Ma is aktív a román mélyállam – Barabás T. János a Mandinernek

Mennyire alátámasztott feltételezés, hogy a Securitate generálta az etnikai konfliktust Marosvásárhelyen 1990-ben?
Az azóta eltelt harmincöt év kutatásai és a visszaemlékezések egyre inkább igazolják, hogy a fekete március mögött jelentős részben a Securitate állt. A volt titkosszolgálati körök tudatosan szították a feszültséget a magyarok és a románok között. Adva volt egy konfliktushelyzet: a Bolyai-líceum magyar tannyelvűvé tétele körüli vita és a magyarok tüntetése a nyelvi jogokért, amit a Securitate a saját céljaira használt ki. Ne feledjük: 1989 decemberében az új vezetés hivatalosan feloszlatta a Securitatét, így a titkosszolgák fenyegetve érezték magukat, parkolópályára kerültek. 1990 elején keresték a visszautat a hatalomba. Marosvásárhely erre kínált alkalmat: az etnikai konfliktus mesterséges gerjesztésével a „rendteremtés” szükségességét demonstrálhatták, és ezzel megágyaztak az újjászervezésüknek. A konkrét történések is erre utalnak. A magyar nyelvű iskola ügyében békésen tüntető magyarokat szembeállították a felheccelt román tömegekkel, akiket a titkosszolgálat mozgatott a háttérből – például a frissen alakult soviniszta szervezet, a Román Tűzhely Szövetség révén. A konfliktus során a hatóságok feltűnően tétlenek maradtak, ölbe tett kézzel nézték az erőszak elszabadulását – több vezetőjük maga is kapcsolódott a Securitatéhoz. A hatóságok hozzáállásának tragikus következménye lett: halálos áldozatok mindkét oldalon, százak megsebesülése és általános etnikai félelemkeltés Erdélyben. Mindez a titkosszolgálati körök malmára hajtotta a vizet. Az események után az ország vezetése könnyebben elfogadta, hogy újra erős titkosszolgálatra van szükség. Nem véletlen, hogy alig néhány nappal később, március végén megalakult az új Román Hírszerző Szolgálat (SRI) – lényegében a Securitate átnevezve. A fekete március haszonélvezői tehát a titkosszolgálati háttéremberek voltak, akik az erőszak nyomán visszakapaszkodhattak a hatalomba.