A kriptobányászat és a mesterségesintelligencia-adatközpontok együttesen a világ villamosenergia-igényének 2 százalékát tették ki 2022-ben. Ez az arány három éven belül 3,5 százalékra emelkedik. Ennek megfelelő a bányászat és az MI-alkalmazás szén-dioxid-kibocsátása is. A megoldás? Az IMF szerint nagyon gyorsan extraadók kivetésére lesz szükség.
A szerző a Makronóm újságírója.
Figyelemre méltó okfejtés látott napvilágot a Nemzetközi Valutaalap (IMF) oldalán a mesterséges intelligencia és a kriptobányászat mögött álló, eszelős mennyiségű fosszilis alapú villamosenergia-használat és annak szén-dioxid-kibocsátása kapcsán.
Az írás rámutat: hatalmas energiaigényük miatt a kriptobányászat és az MI-adatközpontok a globális villamosenergia-felhasználás 2 és a globális kibocsátás közel 1 százalékát adják – a karbonlábnyomuk pedig egyre növekszik. A nagy teljesítményű berendezések áramzabálása következtében egy Bitcoin-tranzakció nagyjából ugyanannyi energiát igényel, mint amennyit egy átlagos ghánai vagy pakisztáni ember három év alatt fogyaszt.
Az MI-adatközpontok áramfogyasztása miatt a ChatGPT-lekérdezések tízszer több áramot igényelnek, mint egy Google-keresés.
A 2 százalékos arány három éven belül várhatóan 3,5-re emelkedik. Ez a világ ötödik legnagyobb villamosenergia-felhasználójának számító Japán jelenlegi fogyasztásának felelne meg.
Ami a féktelen energiafelhasználás ökológia következményeit illeti: 2027-re a kriptobányászat a globális szén-dioxid-kibocsátás 0,7 százalékát eredményezheti. Az MI-adatközpontok kibocsátása ugyanabban az évben elérheti a 450 millió tonnát, a kettő együttesen már a globális kibocsátás 2 százalékát fogja jelenteni.
Az IMF elemzői az idézett írásban azt kifogásolják, hogy a két terület napjainkban (figyelembe véve a környezeti károkat) nemhogy szabályozva lenne az energiafelhasználás módjait tekintve, rákényszerítve a vállalatokat kibocsátási gyakorlatuk újragondolására, hanem éppen ellenkezőleg: sok adatközpont és kriptobányász-kiszolgáló nagyvonalúan adómentességet élvez, hogy a tevékenységüket felpörgetve minél gyorsabban tudjanak eredményeket felmutatni.
A szakértők szerint az adóztatási rendszer átgondolására van szükség ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon, és a vállalatok a kibocsátás visszaszorításáért is tegyenek valamit. Az IMF becslése szerint kilowattóránként 0,047 dolláros globális villamosenergia-felhasználási adó már elegendő ösztönző hatással bírna a kriptobányászat területén, de ezt az összeget a helyi egészségromboló hatásokhoz igazítva 0,089 dollárig is lehet emelni – ez a bányászok átlagos energiarezsijét már 85 százalékkal emelné meg, vagyis rákényszerítené őket az alternatív megoldások keresésére. A lépés eredményeképpen nagyjából 100 millió tonnával csökkenne az éves szén-dioxid-emisszió, ami nem kevés: ez Belgium jelenlegi kibocsátásának felel meg. Az adatközpontok esetében ugyanezt a kötelező járulékot kilowattóránként alapból 0,032 dollárban kellene meghatározni, ami a helyi szennyezettség mértékében 0,052 dollárra is felmehetne.
Paradoxonként az IMF rámutat: miközben a mesterségesintelligencia-vállalatok kiemelkedően klímaromboló tevékenységet folytatnak, rendeltetésüknek megfelelően éppen ezek azok, amelyek a technológiájuk segítségével mérföldköveket tehetnek le a klímasemlegesség felé vezető úton.
Ennek elősegítéséhez tehát olyan politikát kell kialakítani, amely feloldja ezt az ellentmondást. Ez azonban szép szóval nem fog menni, a legenergiaigényesebb területek szereplőinek fogadkozásai önmagában kevesek lesznek a fosszilis energia csökkentéséhez és a tiszta energiára való átálláshoz. Az IMF szerint globálisan összehangolt szén-dioxid-árat kellene bevezetni – az imént vázolt extraadón felül –, ami hasonlatos lenne az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi (ETS) rendszeréhez. Ez meghatározna egy szén-dioxid-kibocsátási küszöböt, amely felett a vállalatoknak egységes kvótát kellene fizetniük. Számításaik szerint 2030-ig ennek az összegnek el kellene érnie a tonnánként 85 dollárt – ez és az extraadók már kellőképpen ösztönöznék a veszélyes kibocsátókat arra, hogy energiahatékonyabb technológiát fejlesszenek és a tiszta energiaforrások felé forduljanak. A kormányok javuló tendencia esetén természetesen már bátran nyúlhatnának a most ész nélkül osztogatott bónuszengedményekhez és adójóváírási eszközökhöz – a jelenlegi állapotokkal ellentétben akkor az (újabb ösztönzőként) minden további nélkül indokolt is lenne.
***
Kapcsolódó:
A Google energiaigénye olyannyira elszállt, hogy az internetes óriás most már fúziós energiát is hajlandó vásárolni jövőbeli adatközpontjaihoz. A techvállalat ugyanis elismerte, hogy a kibocsátásai 50 százalékkal nőttek 2019 óta, miközben az adatközpontok energiafogyasztása 2020 óta megduplázódott.
Biztos, hogy minden digitális interakció végén szükség van a szentimentális zárszóra?
Az acélipar a világgazdaság 4 százalékát jelenti, mégis a szén-dioxidkibocsátás 11 százalékáért felel. A zöldacél viszont méregdrága, így 2030-ra az új gyárak csupán 36 százaléka lesz alacsony kibocsátású, és azok is gyakran szénalapú áramra támaszkodnak.
Az MI-rendszerek energiaigénye 2030-ra a globális áramfogyasztás 3-4 százalékát is elérheti, miközben egy nagy nyelvi modell betanítása elképesztő mennyiségű CO₂-t termel.
Kína energiastratégiája kettős pályán halad: miközben szélerőművekbe és sivatagi megújuló projektekbe fektet, a szén szerepe domináns marad, az energiamixben a részesedése továbbra is 60 százalékos. Közben a megújulókban is nyomulnak, de például a tibeti Jarlung Cangpo folyón tervezett vízerőmű stratégiai feszültségeket is szülhet Indiával.
„Drill, baby, drill!” – ígérte az elnök még a kampányában, majd beiktatása után fél órával már be is jelentette, hogy kilép a párizsi klímaegyezményből. Az volt az első akadály Biden erőltetett zöldátállási programjának minimumra húzása előtt. Jöhet újra a fúrás.
Több tízezren tüntettek Londonban az illegális bevándorlás és a kormány politikája ellen. Későn.
Túlságosan könnyű megülni a langyos vízben, és elhinni, hogy sosem jöhet olyan új medencemester, aki lassan felforralja a vizet. Pedig jöhet, és látjuk, hogy itt van a kapuban. Giró-Szász Áron írása.
