Történelmi nap: a Tisza vezető közgazdásza bevallotta, teljesen letérdelnek a multik előtt

Hétfő délután egy Facebook-posztot adott közre Kármán András, a Tisza Párt költségvetési és adópolitikai szakértője, amelyben elmorfondírozott a múlton: szerinte ugyanis amikor 2010-2011 között az akkor megalakult Nemzetgazdasági Minisztérium adó- és pénzügyi szabályozásért felelős államtitkára volt, akkor ő azért hagyta ott a minisztériumot, mert „az én felfogásom inkább piacbarát és szociálisan is érzékenyebb volt annál, mint amilyen irányt például az adópolitika vett.” 

A Bloomberg hasábjain kedden megjelent cikkben – amit egyébként részint az a Gergely András jegyez, aki egyszer már levezette, hogy Magyar Péter miatt szárnyal a forint – Kármán már arról értekezik, hogy „a kormány különadókkal sújtja a bankszektort, a kiskereskedelmet, a gyógyszeripart, az energiaszektort és a telekommunikációt”, ezért „a Tisza célja, hogy fokozatosan csökkentse a különadók súlyát a költségvetésben”.

Mindez egyébként jól rímel a Tisza Párt kiszivárgott progresszív SZJA-emelés, hiszen az államháztartás mérleg-elven működik, amelyik összeg pedig nem folyik be, azt máshonnan kell kipótolni – azaz Kármánék feltehetően 

Az SZJA-emelésen kívül nagyon úgy tűnik a tiszás szakértők nyilatkozatai alapján, hogy a Tisza Párt

• eltörölné a Nők 40-et és a 13. havi nyugdíjat, 
• csökkentené a nyugdíjakat, 
• valamint a legmagasabb nyugdíjakra 10-20 százalékos adót vetne ki.

Mindez rímel a K&H vezető elemzőjének jóslatára is

Németh Dávid, a K&H vezető elemzője egy hétfői sajtóbeszélgetésen elárulta – a 444.hu tudósítása szerint –, hogy „a piac azt látja, hogy ha a Tisza nyer a tavaszi parlamenti választáson, akkor rövid távon egy kedvező hullám indulhat el, hasonló, mint Tuskék lengyelországi győzelme után” – aminek mellesleg az lett a vége, hogy 2023 végén Mateusz Morawiecki 49 százalékos GDP-arányos államadóssággal adta át a kormányzást, idén év végére Lengyelország teljesen feleslegesen eléri a hatvanat. Bő tíz százalék államadósság-növekedés két év alatt: erre még a magyar szocialisták sem voltak képesek.

Németh arról beszélt, hogy „egyelőre azt látom, hogy

illetve – idézzük a 444-es cikket – „bárki is győz, 2026 második felében muszáj lesz komoly költségvetési kiigazításokat meglépni. Ha ez nem történik meg, nagyon durván elszaladhat a deficit, a GDP-arányos költségvetési hiány 6-7 százalékos is lehet”. Bár Németh „bárkiről” beszélt a 444-es beszámoló szerint, gyanúnk szerint a beszámoló megideologizálása egy – ne adj Isten – Tisza győzelem esetén elszenvedett „kiigazításoknak”.

Az elemző több „kiigazításra” váró területet is megnevezett: gazdasági támogatásokra túl sokat költ az állam, túl sok forrás megy a vallási és rekreációs tevékenységekre, 

Trendi szó a „kiigazítás”, bár eddig „stabilizálás” volt

Mint ahogy azt a Mandiner is megírta, még szeptember végén Bod Péter Ákos elszólta magát a tiszás megszorításokról: „ha stabilizálást mondunk, akkor kevésbé kap a szívéhez az állampolgár”.

A nem túl szépemlékű IMF is arról ír, hogy Magyarországon progresszív adózás bevezetésére lenne szükség, tekintettel a költségvetés szorult és tartósan gyenge állapotára. Ezek mellett az IMF javaslatában további „kiigazítást” kér, például az árrésstoppok kivezetését és az ágazati adóktól való megszabadulást.

Mindkettő jól rímel a Tisza Párttól kiszivárgott eddigi javaslatokra.

Nyitókép: Kármán András Facebook-oldala