Meg kell azonban jegyezni, hogy a kibocsátási forgatókönyvek szerint az EV-k kezdetben több környezetterhelést okoznak, főként a kocsik és az akkumulátorok gyártásához felhasznált fémek energiaintenzitása miatt, de végül a százezer megtett mérföld körül utolérik a belső égésű motoros járműveket.
Korábban több egyetem és kereskedelmi szervezet is végzett életciklus-elemzéseket, amelyek összehasonlították a benzinüzemű járművek gyártása, használata és ártalmatlanítása során keletkező üvegházhatású gázok mennyiségét a hasonló méretű elektromosokkal.
A gépkocsik kibocsátását két általános kategóriába sorolják: a légszennyező anyagok, amelyek egészségügyi problémákat okoznak és az üvegházhatású gázok, mint például a szén-dioxid és a metán. Mindkét kibocsátási kategóriát gyakran értékelik a kúttól a kerékig és a bölcsőtől a sírig alapon. A „well-to-wheel” (kúttól a kerékig) az üzemanyag előállításához, feldolgozásához, elosztásához és felhasználásához kapcsolódó kibocsátások, míg a „cradle-to-grave” (bölcsőtől a sírig) magában foglalja a „well-to-wheel”, valamint a kocsi és az akkumulátorok gyártásával, újrahasznosításával és ártalmatlanításával kapcsolatos járműciklus-kibocsátást.
A jó hír: bár ezek a tanulmányok eltérő kibocsátási adatokra jutottak, kivétel nélkül azt találták, hogy az akkumulátoros EV-k szén-dioxid-intenzív gyártása által okozott üvegházhatásúgáz-kibocsátási különbség gyakorlatilag eltűnik a villanyautók használatának első néhány évében.
A Michigani Egyetem által végzett egyik ilyen tanulmány szerint az EV szedánok esetén 1,4-1,5 év kell ahhoz, hogy eltűnjön a belső égésű motoros járművek gyártási folyamat miatti szennyezési előnye; ez a terepjáróknál 1,6-1,9, a kisteherautók esetén pedig körülbelül 1,6 év. Ezek a számok az Egyesült Államokban átlagosan megtett járműkilométereken alapulnak.