Van-e szabadulás az emlékezeti traumák fogságából? – Margittai Gábor könyvéről

A Kárpát-medence magyar szórványközösségeinek, a fel- és letűnő magyaroknak, a Szahara közepén tengődő magyaráboknak, a saját tiltott kastélyaikat ostromló erdélyi főnemeseknek, a kül- és belhoni magyarság veszélyeztetett értékeinek, az elhallgattatott és elhallgatott hadifoglyok történetének – Szardíniától Szibériáig – a felfedezésével csábít minket olvasásra Margittai Gábor Fantomfájdalom – Van-e szabadulás nemzeti traumáink fogságából? című, gondolatébresztő munkája.

Miközben a szerző végigkísér minket a magyarságról alkotott ismereteink fehér foltjain, olvasmányos formában bizonyítja Maurice Halbwachs, az úttörő francia szociálpszichológus tételét, miszerint

„A szalma a kifolyó gennytől dohos, rohadt volt, és nyüzsgött a férgektől. Undorító volt még nézni is, hányásra ingerlő volt szagolni, és a fertőző betegségek miatt életveszélyes volt a sérültekhez hozzányúlni, de mégis meg kellett tenni. Minden helyiségben először a csak kisebb számú, rendszerint a mellékszobában külön húzódott szerb sebesülteket láttuk el, hogy panasz ne legyen, és a válogatás, mellőzés vádja ne érhessen bennünket. A sebesült szerbek igen hálásak voltak a figyelemért, és mindenáron »Za cáfu« vagy »Zacsáj!« szóval borravalót akartak adni; amit mi udvariasan, de határozottan elhárítottunk. Mondanom sem kell, hogy ez szerfelett imponált nekik”, olvasom a könyvben közölt naplóbejegyezésben, majd a napló szerzőjének unokájával – mind a ketten orvosok – egy kitűnő beszélgetést.

S itt már el is érkeztünk a kulcskérdésekhez, amely Margittai Gábor munkáját minden lapoldalon végigkíséri: van-e szabadulás az emlékezeti traumák fogságából?

Az emlékezet – legyen szó egyéni vagy kollektív emlékezetről – dinamikus, mivel magában foglalja mind a tényleges tapasztalatokat és eseményeket, mind pedig azt a megfontolást, hogy milyen jelentéssel és jelentőséggel kellene bírniuk ezeknek a jelenlegi és a jövőbeli életünkre nézve. Margitttai Gábor sokat segít abban, hogy műve értő feloldást hozzon, egyúttal megelőzze, hogy hamis traumás emlékek alakuljanak ki, miközben ellentart a nemzeti identitást támadó ideológiai erőknek is.

Bár némiképp vegyes színvonalúak a fejezetek, mindegyikben csodás leletekkel ajándékoz meg minket a szerző. Számomra a legértékesebb az erdélyi Teleki család múltjának feltárása a Németországból hazánkba települő Teleki Katalin grófnő segítségével. Édesapját – a grófi birtok utolsó urát – a románok ugyanabba a lágerbe vetették 1949-ben, amelyet Visky András könyvéből jól ismerünk; majd pedig azzal tarthatta el családját, hogy döghúst szállított egy szőrmerókatelepre. Hajdan a gernyeszegi parkban a páfrányfenyő lehulló levelei borították aranyossá ősszel a kastélyparkot, s erről a fáról – amely fajtájára nézve egyezik Enyedi Ildikó legújabb filmjének „főhősével” – az idős gróf haláláig szeretett mesélni lányának. A grófnővel készült beszélgetésben több idősík egymásra feszítésével bontakozik ki egy olyan család képe, amely a legnagyobb hányattatások, világfelfordulások közepette,

Az MCC Press kiadványa lebilincselő olvasmány mindazoknak, akik közös múltunk mozaikjainak eddig fel nem lelt kirakóira kíváncsiak. 

Margittai Gábor: Fantomfájdalom. MCC Press, 2025
A nyitókép illusztráció. Forrása: Pixabay