tényeket: az Unióban példátlan mértékben javult a magyar nyugdíjasok helyzete

Ezen felül a mostani hatvanasok magasabb iskolai végzettségűek és egészségesebbek is, mint 10-20 éve.

Nincs semmi szükség a reformra, a magyar nyugdíjrendszer stabil – mégis brutális elvonásra készülnek Magyar Péterék. Szalai Piroska elemzése rámutat: a Ratkó-korszak hulláma már lecsengett, a számok rendben vannak, a Tisza mégis a régi baloldali reflexből, vagy talán brüsszeli nyomásra akarja kivéreztetni az időseket.

Az átlagnyugdíjastól is több százezer forintot, egy háromgyermekes özvegy nyugdíjas édesanyától – aki a nyugdíja mellett még átlagkeresetért dolgozik is – akár évi 4 millió forintot venne el a sajtóból megismert Tisza-féle megszorító csomag, vagyis a „Magyarország 2027–2035 konvergenciaprogram”. A több száz oldalas dokumentum részletesen foglalkozik a nyugdíjasok megadóztatásával és megnyirbálásával.
A Tisza szakértői egyre gyakrabban állnak ki a nyugdíjak csökkentése, a 13. és 14. havi nyugdíj megszüntetése, valamint a Nők 40 eltörlése mellett. Ezek az elképzelések teljes összhangban állnak az Európai Unió és az OECD korábbi ajánlásaival, amelyekről már korábban is írtam – például itt: Mutatjuk a tényeket: hivatalos dokumentumokban írta le a nemzetközi baloldal, hogyan kellene levezényelni a nyugdíjmegszorításokat Magyarországon, illetve Mutatjuk a tényeket: az Unióban példátlan mértékben javult a magyar nyugdíjasok helyzete.

Ezt is ajánljuk a témában

Ezen felül a mostani hatvanasok magasabb iskolai végzettségűek és egészségesebbek is, mint 10-20 éve.

Bár a Tisza Párt hivatalosan nem ismeri el, hogy a kiszivárgott dokumentum az ő programjuk lenne, tény, hogy nem tettek közzé saját, hivatalos gazdasági programot. Ugyanakkor számos rendezvényükön –
az alelnökük, a gazdasági munkacsoport vezetője és több szakértőjük részéről
– elhangzottak olyan kijelentések, amelyek tartalmilag egybevágnak a dokumentumban foglaltakkal. Ezért joggal indulhatunk ki ebből az anyagból, és érdemes kiszámolni, konkrétan mi várna a nyugdíjasokra, ha ezek a tervek megvalósulnának. Bízom benne, hogy erre soha nem kerül sor, de ahhoz, hogy meg tudjuk akadályozni, szembe kell néznünk a kockázatokkal.
Amit már most biztosan tudunk:
A terveket 2026. szeptember 1-jétől vezetnék be, ezért a hatásokat a jövő évre becsült adatokkal mutatom be.
A KSH októberi adatai szerint az átlagos öregségi nyugdíj összege 246 187 forint volt. Novemberben ez 1,6, januárban pedig további 3,6 százalékkal emelkedik. Ehhez jövőre hozzáadódna a 13. havi nyugdíj teljes összege, valamint a 14. havi nyugdíj egynegyede.

Így egy átlagnyugdíjas jövő évi becsült havi átlagjövedelme 286 123 forint lenne. A Tisza tervei szerint ez havonta közel 27 ezer forinttal, éves szinten 324 ezer forinttal csökkenne –
vagyis több mint egy teljes havi nyugdíjat vennének el tőle.
Ha az érintett nyugdíjas özvegy, és az özvegyi nyugdíj KSH-átlagát kapja, akkor az özvegyi kiegészítés havonta további 35 273 forinttal, éves szinten 423 278 forinttal csökkenne. Így egy átlagos saját jogú és özvegyi nyugdíjban is részesülő nyugdíjas összesen havonta 62 266 forintot, évente 747 191 forintot veszítene – ez közel két havi nyugdíjnak felel meg.
Jelenleg a nyugdíj mellett dolgozók csak 15 százalékos SZJA-t fizetnek, TB-járulékot nem. Ha a nyugdíjas átlagkeresete jövőre csupán 5 százalékkal nőne – ennél a szakértők ma magasabb növekedést várnak –, akkor 740 ezer forintos havi jövedelemmel számolhatna.

