Nem kádári nosztalgia és nem is a malária inspirál minket

„És amikor a modern Momentum Montrealban született képviselőjéről és a régi párt új arcáról kiderül, hogy mit sem értenek a jelenből, előkaparnak egy Kádár kori celebet, aki soha versenyhelyzetben nem mérettetett meg, és akivel harminc évvel hajdani népszerűsége után próbálják meglovagoltatni a vélt kádári nosztalgiát. Pedig a történelmi tudatunkban az a rezsim egyértelmű zsákutca, zárójel; mi az ezeréves magyar históriával érzünk jogfolytonosságot tudatunkban, kultúránkban, szokásainkban, érzelmeinkben, hőseinkben. Kepes András egészen odáig merészkedik, hogy a magyarságot egy betegséghez (malária) hasonlítja, ami, ha belekerült a vérbe, benne is marad.

Az érdekes az, hogy meggyőződésem: ő ezt tulajdonképpen egyfajta magyarságélménynek szánja, de közben ki is nyilatkoztatja, hogy ez számára nem alap. Csak úgy rárakódik, belefertőződik az emberbe. Nekünk viszont nem utólag, kívülről és részben kerül a »vérünkbe« a magyarság, hanem ezzel születünk és élünk kicsi gyerekkorunktól kezdve. Éppen ezért nekünk nincs is meg az a választási lehetőség, hogy bárhol ugyanúgy feltaláljuk és ugyanolyan otthonosan érezzük magunkat, mint itthon.

A fenti példák pontosan mutatják, mennyire másként gondolkodnak nemzetről, hazáról, demokráciáról a balliberális körökben, mennyire nem ismerik az embereket, és nem is akarják kipuhatolni, mi érdekli a magyarokat, ehelyett leszólják a választókat azért, amilyenek.

Ezzel szemben az orbáni hármas jelszó – nemet a háborúra, genderre, migrációra – teljes mértékben találkozik a többségi akarattal. Bármennyire is próbálják a legkülönfélébb módon átnevelni a magyar társadalmat, ezek a kísérletek átmeneti és részleges sikereket leszámítva teljesen hatástalanok. Vagy beletörődnek tehát az örökös vereségbe, vagy megpróbálnak némileg megfelelni a választók elvárásainak.

Vagy továbbra is drukkolnak – ahogy szoktak – egy jó kis megszállásnak, amikor majd a birodalomnak helyi káderekre lesz szüksége a provincia ügyeinek intézéséhez.

Erre vannak ugyanis szocializálva.”

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor