A gazdaságpolitikai döntések hatása ritkán látszik meg azonnal a GDP-ben. Előbb a benzinkúton és a boltban jelenik meg, aztán a családi költségvetésben, később a vállalati hitelkeresletben, végül a beruházásokban és a munkaerőpiacon. A Tisza-kormány hat vizsgált intézkedése éppen ilyen láncreakciót indíthat el: nem összeomlást, hanem lassabb növekedést és óvatosabb gazdasági szereplőket.
Egy százalék első hallásra nem tűnik soknak. De ha ezt minden évben ki kell fizetni, és a vagyon nem bankszámlán, hanem cégben, részvényben vagy ingatlanban van, akkor ez a kis szám hirtelen nagy döntéseket indít el. Norvégia története azt mutatja, hogy a vagyonadó nemcsak bevételt termel, hanem mozgásba is hozza az adóalapot. És ha az utóbbi elindul, akkor ritkán tér vissza.
Egy kezdő képviselővel szemben ott áll a rutinos minisztérium, lobbista, az uniós apparátus: azok kapnak tehát még nagyobb befolyást, akiket senki sem választott meg. Sebestyén Géza írása.
Infrastruktúra, foglalkoztatás, adósságrendezés: az elmúlt évek nehézségei ellenére hatalmas építő munkát végeztek az Orbán-kormányok a magyar gazdaságban. Sebestyén Géza írása.
Gödöllőn újra fény gyúl a dísztermekben: az állam és az OTP közösen kelti életre a Grassalkovich-kastélyt.
Biztos, hogy minden digitális interakció végén szükség van a szentimentális zárszóra?
Családpolitikát sok ország csinál, de nem mindenütt van ennyi eredménye. Sebestyén Géza írása.
Növekedésre rajtunk kívül csak öt OECD-ország volt képes egy kulcsfontosságú mutatóban. Sebestyén Géza írása.
Ha valaki felelősen szeretne kormányozni, akkor az lenne a minimum, hogy legalább megértse az elmúlt évek gazdaságpolitikai sikerét.
Kevés annyira félrevezető mutató van egy ország jólétének mérésére, mint az átlagbér. Az indikátor komoly hibája az oka, hogy Románia sok tekintetben mintaországnak tűnhet. Sebestyén Géza írása.
