Lengyel testvéreink köszönik, már kérik is vissza tisztességes nemzeti kormányukat. Éljen Nawrocki!
Akkorát győztünk Lengyelországban – mármint győzött Karol Nawrocki, természetesen –, hogy a fejembe is alig fér. Szavatossági idő került a fröccsöntött brüsszelitákra: két év. Eddig tűri őket a nép. Tovább nem. Ez a nyár legjobb híre. Ki is fejtem, miért.
A szuverenista kormányok ellen az egyik legfélelmetesebb és eleddig leghatékonyabb fegyver a demokráciafegyver. Hatalomra kerülnek, és a bármit csinálnak (vagy nem csinálnak), kezdetét veszi az éktelen demokráciaügyi sikonyálás.
Újabban bekapcsolódik a sikonyálásba az Európai Bizottság is, amely sajnos nem csak visít, hanem a dellát is megvonja;
nyers hatalmi játszmáját színes jogállamisági köntösbe csomagolja, de mind tudjuk, hogy alatta a pőre muszkli van. Mateusz Morawiecki és a lengyel jobboldal igen jól megtanulta ezt; két interjúm volt vele az elmúlt bő évben, mindkettőben elmondta.
Ezt is ajánljuk a témában
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Ez a sikonyálás egészen addig tart, amíg a szuverenista kormányt – természetesen egy teljesen demokratikus választáson – le nem váltják. 2023 őszén világosan kiderült, hogy semmiféle diktatúrát nem épített ki a Jog és Igazságosság (PiS) Lengyelországban; demokratikus úton le lehetett őket váltani, mint minden kormányt az európai demokráciákban. Csak ugye addigra már késő volt.
Nem kaphatta vissza utólag a PiS azok szavazatait, akik benyalták Donald Tuskék és a média hergelését, és jól elmentek a diktatúra ellen szavazni.
Láttuk Amerikában és most látjuk Lengyelországban is: a demokráciaügyi sikonyálás egyszer működik. Egyetlenegyszer beveszi a jónép, hogy az egyébként jól és a nép szája íze szerint kormányzó szuverenista jobboldalra nem szabad szavazni, mert veszélyben a demokrácia. Többször nem. Pláne akkor nem, ha utána azzal megy el négy év, hogy a demokrácia állítólagos ellenségei ellen a demokrácia állítólagos barátai a legundormányosabb módon vetik be az igazságszolgáltatást, az ő fülüket horzsolja a szívükbe szánt pisztolygolyó, őket rángatja be a karhatalom a mentelmi jogot semmibe véve demokratikus börtönének kínzókamrájába, az ő törvény szerint járó párttámogatásukkal fumigál. Egy szó, mint száz: a demokráciafegyver lengyel szövetségeseink ellen kicsorbult, mind tisztán belpolitikai, mind Ursula von der Leyen által megtámogatott formájában. Ezzel a mélységesen igaztalan, ám félelmes fegyverrel a továbbiakban nem kell számolniuk. Ez világosan kiderült tegnap.
Ám így sem adtam volna pár hónapja egy lyukas garast a PiS-ért. Von der Leyen politikai alapon osztogatott pénzeivel kitömve Lengyelország az első negyedévben – míg mi recesszióban voltunk – az egész EU második legnagyobb növekedését produkálta.
Én hiszek a gazdasági szavazás erejében, azt gondoltam, nem fognak átlátni ezen a spektákulumon a lengyelek. De átláttak:
nem vette be a gyomruk, hogy büszke, gazdaságilag harminc éve nagyszerűen teljesítő, termelékeny és vállalkozó szellemű hazájuk az uniós pénzpumpa és a gigantikus mértékű eladósodás révén kamunövekedjen. Merthogy ez történt, nem lehet ezt máshogy hívni: 2023 végén Mateusz Morawiecki 49 százalékos GDP-arányos államadóssággal adta át a kormányzást, idén év végére Lengyelország teljesen feleslegesen eléri a hatvanat. Bő tíz százalék államadósság-növekedés két év alatt: erre még a magyar szocialisták sem voltak képesek, nekik duplaannyi idő kellett ugyanehhez – igaz, alattuk gazdasági növekedés sem volt érdemben. A lengyeleknek nem ez kellett: pontosan tudták, hogy hazájuk hitelbe zabálás nélkül is tudja ugyanezt. Volt gazdasági szavazás, persze – de nem úgy, ahogy arról a bűnben fogant Tusk-Von der Leyen power couple álmodott. Tuskék rosszul kormányoztak, a lengyelek pedig a fenntarthatóan növekedő Lengyelországra szavaztak. Nulla politikai pontot ért 3,8 százalék GDP-növekedés, mert nem volt mögötte semmi.
