A Yale Egyetem új módszertannal készített zöldindexe, az EPI rámutat arra, hogy a nemzetközi kibocsátáscsökkentési törekvések eddig kevés sikert hoztak. Különösen a globális dél országai növelték egyre gyorsabb ütemben a légszennyezésüket az utóbbi évek során.
A Center for International Earth Science Information Network (CIESIN) a Yale Egyetem Center for Environmental Law and Policy nevű intézetével együttműködésben hozta létre néhány éve az Environmental Performance Index (EPI) mutatószámot. Ez egy tudományos alapú, összetett, széles körben elfogadott indexszé vált a fenntarthatóság mérésében.
Ugyanakkor az idei EPI számos új részmutatót vezetett be a változó célok és a legfrissebb környezeti jelentések alapján. Például 2024-től már az államok üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésére tett előrehaladását vizsgálta, értékelve, hogy milyen gyorsan mérsékelték a kibocsátásukat és mennyire közel állnak a nettó nulla cél eléréséhez.
Az elemzés alapján több országban évek óta mérséklődik az üvegházhatású gázok kibocsátása a korábbiakhoz képest. Azonban mindössze öt ország mérsékelte azt olyan mértékben, hogy a jelenlegi tempóban 2050-re valóban el is érhetik a nettó nullát. Ezek: Észtország, Finnország, Görögország, Kelet-Timor és az Egyesült Királyság.
Az Egyesült Államok, amely a 34. helyen szerepel a legfrissebb EPI-rangsorban, szintén csökkenti a kibocsátását, de igen lassú ütemben. Ezzel szemben Kína, Oroszország és India, amelyek hatalmas területűek, népesek és gazdaságilag jelentősek, továbbra is nagyobb mértékben növelik az üvegházhatású gázok kibocsátását, mint az előző években – áll a friss jelentésben.
Nézzük az EPI-vel kapcsolatos újdonságok részleteit, ugyanis az idén több új mutatót is bevezetett a módosuló célok és a legújabb környezeti jelentések alapján.
Az idei évben például az országok üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésében elért haladást vizsgálta, kiemelve, hogy milyen gyorsan sikerült mérsékelniük a kibocsátásaikat,
valamint mennyire közelítettek a nettó nulla emissziós cél eléréséhez.
Ezenkívül a frissített EPI-index első alkalommal vezetett be friss mutatókat annak megállapítására is, hogy az országok mennyire hatékonyan védik a kritikus élőhelyeket, valamint indikátorokat annak értékelésére, hogy az egyes államok mennyire eredményesen irányítják a védett területeket. (E mutatók közvetlen reakciók az úgynevezett kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégia célkitűzésére, amely 2030-ra a földek és tengerek 30 százalékának megóvását tűzte ki célul.)
A friss adatok szerint – az új mércék alapján – világosan látható, hogy bár sok állam elérte a területvédelmi célkitűzéseit, a természetes ökoszisztémák pusztulása továbbra is komoly kihívás. A jelentés kiemeli azt is, hogy a védett területek megfelelő finanszírozása és a helyi közösségekkel együttműködve kidolgozott szigorú környezetvédelmi szabályok létrehozása létfontosságú.
Huszonhárom országban a védett területek több mint 10 százaléka beépített területekből és mezőgazdasági földekből áll, míg 35 államban a tengeri védett területeken belüli halászat mértéke meghaladja a megengedett értékeket.
Az összesített indexpontszámok összefüggésben vannak az országok gazdagságával, bár egy bizonyos pont után a nagyobb nemzeti vagyon csökkenő fenntarthatósági aktivitást eredményezett. Azonban természetesen egyetlen nemzet sem állíthatta magáról, hogy teljes mértékben fenntartható lenne a 2024-es EPI alapján.
A növekvő jólét az egyes országok számára megengedi, hogy jobb infrastruktúrát finanszírozzanak, a polgárok szélesebb körben hozzájussanak az olyan alapvető szükségletekhez, mint a tisztább ivóvíz, a hatékonyabb szennyvíz- és hulladékkezelés, emellett a gazdagok több megújuló energiaforrást használnak. Ugyanakkor a tehetősebb államok a magasabb fogyasztásuk révén – egy főre vetítve – jóval több üvegházhatású gázt bocsátanak ki, több hulladékot termelnek és jobban károsítják az ökoszisztémákat.
A jelentés készítőinek összegzése szerint
az EPI figyelmeztetést jelent a fejlődő államok számára, hogy kerüljék el a gazdagabb nemzetek által az iparosodás során elkövetett hibákat. Az index arra is emlékezteti a gazdagabb országokat, hogy óvakodjanak a túlfogyasztástól, amely környezeti pusztításhoz vezet.
A teljes tanulmány itt érhető el.
(Forrás: phys.org)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/EPA/Georgi Licovszki
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Az acélipar a világgazdaság 4 százalékát jelenti, mégis a szén-dioxidkibocsátás 11 százalékáért felel. A zöldacél viszont méregdrága, így 2030-ra az új gyárak csupán 36 százaléka lesz alacsony kibocsátású, és azok is gyakran szénalapú áramra támaszkodnak.
A globális zöldforradalom fékezett üzemmódra váltott: a karbonsemlegesség céldátuma már nem 2050, hanem 2070. A befektetők megunták a startupálmokat, és a nagyvállalatokra tesznek, ahol a profit diktál. A pragmatizmus és a nyers számok felülírták a klímacélok romantikáját – derül ki a Goldman Sachs decemberi elemzéséből.
Világszerte eluralkodott a szén-dioxid-narratíva, amely szerint csak a kibocsátások folyamatos emelkedése okozza a klímaváltozást. Egy komoly iparág épült rá, kereskedelmi elszámolási rendszer, és többen nagy üzletet csinálnak belőle. Az ember megoldotta: egy kicsit fizet a kibocsátásért, és ugyanannyit, ha nem többet fogyaszthat. Nemrég Ned Nikolov és Karl Zeller egy tanulmányt tettek közzé, amely szerint a közelmúltban bekövetkezett felmelegedés nem a növekvő szén-dioxid eredménye.
Az egyik vezető kínai állami portál pár napja öntömjénező hangvétellel közölte a nagyhatalom zöldátállásában elért eredményeit. Ám az önfényezés most talán nem alaptalan.
A 2 százalékos arány három éven belül várhatóan 3,5-re emelkedik.
Sikerült egy 2030-as célt elérni – már 2023-ban.
Tessék választani!
Miért ünnepelnek a katolikusok egy barbár kivégzőeszközt? Végül is... a kérdés jogos: tényleg, miért állítjuk középpontba azt a fát, amelyen az Emberfia kínhalált szenvedett? Ádám Rebeka Nóra írása.
