Harmincöt évvel a diktatúra bukása után egyre több jel utal arra, hogy a Ceaușescu-kor iránti vágyakozás nem elszigetelt jelenség. A közösségi médiától a fiatal generációkig olyan nosztalgiahullám bontakozik ki, amelynek társadalmi gyökerei mélyebbre nyúlnak, mint elsőre gondolnánk.
A miniszterelnök elárulta, hogy mely műsorok hagytak benne mélyebb nyomokat.
Oroszországban a Szovjetunió összeomlása óta soha nem szűnt meg és nem tűnt el a Szovjetunió iránti nosztalgia.
Kevés nosztalgikusabb emléket eleveníthetünk fel a nyolcvanas évekből, mint a Moncsicsi, a Gazdálkodj okosan, vagy a G.I. Joe, amely nyílt nyugati offenzíva volt az összeomló keleti blokkal szemben.
Olaszországban a bemutatása évében, 2023-ban többen voltak rá kíváncsiak, mint az agyonmarketingelt Oppenheimerre vagy a Barbie-ra, sőt mára minden idők ötödik legnézettebb olasz filmje lett. Teljesen megérdemelten: a Miénk lesz a holnap úgy beszél a szegénységről, az örökölt traumákról és nem utolsósorban a nők kiszolgáltatottságáról, hogy a végén a reményt visszük haza belőle.
Sokan születtek és nőttek fel a VHS-korszakban, ami a filmkedvelők egyik rendkívül mozgalmas és színes időszakának bizonyult, most pedig már könyvet is olvashatunk róla.
A linkek soha nem fognak annyi emléket és érzést felidézni bennünk, mint az a pillanat, mikor a kezünkbe akad egy régi CD. Krupincza Mariann írása.
A 21. századi ember reménytelenül vágyik a múltba, ezért olyan technológiákat talál ki, amelyekkel felszámolhatja az időt.
A miniszterelnök felült kicsit a „nosztalgiavonatra”.
A történelmi tudatunkban az a rezsim egyértelmű zsákutca, zárójel; mi az ezeréves magyar históriával érzünk jogfolytonosságot.
