A kriptobányászat és a mesterségesintelligencia-adatközpontok együttesen a világ villamosenergia-igényének 2 százalékát tették ki 2022-ben. Ez az arány három éven belül 3,5 százalékra emelkedik. Ennek megfelelő a bányászat és az MI-alkalmazás szén-dioxid-kibocsátása is. A megoldás? Az IMF szerint nagyon gyorsan extraadók kivetésére lesz szükség.
A szerző a Makronóm újságírója.
Figyelemre méltó okfejtés látott napvilágot a Nemzetközi Valutaalap (IMF) oldalán a mesterséges intelligencia és a kriptobányászat mögött álló, eszelős mennyiségű fosszilis alapú villamosenergia-használat és annak szén-dioxid-kibocsátása kapcsán.
Az írás rámutat: hatalmas energiaigényük miatt a kriptobányászat és az MI-adatközpontok a globális villamosenergia-felhasználás 2 és a globális kibocsátás közel 1 százalékát adják – a karbonlábnyomuk pedig egyre növekszik. A nagy teljesítményű berendezések áramzabálása következtében egy Bitcoin-tranzakció nagyjából ugyanannyi energiát igényel, mint amennyit egy átlagos ghánai vagy pakisztáni ember három év alatt fogyaszt.
Az MI-adatközpontok áramfogyasztása miatt a ChatGPT-lekérdezések tízszer több áramot igényelnek, mint egy Google-keresés.
A 2 százalékos arány három éven belül várhatóan 3,5-re emelkedik. Ez a világ ötödik legnagyobb villamosenergia-felhasználójának számító Japán jelenlegi fogyasztásának felelne meg.
Ami a féktelen energiafelhasználás ökológia következményeit illeti: 2027-re a kriptobányászat a globális szén-dioxid-kibocsátás 0,7 százalékát eredményezheti. Az MI-adatközpontok kibocsátása ugyanabban az évben elérheti a 450 millió tonnát, a kettő együttesen már a globális kibocsátás 2 százalékát fogja jelenteni.
Az IMF elemzői az idézett írásban azt kifogásolják, hogy a két terület napjainkban (figyelembe véve a környezeti károkat) nemhogy szabályozva lenne az energiafelhasználás módjait tekintve, rákényszerítve a vállalatokat kibocsátási gyakorlatuk újragondolására, hanem éppen ellenkezőleg: sok adatközpont és kriptobányász-kiszolgáló nagyvonalúan adómentességet élvez, hogy a tevékenységüket felpörgetve minél gyorsabban tudjanak eredményeket felmutatni.
A szakértők szerint az adóztatási rendszer átgondolására van szükség ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon, és a vállalatok a kibocsátás visszaszorításáért is tegyenek valamit. Az IMF becslése szerint kilowattóránként 0,047 dolláros globális villamosenergia-felhasználási adó már elegendő ösztönző hatással bírna a kriptobányászat területén, de ezt az összeget a helyi egészségromboló hatásokhoz igazítva 0,089 dollárig is lehet emelni – ez a bányászok átlagos energiarezsijét már 85 százalékkal emelné meg, vagyis rákényszerítené őket az alternatív megoldások keresésére. A lépés eredményeképpen nagyjából 100 millió tonnával csökkenne az éves szén-dioxid-emisszió, ami nem kevés: ez Belgium jelenlegi kibocsátásának felel meg. Az adatközpontok esetében ugyanezt a kötelező járulékot kilowattóránként alapból 0,032 dollárban kellene meghatározni, ami a helyi szennyezettség mértékében 0,052 dollárra is felmehetne.
Paradoxonként az IMF rámutat: miközben a mesterségesintelligencia-vállalatok kiemelkedően klímaromboló tevékenységet folytatnak, rendeltetésüknek megfelelően éppen ezek azok, amelyek a technológiájuk segítségével mérföldköveket tehetnek le a klímasemlegesség felé vezető úton.
Ennek elősegítéséhez tehát olyan politikát kell kialakítani, amely feloldja ezt az ellentmondást. Ez azonban szép szóval nem fog menni, a legenergiaigényesebb területek szereplőinek fogadkozásai önmagában kevesek lesznek a fosszilis energia csökkentéséhez és a tiszta energiára való átálláshoz. Az IMF szerint globálisan összehangolt szén-dioxid-árat kellene bevezetni – az imént vázolt extraadón felül –, ami hasonlatos lenne az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi (ETS) rendszeréhez. Ez meghatározna egy szén-dioxid-kibocsátási küszöböt, amely felett a vállalatoknak egységes kvótát kellene fizetniük. Számításaik szerint 2030-ig ennek az összegnek el kellene érnie a tonnánként 85 dollárt – ez és az extraadók már kellőképpen ösztönöznék a veszélyes kibocsátókat arra, hogy energiahatékonyabb technológiát fejlesszenek és a tiszta energiaforrások felé forduljanak. A kormányok javuló tendencia esetén természetesen már bátran nyúlhatnának a most ész nélkül osztogatott bónuszengedményekhez és adójóváírási eszközökhöz – a jelenlegi állapotokkal ellentétben akkor az (újabb ösztönzőként) minden további nélkül indokolt is lenne.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Needpix
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
„Drill, baby, drill!” – ígérte az elnök még a kampányában, majd beiktatása után fél órával már be is jelentette, hogy kilép a párizsi klímaegyezményből. Az volt az első akadály Biden erőltetett zöldátállási programjának minimumra húzása előtt. Jöhet újra a fúrás.
A globális zöldforradalom fékezett üzemmódra váltott: a karbonsemlegesség céldátuma már nem 2050, hanem 2070. A befektetők megunták a startupálmokat, és a nagyvállalatokra tesznek, ahol a profit diktál. A pragmatizmus és a nyers számok felülírták a klímacélok romantikáját – derül ki a Goldman Sachs decemberi elemzéséből.
Világszerte eluralkodott a szén-dioxid-narratíva, amely szerint csak a kibocsátások folyamatos emelkedése okozza a klímaváltozást. Egy komoly iparág épült rá, kereskedelmi elszámolási rendszer, és többen nagy üzletet csinálnak belőle. Az ember megoldotta: egy kicsit fizet a kibocsátásért, és ugyanannyit, ha nem többet fogyaszthat. Nemrég Ned Nikolov és Karl Zeller egy tanulmányt tettek közzé, amely szerint a közelmúltban bekövetkezett felmelegedés nem a növekvő szén-dioxid eredménye.
Az egyik vezető kínai állami portál pár napja öntömjénező hangvétellel közölte a nagyhatalom zöldátállásában elért eredményeit. Ám az önfényezés most talán nem alaptalan.
Sikerült egy 2030-as célt elérni – már 2023-ban.
A 2 és 3 év közötti gyerek utáni GYES értelmezhetetlen összeg.
Ezúttal a Reuterst osztotta ki a világ egyik leggazdagabb embere. Egyébként az ukránok Starlink-számláját a lengyelek fizetik.
Sorsdöntő voksolást tartanak Európa vezető országában.
