nem vette be a gyomruk, hogy büszke, gazdaságilag harminc éve nagyszerűen teljesítő, termelékeny és vállalkozó szellemű hazájuk az uniós pénzpumpa és a gigantikus mértékű eladósodás révén kamunövekedjen. Merthogy ez történt, nem lehet ezt máshogy hívni: 2023 végén Mateusz Morawiecki 49 százalékos GDP-arányos államadóssággal adta át a kormányzást, idén év végére Lengyelország teljesen feleslegesen eléri a hatvanat. Bő tíz százalék államadósság-növekedés két év alatt: erre még a magyar szocialisták sem voltak képesek, nekik duplaannyi idő kellett ugyanehhez – igaz, alattuk gazdasági növekedés sem volt érdemben. A lengyeleknek nem ez kellett: pontosan tudták, hogy hazájuk hitelbe zabálás nélkül is tudja ugyanezt. Volt gazdasági szavazás, persze – de nem úgy, ahogy arról a bűnben fogant Tusk-Von der Leyen power couple álmodott. Tuskék rosszul kormányoztak, a lengyelek pedig a fenntarthatóan növekedő Lengyelországra szavaztak. Nulla politikai pontot ért 3,8 százalék GDP-növekedés, mert nem volt mögötte semmi.
És akkor ott volt még két fontos szempont: egyrészt – minő meglepetés –
a szívük szerint az abortuszt a megszületett gyermek egyéves koráig legalizáló szélsőbaloldaliak, a parasztpárt, az eltartott kisujjú igazkonzervatívok, valamint a magát jobbközépnek maszkírozó brüsszelita fősodor nem tudnak együtt kormányozni.
Megbomlott a koalíció, nem csak pártok, de szavazók tekintetében is: lecsatlakozott a balosok jó része. És ez jó hír. A szivárványkoalíció természetellenes, antidemokratikus dolog, az a jó, ha nem működik – pláne egy világosan jobboldali többségű országban.
Másrészt pedig a demokráciafegyver mellett a propagandafegyver is kicsorbult a lengyel jobboldal ellen: miután Tuskék beidomították a köztévét és revolvermédiává silányították a nagy online portálokat,