A Ceaușescu iránti nosztalgia Pászkán Zsolt szerint nem politikai eszme, hanem társadalmi tünet: érzelmi menekülés egy bizonytalan, nehezen értelmezhető jelenből.
A múlt idealizálása nem a rendszerről mond ítéletet, hanem a jelen válságairól árulkodik, ahol a káosz érzete felerősíti a „rend” illúzióját.
A nosztalgia ott születik meg, ahol a kollektív önkép és a valóság közötti feszültség elviselhetetlenné válik, és ahol az egyszerű, hamis magyarázatok ideiglenes megnyugvást ígérnek. A történelem tapasztalata azonban változatlan: nem volt jobb, csak egyszerűbb – és éppen ez teszi veszélyesen vonzóvá.
– „Lehet, hogy régen mégis jobb volt?” A válasz pedig minden történelmi tapasztalat szerint ugyanaz:
Nem, nem volt jobb. Csak egyszerűbb volt. És az egyszerűség mindig megtévesztően vonzó – különösen akkor, amikor a jelen bonyolult
– zarta gondolatait a Románia-szakértő.
Közben, az erdélyi Brassóban egy oktatási célú szabadulószoba-projekt segítségével próbálják élményszerűen bemutatni a kommunista diktatúra mindennapi kegyetlenségét a középiskolásoknak: a kezdeményezés célja, hogy egy elnyomó rezsim működését, a szabadság elvesztését, a cenzúrát, a hiánygazdaságot és az állandó félelmet közvetlen tapasztalattá tegye egy olyan fiatal nemzedék számára, amely már nem élte meg a diktatúrát, mégis egyre nagyobb arányban viszonyul pozitívan a kommunizmushoz és Nicolae Ceaușescu alakjához, amire a szervezők szerint a riasztó közvélemény-kutatási adatok adtak közvetlen ösztönzést.