„Tibi atya (és sokan mások) szerint nagyon gáz olyasmiket mondani, hogy régen mennyivel szarabb volt. Tehát az a tény, hogy nekünk gyermekkoromban nem volt telefonunk, az iskolában vertek, egy Lewis farmerért egy fizetést adtak, ahogyan egy menő rocklemezért is egy fél vagyont a feketepiacon, a tévében egy csatorna volt, később kettő, és hétfőn nem volt adás, utazni alig lehetett, az embert figyelték és besúgták, sok fizikai munkában volt részem, és a kötelező másfél év katonaságot csak a csókosok úszták meg, és még sorolhatnám, szar, gáz boomer duma, a »mi bezzeg még« panelszövege, aminek fele se igaz.
Oké. De ha azt mondom, hogy régen azért ez meg az jobb volt, pl volt romantikája a levélírásnak, vagy mások voltak az emberi kapcsolatok, vagy mi még olvastunk könyveket, és elmentünk az erdőbe, ami jó volt, és sorolhatnám, az is szar gáz boomer duma, a régen minden jobb volt szövege, aminek a fele se igaz.
Jó, akkor azt mondom, hogy régen pontosan minden ugyanolyan volt, mint most. Sőt, mindig minden pontosan ugyanolyan volt, mint most. Ez teljesen hihető.
Csakhogy én nosztalgiás boomer vagyok, akinek szenilis könnycseppek gördülnek le ráncosodó orcáján, amikor lát egy Winnetou könyvet az antikváriumban. Ezért aztán inkább nagyapám frappáns, mindenre alkalmazott varázsigéjét mondom:
Az anyátok picsáját!”
Nyitókép: Mandiner Archív