Három százalék, ami történelmet írhat – Az Otthon Start logikája

2025 ősze, Budapest. Nóra egy XIII. kerületi kávézóban ül, mellette egy banki ügyintéző laptopja világít. A képernyőn ott világít egy kerek érték. 50 millió forint. Nem a heti lottónyeremény ez, hanem a jövője számokban. 

„Tényleg csak három százalék?”, kérdezi hitetlenkedve. „Fixen, huszonöt évre”, mondja az ügyintéző. „És nem kell se férj, se gyerek?” „Nem. Csak két év TB, és hogy ez legyen az első lakásod.”

Nóra bólint, de nem nyugszik meg. Élénken emlékszik szülei svájci frank hitelére. Ők a hitelt a szolgaság szinonimájának tartják. Nóra viszont egyetlen mást lát benne. Egy olyan esélyt, amilyenhez még nem volt szerencséje. De kinek van igaza?

Ugyanakkor Alexander Hamilton szerint a hitel mérsékelt volumenben nemzeti áldás. Ugyanaz az intézmény, mégis, teljesen ellentétes értékítéletek. Melyiknek higgyünk?

A hitel nem önmagában jó vagy rossz. A hitel egy eszköz. Az számít, mennyi az ára, és mit kezdünk vele. Egy hitel lehet a szabadság záloga, ha alacsony a kamata és értéket teremtünk belőle. De lehet rablánc is, ha drága, és értéktelen dolgokra költjük.

Az egyik mutató, ami segít eldönteni, hogy milyen hitelről van szó, a reálkamat. Ez az a különbség, amennyivel többet fizetünk a pénzért, mint amennyit az infláció megesz belőle. 

Ha például a hitel kamata három százalék, és az infláció is ugyanennyi, akkor a reálkamat nulla. Ez azt jelenti, hogy a pénzért igazából nem fizetünk semmit. Olyan ez, mintha a jövőbeli önmagunktól kölcsönkérnénk, kamatmentesen.

És hogy milyen üzlet ez? Nézzük a számokat! A Magyar Nemzeti Bank középtávú inflációs célja 3 százalék. Ha a hitel kamata is 3 százalék, akkor a várható reálkamat nulla. 

Ez már önmagában is különlegessé és egyedülállóvá teszi a konstrukciót. De van még egy dimenzió. Az elmúlt tíz évben a KSH szerint a magyar ingatlanok évente átlagosan 13,5 százalékkal drágultak. 

Ha tehát valaki 2013-ban 3 százalékos kamat mellett vett volna lakást, évente több mint tíz százalékot keresett volna a különbségen. Egy 50 millió forintos hitelösszeg esetén ez 80 millió forintos nyereséget jelentene a hitelfelvevőnek. Ennyivel nőtt többet a befektetése, azaz az ingatlan ára, mint a hitelkötelezettségei. 

Ahogyan ez a példa is megmutatta, ha a hitel kamata alacsonyabb, mint a hozam, amit a befektetésével elérhetünk, akkor a hitel valójában eszköz a vagyonépítéshez. Fordítva viszont, ha a kamat magasabb, mint az ingatlanárak növekedési üteme, akkor a hitel valóban szolgaságot jelent. 

Aki például 23 százalékos kamat mellett vett volna ingatlant tíz évvel ezelőtt, az súlyos veszteséget szenvedett volna. Így lesz igaza egyszerre Hamiltonnak és Jeffersonnak. A hitel lehet jó, de lehet káros is. A kulcs a kamat mértéke. 

Ha az ingatlanok ára a jövőben is úgy emelkedik, mint a múltban, akkor az Otthon Start nemcsak lakásokat, hanem vagyont is épít majd. Így lesz a jó hitel egyben társadalmi eszköz is. Mobilitást teremt, nem csak fizikai, de társadalmi értelemben is. 

Nóra végül aláírta a papírokat. Ma már dobozok között él az új otthonában, és még mindig nem hiszi el, hogy valójában a jövőbeli önmagától bérli a jelent. A szülei már eljöttek megnézni a lakást. Megálltak az ajtóban, körbenéztek, és csak ennyit mondtak: „Úgy látszik, Hamiltonnak volt igaza.” 

A cikk szerzője az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a BCE egyetemi docense.

Nyitókép: Czeglédi Zsolt/MTI/MTVA