És akkor ott volt még két fontos szempont: egyrészt – minő meglepetés –
a szívük szerint az abortuszt a megszületett gyermek egyéves koráig legalizáló szélsőbaloldaliak, a parasztpárt, az eltartott kisujjú igazkonzervatívok, valamint a magát jobbközépnek maszkírozó brüsszelita fősodor nem tudnak együtt kormányozni.
Megbomlott a koalíció, nem csak pártok, de szavazók tekintetében is: lecsatlakozott a balosok jó része. És ez jó hír. A szivárványkoalíció természetellenes, antidemokratikus dolog, az a jó, ha nem működik – pláne egy világosan jobboldali többségű országban.
Másrészt pedig a demokráciafegyver mellett a propagandafegyver is kicsorbult a lengyel jobboldal ellen: miután Tuskék beidomították a köztévét és revolvermédiává silányították a nagy online portálokat,
azok is elkezdtek jobboldali sajtót olvasni, akik addig azt gondolták, hogy ott nem újságírás kapható, hanem Jarosław Kaczyński lábvize.
Óriásit mentek barátaink, a Karnowski fivérek a Wpolityce/Sieci médiacsaládnál, a legközszolgálatibb médiummá nőtte ki magát a jobboldali TV Republika, s a jobboldali szavazóbázis egy emberként állt a nehéz helyzetben sajtója mögött. Meg merem kockáztatni: ellenzékből hatékonyabb volt a lengyel jobboldali média, mint kormányról. Ez is a győzelem integráns része volt.
Így tért hát vissza Lengyelország a brüsszelita kitérőről, s lett Karol Nawrocki Közép-Európa legfontosabb országának elnöke. Lengyel testvéreink köszönik, két év után már kérik is vissza tisztességes nemzeti kormányukat egy PiS-Konföderáció koalíció képében. Hogy mi ebből mit tanulhatunk? Tartalmilag igen sokat, de mindenek felett csak egyet: a demokráciafegyver kamu, brüsszelita kitérőt tenni és protestből szivárványkoalíciót választani pedig másra nem jó, mint fecsérelni a nemzet idejét.
Nyitókép: Anadolu via AFP
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
„Orbán Viktorra vár a feladat. Alkalmas és képes a patrióta mozgalom megszervezésére. A patrióták kedvenc szóhasználatával: Viktorra várunk” – fogalmazott a Demokrata főszerkesztője. Majd jött is Orbán válasza.
Az amerikai elnök támogatása a nacionalista-konzervatív kelet-európai vezetők felé meghaladja a hagyományos szövetségi logikát – írja az onet.pl.
Az elmúlt napokban több, a lengyel jobboldalhoz kötődő közéleti szereplőnél és újságírónál történt hatósági beavatkozás.
Amikor jobbos újságírók mentek Orbánnal, akkor szánalmas, elfogult talpnyalók nyalták fényesre a miniszterelnök sejhaját.
Az Ansage cikke szerint kulcsszerepet kapott a folyamatban Donald Tusk miniszterelnök, külügyminisztere Radoslav Sikorski, valamint a varsói székhelyű VSquare nemzetközi oknyomozó portál hálózata is.
Kínos jelenetekről, túlzó politikai szimbólumokról és infantilis gesztusokról írt a lengyel sajtó.
A Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója azt mondta, csak teoretikusan szerepel a BKK javaslatában, ami feldühítette a taxisokat.
Ha a Tisztelet és Szabadság Pártja számára ez a tisztelet, akkor milyen lesz a szabadság, amit megvalósítana?
