Ezért ne búcsúzz el soha a mesterséges intelligenciától

A cikk szerzője az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője

Mondtál már „Köszönöm!”-öt egy mesterséges intelligenciának? Valószínűleg igen – és szinte biztosan nem gondoltál bele a következményeibe. Hiszen az udvariasság, úgy tanultuk, nem kerül semmibe. Csakhogy a digitális világban ez már nem feltétlenül van így.

Amikor egy chatbotnak írsz, egy látszólag egyszerű technológiai folyamat indul el – de valójában egy globális, energiazabáló gépezet kezd működni. A beírt szavad több ezer kilométert utazik: átsuhan fényként üvegszálas kábeleken, útválasztókon, szervereken és kapcsolókon, gyakran kontinenseken át, míg eljut az adatközpontba.

Ott aztán nagy teljesítményű GPU-k (grafikus feldolgozó egységek) fogadják. Ezek az eszközök elképesztő számítási teljesítményt kínálnak – és ugyanezt az energiaszámlában is tükrözik. Az adatközpontokat pedig folyamatosan hűteni kell, mert a gépek szinte izzanak a munkától.

Becslések szerint egy rövid AI-lekérdezés 2,9 wattóra energiát fogyaszt – ez elég egy Wi-Fi router egy órás működtetéséhez. 

A legtöbb adatközpont ráadásul ma még végső soron fosszilis energiát használ – szenet, gázt vagy olajat. Így minden egyes barátságos „Viszlát!” is hozzájárul a szén-dioxid-kibocsátáshoz. Világszinten akár napi több ezer tonnával is növelhetjük az emissziót, csupán a digitális udvariassággal.

Nem, nem erről van szó. Nem kell „ghostingolni” a mesterséges intelligenciát. De érdemes elgondolkodni: biztos, hogy minden digitális interakció végén szükség van a szentimentális zárszóra?

Mert ha nem figyelünk, egy napon valóban búcsút kell mondanunk – nem a chatbotnak, hanem a Föld éghajlatának.

Nyitókép: VICTOR de SCHWANBERG / SCIENCE PHO / VSC / Science Photo Library / AFP