Az acélipar a világgazdaság 4 százalékát jelenti, mégis a szén-dioxidkibocsátás 11 százalékáért felel. A zöldacél viszont méregdrága, így 2030-ra az új gyárak csupán 36 százaléka lesz alacsony kibocsátású, és azok is gyakran szénalapú áramra támaszkodnak.
A globális zöldforradalom fékezett üzemmódra váltott: a karbonsemlegesség céldátuma már nem 2050, hanem 2070. A befektetők megunták a startupálmokat, és a nagyvállalatokra tesznek, ahol a profit diktál. A pragmatizmus és a nyers számok felülírták a klímacélok romantikáját – derül ki a Goldman Sachs decemberi elemzéséből.
Világszerte eluralkodott a szén-dioxid-narratíva, amely szerint csak a kibocsátások folyamatos emelkedése okozza a klímaváltozást. Egy komoly iparág épült rá, kereskedelmi elszámolási rendszer, és többen nagy üzletet csinálnak belőle. Az ember megoldotta: egy kicsit fizet a kibocsátásért, és ugyanannyit, ha nem többet fogyaszthat. Nemrég Ned Nikolov és Karl Zeller egy tanulmányt tettek közzé, amely szerint a közelmúltban bekövetkezett felmelegedés nem a növekvő szén-dioxid eredménye.
Az egyik vezető kínai állami portál pár napja öntömjénező hangvétellel közölte a nagyhatalom zöldátállásában elért eredményeit. Ám az önfényezés most talán nem alaptalan.
A 2 százalékos arány három éven belül várhatóan 3,5-re emelkedik.
Sikerült egy 2030-as célt elérni – már 2023-ban.
Ha nem teszünk eleget a globális felmelegedés lassítására, az akár 40 százalékot is „lekoptathat” a nemzetközi részvényárfolyamokból – véli a Bloomberg a klímaváltozás hatásaival foglalkozó neves publicistája, szakújságírója egy friss tanulmányra hivatkozva.
Két szabad demokrata kormánytag egyenesen a kétszeresével lépi túl az EU által engedélyezett szén-dioxid-kibocsátási határértéket.
Afrika iparosításához első körben rengeteg fosszilis energiahordozó kellene, mivel a zöldátállás nem mindenható megoldás ott, ahol százmillióknak áramuk, gázuk sincsen. Melyik a fontosabb: a szegénység felszámolása vagy a bolygó védelme? Működik egyszerre a kettő?
Kínában 2001 és 2021 között hihetetlen mértékben nőtt az egy főre jutó energiafogyasztás Kínában. Sokan Pekinget hibáztatják amiatt, hogy a zöldátállás lassabban megy végbe, de ezt a folyamatot csak összefogással lehet felgyorsítani.
Kommunikációs szinten Kína továbbra is elkötelezett a 2020-ban lefektetett kettős cél, a kibocsátási csúcs 2030-ra és a karbonsemlegesség 2060-ra való elérése iránt, de az utóbbi időben a tényleges kibocsátás-csökkentési erőfeszítések háttérbe szorultak, inkább növekedni szeretnének.
A Yale Egyetem új módszertannal készített zöldindexe, az EPI rámutat arra, hogy a nemzetközi kibocsátáscsökkentési törekvések eddig kevés sikert hoztak. Különösen a globális dél országai növelték egyre gyorsabb ütemben a légszennyezésüket az utóbbi évek során.
A mesterséges intelligenciát működtető szervergépek rengeteg energiát és vizet igényelnek, így nem túl környezetbarát az üzemeltetésük. A nagy techcégek is felfedezték a problémát, és igyekeznek növelni a hatékonyságot, valamint csökkenteni a vízfelhasználást.
Nemsokára akár meg is szabhatják, hogy ki mennyit fogyaszthat és utazhat? Egy amerikai portál ezzel riogatja olvasóit. A szén-dioxid-kibocsátást fejenként szeretnék csökkenteni olyan mértékben, hogy az 85 százalékos életszínvonal-eséshez vezetne Amerikában.
Európa akár ki is halhat, a 2100-ra közel 800 milliós Nigériához képest szinte fel sem tűnne.
A mindent átható progresszív-zöld kommunikációs zajban felüdülésként hat a valóban elvégzett munka.
Mennyire szennyez a háború? Kellenek nekünk az akkugyárak? Valóban ránk marad majd az összes használt akkumulátor, és egy lerakat ország leszünk? Litkei Mátéval beszélgettünk.
A Manhattan Institute új tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy egyes elektromos járművek (EV-k) az élettartamuk során több üvegházhatású gázt bocsátanak ki, mint bizonyos belső égésű motoros gépkocsik.
Kína a globális szénfogyasztás feléért felel, mégsem ő az első helyezett.