A progresszív adórendszer bevezetése és a TB-mentesség megszüntetése miatt ez havonta közel 160 ezer forintos, éves szinten mintegy 2 millió forintos veszteséget jelentene.
A nyugdíjcsökkentéssel együtt ez már 2,3 millió forint, özvegyeknél közel 2,7 millió forint évente.
Három- vagy többgyermekes anyák esetében – az adómentesség eltörlése miatt – a havi jövedelemcsökkenés 270 ezer forint, éves szinten 3,246 millió forint lenne. A nyugdíjcsökkentéssel együtt ez közel 3,7 millió forint, özvegyeknél pedig eléri a 4 millió forintot.
A dokumentum több, jelenleg még nem részletezett új járuléktípust is tartalmaz. Ezekkel most nem számoltunk, de egy későbbi, részletesebb elemzésnél nem lehet figyelmen kívül hagyni őket.
A KSH adatai szerint a Nők 40 keretében megállapított októberi átlagnyugdíj 353 285 forint volt. Jövőre ez 410 595 forintos havi átlagjövedelmet jelentene. A Tisza tervei azonban teljes egészében eltörölnék ezt a lehetőséget, így az érintettek elesnének a teljes juttatástól, és a nyugdíjkorhatár eléréséig ismét munkát kellene vállalniuk.
A legtöbb embert az állampapírok megadóztatása érintené, amelyek hozama jelenleg adómentes. Tavaly karácsonykor Varga Mihály pénzügyminiszter bejelentette:
már egymillió magyar állampolgár rendelkezik állampapírral, ami a teljes állomány közel ötöde.
A megtakarítók között sok a nyugdíjas, ráadásul jellemzően néhány százezer forintos összegekről van szó. A Tisza tervei szerint még a legkisebb megtakarításokat is 20 százalékos adóval, a nagyobbakat pedig 30–40 százalékos adóval sújtanák.
Ez sajnos nem vicc: a dokumentumban valóban szerepel évi 18 500 forintos adó háziállatonként, valamint több, az állattartáshoz kapcsolódó termék és szolgáltatás megadóztatása is.
Beszéljünk nyíltan: ekkora terhet a nyugdíjasok még Bokros, Gyurcsány vagy Bajnai idején sem kaptak. Minderre ráadásul semmi szükség nincs, hiszen
a magyar nyugdíjrendszer a jelenlegi szabályok mellett fenntartható.
2010 és 2024 között Magyarországon csökkent Európában a legnagyobb mértékben a 100 foglalkoztatottra jutó nyugdíjasok száma. Ha a foglalkoztatás szintje megmarad, és a reálbérek tovább nőnek, a nyugdíjkassza bevételei rendben lesznek. A Ratkó-korszak nagy létszámú generációi már nyugdíjba vonultak, így nem várható olyan hullám, mint az előző évtizedben.
A baloldal tehát megszokásból akar megszorítani, nem a valós folyamatok alapján. Vagy valóban Brüsszelben van szükség erre a pénzre?
Ha jövő tavasszal nem állítjuk meg a Tisza tudatos és tervszerű társadalom- és gazdaságrombolását, nagyon rövid idő alatt mindannyian belerokkanunk. Az elmúlt évtizedekben már elégszer kivéreztettek bennünket.
Ne engedjük meg még egyszer.
A szerző miniszterelnöki főtanácsadó, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa
Fotó: Bálint Szentgallay/AFP