A globális zöldmozgalmak csak újrafestik a technokapitalizmust, ám a keresztények számára a kivonulás nem opció, hiszen azzal feladnák a missziós parancsot – véli Paul Kingsnorth melankolikus realista.
Paul Kingsnorth brit író és környezetvédő évtizedeken át a globális – egyben globalista – zöldmozgalmak, többek között a Greenpeace aktivistája volt. Mára látványosan kiábrándult belőlük és azokból a (nem) megoldásokból, amelyeket a fősodratú zöldek kínálnak az emberiségnek. Figyelme egyre inkább a helyi jelleg és a személyes lépték felé fordult: családjával az ír tájba költözött, ortodox keresztény hitre és természetközeli életmódra tért át, felhagyott a technológia intenzív használatával; és nem elemeiben, hanem teljességében elemzi és támadja a technokapitalista modernitást. Az általa alapított Dark Mountain Project azokat az írókat, művészeket és gondolkodókat szervezi hálózatba, akik „nem hisznek többé a történetekben, amelyeket a civilizációnk önmagának mesél”.
Szerzőnk új könyvének kulcsfogalma a „machine” (azaz a gépezet), amely ma már távolról sem csupán fizikai gépeket vagy technológiákat jelent, hanem egy mélyebb gondolkodás- és életmódrendszert takar. „A világot egy minduntalan áttéteket képző gépezet uralja, amely egyre közelebb kerül hozzád, beszennyezve az égboltodat, az erdőidet, a múltadat és a képzeletedet.” A gépezet működését a mechanikus, homogén, mérhetőségen és hatékonyságon alapuló logika uralja, amely szükségszerűen háttérbe szorítja az organikus, helyi gyökérzethez kötött dolgokat. „Ez a mechanikus diadala a természetes felett, a tervezett győzelme minden önmagától születő felett, a központosított észjárás uralma a lokális gondolkodás felett.” A gépezet működése az emberi élet gyökértelenné tételét eredményezi: helyünk, történelmünk, közösségünk elenyészik, közvetlen viszonyunk a természethez és a földhöz eltűnik. „Ha az emberek, a helyek, az ima és a múlt képezik azt az alapot, amelyre az igazi kultúra épül, akkor elegendő az országainkra tekintenünk, s máris láthatjuk, hogy ezek egyikével sincs valódi kapcsolatuk. Hibáztathatjuk a bevándorlókat, de nem ők irtották ki a lelket a nyugati nemzetekből. Mi tettük” – hangoznak a könyv talán legerősebb mondatai. (Szerzőnk ehhez hasonló korábbi gondolatait olykor még David Cameron is idézte a beszédeiben brit miniszterelnökként.)
Egyes amerikai államok új szabályokkal kényszerítik a cégeket, hogy őszinték legyenek: ha mesterséges intelligencia válaszol a panaszunkra vagy összefoglalja a leveleinket, azt nyíltan be kell vallaniuk. A vita heves: az átláthatóság erősíti a bizalmat vagy inkább fékezi az innovációt?
Az egészségügy jövője egyszerre csábító és ijesztő: miközben az MI javítja a diagnosztikát, sok orvos már most túlterhelt a digitális rendszerektől.
Egy brazil egyetem biogázalapú hidrogénüzemet épített, ami új fejezetet nyit a megújuló hidrogéntermelésben, miközben Európától Dél-Koreáig sorra jelennek meg a hasonló kísérleti projektek. A technológia még drága, de regionális termelést és alacsony szénlábnyomot ígér.
Elemzésünkben megvizsgáljuk, hogy az LNG-gázzal és az atomenergiával kapcsolatos megállapodások milyen célokat szolgálhatnak a magyar gazdaságban.
Mi van, ha az élet, az intelligencia és a technológia fogalmai valójában ugyanazt jelentik? Ha a természetes és a mesterséges intelligenciák működése mind ugyanazokon a matematikai törvényeken nyugszik – ha a világ központi képessége a számítás?
Érintett volt az X közösségi oldal, a ChatGPT és a Moody’s, de amerikai közlekedési vállalatok internetes szolgáltatása is átmenetileg megbénult, vagy lelassult.
Az amerikai kampánytanácsadó szerint felháborító, hogy az ukrán elit lop, miközben az ukránok éjszakánként a rakéták elől bujkálnak.
Aki itt képviselőjelölt-jelöltnek áll, az tudja, hogy a Tisza tagja az Európai Néppártnak, náluk pedig nincs pardon.
